Rudnay János: Társaságunknak negyvenöt nagy nemzetközi cég tagja van, olyan, mint a Magyar Telekom, az Audi, a General Electric, a Philips, a Unilever, az Electrolux, a Bosch, a Pepsi Cola, továbbá pénzintézetek, építőipari vállalatok. Ezek a magyar GDP mintegy huszonöt százalékát állítják elő, vagyis a súlyuk meghatározó. Tizenhat évvel ezelőtt alakultunk azzal a céllal, hogy külföldi befektetőként ne csak kritizáljunk, de javaslatokat is tegyünk a mindenkori magyar kormánynak, miképpen segítse elő a gazdaság fejlődését. Minimális bürokráciával dolgozunk, elsősorban a tagjaink véleményét tolmácsoljuk. Abból indulunk ki, hogy ha az általunk képviselt cégek versenyképessége növekszik, az jót tesz az egész magyar gazdaságnak.

hvg.hu: Az utóbbi időben a politikusok mintha többet bírálnák a multinacionális cégeket, mind a jobb-, mind a baloldalon. Ugyanakkor a nemzetközi vállalatok is egyre kritikusabbak, elégedetlenebbek a mai magyar közállapotokkal.

R. J.: Miközben odafigyelünk a bírálatokra, hangsúlyozni szeretném, hogy a multinacionális cégek Magyarországon 99,9 százalékban magyar munkavállalókat foglalkoztatnak, magyar munkahelyeket tartanak fenn. Bár a tőke külföldről érkezett, de a multinacionális vállalatok a magyar gazdaság elválaszthatatlan részei. Megjegyezendő, hogy ma már számos magyar cég is multinak számít, mert tőkét exportál külföldre, és ott leányvállalatokat létesít. A társaságunk nem politizál, és azzal is tisztában van, hogy a politikusok véleményüket úgy alakítják, ahogy mindenkori érdekeiknek megfelel. Folyamatos kapcsolatot tartunk fel a közéleti szereplőkkel, legyenek kormányoldalon vagy ellenzékben.

hvg.hu: Mégis, a multikkal szembeni ellenérzés mire vezethető vissza?

R. J.: Magyarország, közvetlenül a rendszerváltás után, gazdaságilag nyitott volt, fogadta a külföldi befektetéseket, és a multik gyorsan felismerték az itteni lehetőségeket. Az ország a térségben előnyre tett szert, a legnagyobb cégek, szinte kivétel nélkül, először itt létesítettek leányvállalatokat, nemzetközi tudást, know-how-t hoztak be, amit nagyszerűen fel tudtunk használni. Folyamatosan javult Magyarország versenyképessége, felgyorsult a gazdasági növekedés, nőtt a termelékenység. A multik azonban nem teremtettek annyi munkahelyet, amennyit vártak tőlük, két okból: egyrészt a privatizáció során vásárolt cégek termelését ésszerűsíteni kellett, ami azzal járt, hogy a munkások egy részét elbocsátották. Másrészt, amikor a külföldi tőke zöldmezős beruházást hajt végre, a versenyképesség az elsődleges szempont, nem pedig a munkahelyek teremtése. A gazdasági élet szereplőinél a szociális problémák kezelése nem elsőrendű szempont, ezt az államnak kell megoldania. A szociális kiadások finanszírozása viszont csak azokból az adókból lehetséges, amelyekre az állam akkor tehet szert, ha a gazdaság jól működik.

hvg.hu: Ön szerint miért vesztette el Magyarország versenyelőnyét az ezredforduló után?

R. J.: Több oka is van. Egyrészt a szomszédos országok is észbe kaptak, nyitottá tették gazdaságukat, lépéseket tettek a külföldi tőke becsalogatása végett. Gyakran kedvezőbb ajánlatokat tesznek a külföldi befektetőknek, mint a magyarok. Ugyanakkor Magyarországon sokan úgy vélték, az ország túl van már az átalakulás nehezén, lehet ülni babérjainkon. Ebben szerepe volt annak is, hogy a magyar társadalom belefáradt a rendszerváltást követő első tíz évbe, ezért a népszerűségre törekvő politikusok a lazítás mellett döntöttek. Másrészt tizenhat-tizennyolc évvel ezelőtt még azért jöttek ide a befektetők, mert jól képzett munkaerőt találtak nálunk. Néhány éve azonban más a helyzet: a befektetők nem találnak megfelelő színvonalú szakmunkásokat. Segédmunkás bőven lenne, de túlnyomó többségük képzetlen, jó, ha elvégezte a nyolc általános iskolát. És ezen a problémán a képzés sem tud segíteni, mert annak színvonala is leromlott. A helyzet orvoslása hosszabb időt vesz igénybe, ezért mielőbb hozzá kell kezdeni. Súlyos gondot jelentenek továbbá a munkaerő járulékos költségei. Ha a szomszédos országokban olcsóbban lehet termelni, többek között azért, mert kevesebb járulék terheli a munkabért, akkor a befektetők oda települnek. Végül szólni kell az adókról. Ezt minden befektető számba veszi, hiszen a külföldi cégek pontos és megbízható adófizetők. De ugyanakkor azt látják, hogy kevés cég fizeti rendesen az adóját. Vagyis a multik úgy érzik, aránytalanul nagy terhet viselnek, sokat adóznak, miközben mások ez alól kivonják magukat. Ez a versenyképesség terén nagy hátrányt jelent a külföldi vállalatok számára. Tagjainknak elsődleges érdeke, hogy szélesítsék az adófizetők körét, szűnjön meg a feketemunka és a hamis számlák gyakorlata. Büntessék meg az adócsalókat, mindenki egységesen, kivétel nélkül fizesse a társadalombiztosítási járulékokat. A nemzetközi vállalatoknak már csak azért is érdeke a feketemunka visszaszorítása, mert ha az állam a munkavállalóktól nem tud elég bevételre szert tenni, újra csak hozzánk fordul, és azokat fogja megsarcolni, akik eddig is rendesen fizettek.

