A szélsőséges, fundamentalista, totalitárius eszmekör mániákusan keresi „a tökéletes" embertípust. Amely természetesen a valóságban nem létezik, hisz egy sokszínű, plurális társadalomban rengetegféle felfogása van a tökéletességnek (illetve az arra való törekvésnek.) Viszont követőit ez nem zavarja. Megkonstruálnak egy kizárólagos emberképet, csakhogy gyakran kiderül, hogy annak még ők – a mindenkori vallási, faji vagy osztályharcos élcsapat – sem tudnak megfelelni. Most épp a Jobbik sétált be ideológiájának kelepcéjébe.
Vitaindító cikkében Német György felveti: a munkáltatók által szorgalmazott adócsökkentések végső soron a munkajövedelmek terhére a tőkejövedelmeket gyarapítanák. Orbán Viktor csapdahelyzetben van, miközben a vállalkozók elvárják az adók mérséklését, költséges állami intézkedésekre lesz szükség, ráadásul a munkavállalók sem járnának egyértelműen jól – állítja a szerző.
Érdemes rövid időre visszatérni a Körcsarnokban elhangzott Gyurcsány-beszéd egy kevéssé elemzett mozzanatához: „rosszul mértem fel erőinket, türelmetlen voltam, és azt hittem, hogy mindent le fog győzni az igazunk és az akaratunk”. Ez a mondat, és ami mögötte van, alighanem páratlan a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben.
A parlamenti választás legfontosabb kérdései április 11-én eldőlnek. Ám ha ma kellene ezekre a kérdésekre válaszolni, természetesen csak találgatni tudnánk - írja Török Gábor politológus.
Gyurcsány Ferenc március 19-i országértékelő beszédének kódolt üzenete volt: kész visszatérni és újra kezébe venni a szocialista párt vezetését. Senki ne higgye, hogy ő bukott politikus, igazából rengeteg jó dolgot csinált miniszterelnöksége alatt, hálás lehet neki a nemzet. Miközben a nyugdíjas közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta Gyurcsány szereplését, könnyen lehet, hogy szavai inkább eltántorítják, mint fellelkesítik az MSZP bizonytalan szavazóit.
A Fidesz és a Hit Gyülekezete hosszú mosolyszünetének vége azt jelenti: mindkét oldal felismerte, hogy eddigi egyházpolitikai koncepciója elavult. A korábban SZDSZ-párti „hitgyüli” rájött: ha tömegméretű, populáris népegyház akar lenni, nem kötheti magát egyik demokratikus oldalhoz sem. Ugyanígy a Fidesz is belátta, centrumpozíciójú gyűjtőpártként nem favorizálhatja szűkkeblűen csak a hagyományos keresztény felekezeteket. Nyitni kell másfelé is.
A „történelmi” szociáldemokraták súlyos anyagi gondokkal küszködő minipártjára szemet vetett az MSZP-vel szorosan együttműködő, Kapolyi László vezette MSZDP. Hírek szerint a két párt az ősszel egyesül, és a kistafírozott pártot tálcán kínálják fel a baloldali mozgalom újjászervezéséről álmodozó Gyurcsány Ferencnek.
Mostanra egyre kitapinthatóbb, hogy a kampány kulcsmotívuma az a pozicionálási küzdelem, mely sajátos háromszögbe rendezi a Fideszt, a Jobbikot és az MSZP-t. A Fidesz az MSZP és a Jobbik, a szocialista párt a Fidesz és a Jobbik, a Jobbik pedig az MSZP és a Fidesz közé igyekszik egyenlőségjelet tenni. A Fidesznek a Jobbikkal folytatott első pengeváltások után döntenie kell: vagy vállalkozik a nyílt küzdelemre, vagy vállalja a kockázatkerülés kockázatait.
A magyar közönségnek az eclipse, napfogyatkozás szóról Stephanie Meyer (szerintem nyálas) regényfolyamának legújabban megfilmesített változata jut eszébe. Annyiban helyes is ez, hogy a jövő a tiniké, és ők ezen az Eclipsen nevelkednek. Azért mi foglalkozzunk inkább a másik Eclipse üggyel, annál is inkább mert nem pusztán egy újabb korrupciós ügyről van szó. A kérdés inkább az, vajon Pintér Sándor lehet-e ezek után belügyminiszter (amit ő, a szóbeszéd szerint, még néhány hónapja is biztosra vett), pontosabban: a kérdés az, Orbán-e az úr a saját házában?
