Örök alapigazság, hogy a sikert ugyanolyan nehéz feldolgozni, mint a kudarcot. A legutóbbi idők Fideszen belüli tendenciái bizonyítják: a népszerűség fenntartása és őrzése legalább annyi konfliktust okozhat, mint az elvesztése.
Hoffmann László ügyvéd, az Óvás Egyesület jogi képviselője fogalmazta a feljelentést a hetedik kerület önkormányzata ellen; ennek alapján a Központi Ügyészség két évig nyomozott, majd elrendelte Nagy György építési vállalkozónak és Gál Györgynek, az erzsébetvárosi önkormányzat gazdasági bizottsága elnökének, a képviselőtestület SZDSZ-es frakcióvezetőjének letartóztatását. Gált “különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalással” gyanúsítják.
„Akarja-e ön, hogy negyedrésszel (harmadával, felére stb.) csökkenjen a kormánytagok fizetése?” Ha lehetne ilyenről népszavazni, az igenek száma vetekedne a pártállami népfrontlisták győzelmi arányaival. A széles néptömegek –kétoldali párt- és politikusundoruk indulataitól fűtve – zsigerből rábólintanának. Mi azért csak próbáljunk belegondolni a dologba. Imádnivaló, amikor politikusok lovagolják meg a politikaellenességet.
A magyarországi válságban kialakult konfliktushelyzetet a két politikai oldal a maga javára akarja fordítani. A növekedés ösztönzésének és a költségvetési egyensúly fenntartásának sajátos összhangját kell megteremteni, minden elhamarkodott döntés a fizetésképtelenség határára sodorhatja az országot – mutat rá Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.
Obamát, a magyar politikusokkal ellentétben, láthatólag nem zavarja, hogy nála tapasztaltabb, okosabb emberekkel ül együtt. Ellenkezőleg, ezért választja őket. Gyengébbeket, butábbakat, soha vissza nem szólókat könnyű választani. „Mindent nekem kell csinálnom”, „csak én értek hozzá”, „nélkülem itt nem menne semmi” – ezek a nagy magyar kormányosok, a nélkülözhetetlenek mondásai.
Ha életbe léptették volna a cenzúrabűzös médiatörvényt jelenlegi formájában, a szocialista kormány szélesebb jogkörrel rendelkezett volna az ellenzéki, illetve független orgánumokkal szemben. Ha viszont elveszíti a következő választást, a vele szimpatizáló médiumokon csattant volna az ostor. Enyhén szólva különös, hogy az SZDSZ szemrehányást tesz a az MSZP-nek, amiért megtorpedózta „a további tárgyalások és az átfogó szabályozás létrejöttének lehetőségét”.
Csatát nyertek a belföldi keresletnövelés hívei az exportvezérelt nemzetgazdaság támogatói fölött. Így összegezhető a válságkezelő csúcsértekezleten elhangzott javaslatcsomag. Mely ezermilliárdos nagyságrendű támogatásról biztosítja a hazai kis-és középvállalkozásokat, az itthoni bankszektort. Így hát tömérdek pénzt hívnak le, nyomnak bele a nemzetgazdasági vérkeringésbe. Fenntartván vele a józansági szintet meghaladó létnívót. S a rá alapozott dzsentris Patyomkin-keresletet.
Sem az 1929-33-as nagy gazdasági válság, sem pedig az első világháború kitörését követő elmélyülő Krach, a hátország fokozatos összeomlása és radikalizálódása nem állítható mechanikusan párhuzamba mindazzal, amit most és itt átélünk. Úgy tűnik, a szélsőjobboldali, nacionalista radikalizmus, mely akkor „benne volt a levegőben”, ma csak egy viszonylag szűk, marginalizált csoportra korlátozódik, nem hódít tért a középosztály körében. De a középosztány elszegényedése súlyos, ma még beláthatatlan következményekkel járhat.
E sorok írója hajdanán lelkes támogatója volt a 4-es metróvonalnak. Jelenleg is úgy véli, a főváros közeledési tömegnyomorán enyhíteni kell. Szükséges a lakosságot egyéni autós helyváltoztatásról közösségi utazásra „átszokatni”. De biztos, hogy ilyen kolosszális megaépítészet az alternatíva? Nem lehet, hogy ezzel Budapest sokat markol (és költ), de keveset fog? Nem valószínű ugyanis, hogy csak a metró lehet üdvözítő.
Korábban beszámoltunk a november elején Budapesten rendezett izraeli filmhétről. Ezúttal a művekben felbukkanó emberi konfliktusokra irányítjuk olvasóink figyelmét: immár nemcsak az etnikai és vallási ellentétek nehezednek rá e filmek hőseire, hanem nyomja őket a magány, a kivetettség is, hiába vannak körülvéve családdal, közösséggel. Mindezt e filmek tabukat ledöntve ábrázolják.
Ismét bebizonyította a reformkormány, hogy bármikor hajlandó tetszetős látványintézkedésekre. Ilyen például, hogy a közalkalmazottak hétszázezres tömegét meg akarják fosztani a közalkalmazotti törvényben meghatározott (1992/33 tv. 68§) 13. havi illetményüktől. Mivel a törvény szövegét megváltoztatni aligha lesz lehetséges, ezért ezt a megoldást csak egyszeri dézsmának tekinthetjük. Az elvonás tehát nemcsak igazságtalan, de még rövid távú tűzoltásként is értelmetlen.