hvg.hu: Ezeket a problémákat nem jelezték az illetékeseknek? Hiszen a 2002-ben hivatalba lépett koalíciós kormány másról sem beszélt, minthogy igyekszik a külföldi befektetők, a multinacionális cégek kedvét keresni, jelezte, hogy odafigyel a véleményükre…

R. J.: Társaságunk tizenhat éve kapcsolatban van a mindenkori kormányokkal. Folyamatosan elmondjuk a véleményünket. De hiába sürgetünk intézkedéseket, azok jórészt nem történnek meg. Míg a magánszférában sikerült szabaddá tenni az utat a gazdaság fejlődése előtt, az állami szektorban nem került sor az elvárt reformokra. Márpedig az államapparátust ugyanúgy racionalizálni kellett volna, mint a privatizált, egykor állami tulajdonban lévő vállalatokat. Nem racionalizálták a közszolgáltatásokat és a közigazgatást, vagy ha megpróbálták, az balul ütött ki, mint például az egészségügyben. Holott elvontak annyi pénzt a gazdálkodóktól, így a külföldi nagyvállalatoktól is, amennyiből végre lehetett volna hajtani az egészségügy áramvonalasítását. És a feketegazdaság felszámolása terén is jóval komolyabb eredményeket lehetett volna elérni, hiszen ma Magyarországon egyes vélemények szerint a GDP 18-20 százalékát „feketén” állítják elő, de mások még ennél is nagyobbra becsülik ezt az arányt. Tekintettel arra, hogy a magyar GDP durván 26 ezer milliárd forint, elképzelhető, mekkora összegről van szó. Ha a költségvetés ennek a húsz százaléknak akár egy részére is rá tudná tenni a kezét, lenne miből csökkenteni az adókat és a járulékokat, finanszírozni a jóléti kiadásokat.

hvg.hu: A Transparency International legújabb jelentése is megerősítette, ami nyílt titok, hogy a nemzetközi nagyvállalatoknak korrupciótól fertőzött közegben kell tevékenykedniük Magyarországon.

R. J.: Tény, hogy Magyarországon nagyon nehéz normális úton üzletet csinálni. Éppen ezért kértük a magyar kormányt, hogy sürgősen módosítsák a közbeszerzési törvényt. Ez, jelenlegi formájában nyitott a különféle korrupciós trükkökre. Ha így mennek tovább a dolgok, azaz a közbeszerzések terén semmi sem változik, az EU komplett fejlesztési programjai kerülhetnek veszélybe. Szigorítani és egyszerűsíteni kell a közbeszerzési törvényt, hatékonyabb ellenőrzési mechanizmusokat kell beépíteni. Ha ez nem történik meg, a korrupció megfertőzheti az egész magyar gazdaságot, tönkreteheti a hírnevünket. A korrupció duplán kártékony: azok, akik vesztegetéssel nyernek meg tendereket, általában rossz minőségű munkát végeznek, és tönkreteszik azokat, akik tisztességesen dolgoznak.

hvg.hu.: Mi a véleménye arról, hogy az ellenzék vezére kilátásba helyezte: ha a Fidesz alakíthat kormányt a következő választások eredményeképpen, felülvizsgálja a pazarlóan költséges és sok tekintetben korrupciógyanús nagyberuházásokat?

R. J.: Egy új vezetésnek jogában áll, sőt kötelessége is, hogy felülvizsgálja az elődje által elkezdett nagyberuházásokat. Én is ezt tenném, ha egy vállalat irányítását átvenném. Ez persze nem jelenti azt, hogy le kell állítani minden nagyberuházást, mert ez a katasztrófa lenne a gazdaság számára.

hvg.hu: Mit várnának még egy új magyar kormánytól?

R. J.: Elsősorban azt, hogy megteremtse a tisztességes verseny feltételeit a magyarországi cégek között. Szorítsák vissza a feketegazdaságot, hajtsanak végre adóreformot, amelynek révén a rendszer legyen átláthatóbb a mostaninál. Csökkentsék a járulékokat. Az egykulcsos adó ügyében nem foglalunk állást, bár tény, hogy ez a legegyszerűbb, és legkönnyebben alkalmazható adó. Újra versenyképessé kell tenni a magyar gazdaságot, ehhez pedig versenyképes vállatok kellenek, amelyeknek dolgozói tisztességesen meg tudnak élni.

Pelle János