Oknyomozó újságírók serege kutatja, a BKV-labirintuson átforgatott pénzek hogyan juthattak el (eljuthattak-e?) az MSZP-hez, ( talán az SZDSZ-hez is). Megeshet, hogy a párt, amelynek nevében és amelyre hivatkozva klientúra-lovagok rajai nyúlták le a közkasszát, csak az összeg töredékét kapták. A javarészén korrupt politikusok és udvari tőkéseik magánzsebei osztoztak. Ők az egész párt-és kormányapparátust adóparadicsomi fantomcégnek tekintették. Ide vezet, ha a „kapcsolati nagytőkés” oligarchia bekebelezi a pártot.
Jobb lenne, ha Mesterházy Attila olvasná az újságokat, azokból megtudhatná, milyen kegyetlen szócsatákat vív a Fidesz és a Jobbik – a legújabb felmérések szerint a Jobbik most már a legnagyobb ellenzéki párt szavazóbázisából csipeget, mégpedig nem is keveset. A szocik, már csak a szavazóbázis kiszélesítése okán is, együttműködést ajánlhatnának a Fidesznek.
Babarczy Eszter 12 alázatos kívánsága a magyar nemzetet vezető és irányító hatalmasságokhoz
Máris fel van adva a lecke Vona Gábornak: vagy eltávolítja a pártról, és lemondatja a képviselőségről és a Barikád főszerkesztői posztjáról Pörzse Sándort, vagy pedig eltűri, hogy az egész pártot, mint a legszennyesebb ideológia terjesztőjét megbélyegezzék.
Az osztogató (és fosztogató) paternalizmus görög és magyar földön egyaránt elérte teljesítőképességének határait, aztán bedőlt. Mindez azért is figyelemre méltó, mivel e két ország fejlődésének alapvonalai markánsan eltértek a XIX.-XX. században. Úgy látszik, a ráció vastörvényei átívelnek a kulturális sajátosságokon. Mindenütt kiszabva a felelőtlen populizmusért járó büntetést.
„Most még csak feladatokat osztunk, pozíciókat nem” – ismételgeti Orbán Viktor, amikor rákérdeznek a várakozások szerint májusban felálló Fidesz-kormány összetételére. Mindamellett számos név röpköd a levegőben, ezeket igyekeztünk begyűjteni. Ami a kulcsembereket illeti, Járai Zsigmondot a pénzügyminiszteri, Navracsics Tibort a közigazgatási-igazságügyi tárca élére, Varga Mihályt pedig a fontos szerepet játszó miniszterelnöki kabinet miniszteri posztjára szánja Orbán – állítólag.
A tudatos választói viselkedés különböző választási rendszerek mellett egészen érdekes eljárásokat honosított meg - olvasható Török Gábor blogján.
Magyarország szegényei és a lecsúszó középosztály tagjai helyzetük gyors javulását várják az új kormánytól, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdasági és szociális válság felszámolása csak hosszabb távon lehetséges, és ezt már Orbán Viktor sem tudja véka alá rejteni. Közben a gyorsan feljött „új erő” sikerrel lovagolja meg a helyenként immár robbanásveszélyes szociális krízist.
Április 30-án, a kormánydöntés értelmében megszűnik a gázár-támogatás. És ha ez nem lenne elég, az Energia Hivatal - a szolgáltatók javaslata alapján - állítólag akár 15 százalékos gázáremelést is indítványozhat a jövő hónapban. Arról nem szólnak a híradások, miképpen próbálja majd az utolsó napjait élő kormány segíteni azokat, akik önhibájukon kívül szorulnak állami beavatkozásra. Egy biztos: az elmúlt húsz év – előző rendszertől örökölt – gázpolitikája zsákutcába vezetett. A jövő hívó szavai az energiatakarékosság és a tudatos fogyasztás. A nyugati hitelekből mesterségesen olcsón tartott, pazarlásra ösztönző gázáraktól pedig végleg búcsút vehetünk.
Szocialista körökből nyert értesülések szerint az MSZP mindenható kampánystábja döbbenten értesült arról, hogy Gyurcsány Ferenc a választási küzdelem kellős közepén, március 19-én nyilvános országértékelő beszédet akar tartani. A politikus lépését senkivel sem egyeztette az MSZP vezérkarából; célját pedig csak találgatni lehet: valószínűleg így akarja felturbózni saját imázsát, megszilárdítani párton belüli presztízsét, hogy azután majd ismét aspirálhasson a pártelnöki posztra.
Újabban a választási-közéleti diskurzusban egy rendkívül negatív, a magyar demokrácia és parlamentarizmus szempontjából kontraproduktív irányzat nyert teret: nevezetesen annak hangoztatása, hogy a Jobbik előretörését azzal lehet megakadályozni, hogy ha nem „pazaroljuk” el szavazatunkat a kis pártokra. Nem árt, ha tisztában vagyunk az ilyenfajta kijelentések valódi tartalmával és cáfolhatóságával.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