Vajon a teljes igazságot kommunikálja-e a kormány, amikor éppen információkat csöpögtet állampolgárainak? A politikában és a kormányzásban a teljes igazság kimondására nyilvánvalóan nincs sem mód, sem lehetőség. Ám az a kormány, amely folyamatosan azt hirdeti magáról, hogy most aztán tényleg mindent elmond, majd kiderül róla, hogy ezúttal sem bontott ki minden részletet, sőt nagyon is szolidan tárta fel az igazságot, a saját maga csapdájába eshet – figyelmeztet a Méltányosság Politikaelemző Központ legújabb elemzése.
Miért olyan sok a munkanélküli fiatalember, különösen Kelet-Magyarországon? Ennek sok objektív oka van, ám olykor az érintettek sem törik magukat, hogy megfelelő képzettségre tegyenek szert. „De ha majd valaki kocsival hazajön a falujába Kecskemétről, a Mercedes-gyárból, bemegy a kocsmába, hanyag mozdulattal az asztalra dobja a slusszkulcsot, és mindenkinek rundót rendel, a többiek is meglátják, hogy szorgalmas munkával mit lehet elérni.”
Mióta csúcsfeszültségre gerjesztődött fel a magyar-szlovák viszony, nagy keletjük lett az összeesküvés-elméleteknek. Hogy vajh kik állnak a történtek mögött? Kémszolgálatok provokációi, eltussolási akciók vagy valami más? Régi ismerős a paranoia ebben a térségben. Nincs is ezzel semmi gond, amíg nem emelkedik az állampolitika szintjére.
Bizonytalan, milyen foganatja lesz a Kenedi János vezette „ügynökfeltáró” testület négyszázvalahány oldalas jelentésének. Viszont jól látható: a politikai és titkosszolgálati elit kivárásra játszik. Az illetékesek rájöhettek már, az összes dokumentumot úgysem lehet örök időkre zárolni. Zsinórban szivárognak ki az ügynökakták. Céljuk így mindössze kármentés és időhúzás lehet. Hogy minél később derüljön ki az igazság. Amikor a legtöbb érintett már halott vagy nyugdíjba vonult. Tény, szinte alig van valaki, aki nyílt kártyákkal játszik.
Mennyibe kerültek az egri kórháztüntetések címmel megjelent írásunkban Juhász István ezredes, Heves Megye rendőr-főkapitánya elmondta, őszesen 46 millió forintba kerültek eddig az egri kórházvédők tüntetései. Ebből 12 millióba került a február 29-én a megyeháza előtt megtartott tüntetés és az a „műsor”, amikor Szíki Károly, az Egri Forradalmi Emlékbizottság vezetője a HospInvest győzelmét bejelentő megyei közgyűlésen elengedett egy malacot. Szíki Károly nyílt levélben válaszol a rendőr-főkapitánynak.
Meghalt Hetényi István. Volt tervhivatali államtitkár, pénzügyminiszter, egyetemi tanár, egy nem európai országban európai polgár. Kérlek, túlozni fogsz, tudom, de mégse annyira, mint szoktál – mondta halálát biztosan tudva, félrehajtott fejjel, mosolyogva említve saját nekrológját.
Fico taktikája a piacpárti üzletmenetet veszélyeztető nacionalista erdőtűz megfelelő irányba terelése. Hogy ne a multinacionális erdei mókust, hanem a tarlóban botladozó magyar ürgét perzselje. Minél kiszolgáltatottabb egy nemzet, annál frusztráltabb a nemzeti díszbe öltöző paranoia. Melynek, ha az idegen javain nem dühöngheti ki magát, oda kell dobni a helyettes bűnbakot. Aki Szlovákiában a magyarság.
Gyurcsány Ferenc meglepően jól állja a sarat az ellenzék rohamaival szemben, sőt, soha nem látott mértékben koncentrálódott kezében a hatalom. Trükkje: bizonytalanságban is magabiztosan cselekszik – vélekedik Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója.
A héten Gyurcsány Ferenc a svéd kormányfővel tárgyalt, és azzal „büszkélkedett”, hogy a Gripenek ellentételezési szerződései beváltották a hozzájuk fűzött reményeket; a kormány, lám, máris nyilvánosságra hozta az összes megkötött szerződést. A képmutató mondatok finoman szólva nem a valóságot írták le. A Gripen-szerződések nyilvánosságra hozatalát a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet perrel kényszerítette ki a gazdasági minisztériumtól, amely felháborító módon hónapokig a mi adóforintjainkból védte a közérdekűnek számító adatok titkosságát.
Egy szankciósértés szerte a világon egy bank ellehetetlenülését okozhatja – akár Szingapúrban, ahol azt sem tudják, hogy létezik Rogán Antal nevű ember.
Igazi téli időjárásra ébredhettünk a fővárosban. Nem számítottunk rá.
A walesi hercegné meglátogatta a kórházat, ahol korábban kezelték.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
