Lesz-e Fidesz-sárkányfű a Jobbik-sárkány ellen?

Utolsó frissítés:

„A Fidesznek nincsen Jobbik-stratégiája, mert egy olyan pártnak, amely 60 százalékos választási győzelmet arat, erre nincs szüksége.” – jelentette ki az uniós választást követően Kósa Lajos. Súlyos politikai tudatlanságról tanúskodik, ha ezt valóban így gondolják a legnagyobb ellenzéki párt mérvadó stratégái. Az a harcmodor ugyanis, amit a mérsékelt jobboldal az antiszemita-rasszista „veszettek” megszelídítésére és beidomítására tíz éve kidolgozott, csődöt mondott.


A jobboldali pártok koalíciójának vezérerejeként a Fidesz ’98-ban kísérletet tett a „nemzeti oldal” teljes integrációjára. Européer konzervatívoktól a szalonképtelen etnikai-faji fundamentalistákig azonos táborba terelt volna mindenkit. A cél értekében számtalan retorikai, verbális (és azokon túlmenő szervezeti) gesztust tett vállalhatatlan figurák irányába. Holdudvarának fórumaiba, orgánumaiba, szimpatizánsköreibe invitálta a vérjobbos publicistahadat. Amivel bizonyos haszonelvű sikereket kétségtelenül elkönyvelhetett. A 2002-es választást elvesztette ugyan (amiben jelentős szerepe lehetett a túl agresszív jobbos médiadiskurzusnak), de magába olvaszthatta a törvényhozásból kieső MIÉP (és Torgyán) radikális-populista híveit. Mi több, a polgári körök révén szerveződési háttérbázist is garantált nekik. Csakhogy a diadal átmeneti volt. 

Morvai Krisztina a Parlamentben. A Fidesz új
harcmodorra készül?
© Stiller Ákos
A jobboldal ultrái tettekre vágytak. Programjuk, ordas nézeteik gyakorlati megvalósítását követelték. Ha békésen nem megy, akkor „forradalommal”, de legalábbis militáns (és permanens) köztéri erődemonstrációkkal. A velejéig pragmatista Orbán erre természetesen nem volt hajlandó. Utcára hívta a tömegeket, de aztán haza is küldte őket. A 2004. decemberi kettős állampolgársági népszavazás fiaskója után a pártot kívülről támogató radikáljobbos „mozgalmi szárny” neheztelni kezdett rá. 2005 őszétől – miután rábólintott Románia uniós csatlakozására – e körökből sokan árulónak bélyegezték a hajdan istenített Viktort, akinek akkorra már az MSZP-ből kiábrándítható posztkádárista szocik fontosabbak voltak, mint Csurka egykori követői. Orbán 2006-os választási kudarca e köröket még jobban eltávolította a Fidesz vezérétől. 

Nem lehet tagadni, hogy a Jobbik (és a Gárda) húzóneveit és frontembereit a Fidesz (illetve a polgári körös holdudvar) fedezte föl, futtatta, építette „belpolitikai celeb” popikonná: a Szövetség a Nemzetért Polgári Körben ismertté vált Vona Gábort, a Fidesz-képviselőként Gárda-zászlóanyai minőségben ténykedő Wittner Máriát, s végül, de nem utolsósorban Morvai Krisztinát.     

Így a Jobbik két-három év alatt periférikus törpepártból országházi küszöbugrásra esélyes tényező lett. Igaz, amikor a Gárda megalakult, a Fidesz mozgalom-és sajtóholdudvara megpróbált keményen rárepülni és ráépülni a dologra. Ám az önállósodást, hogy a Fidesz fejére nőjenek, nem sikerült kivédeni. Így a holdudvari sajtósok hitel-és presztízsromboló offenzívába kezdtek. Bencsik András korábban, a Gárda-alapítás után, azt is megengedte, hogy a gárdisták a Magyar Demokrata szerkesztőségének udvarán gyakorlatozzanak. Az uniós Jobbik-áttörés idején viszont a lapban olyan összefoglaló jelent meg a párt listavezetőjéről, hogy „ Dr. Morvai Krisztina tehetségét és ambícióit általában az aktuális divatáramlatban igyekszik kamatoztatni, mivel itt ígérkezik számára a leggyorsabb és legnagyobb siker. Amikor az volt a trendi – az SZDSZ fénykorában –, a zsidó homoszexuálisok és leszbikusok hatékony szószólója volt a megrontás életkori határának csökkentéséért. Később hasonló sikerrel kamatoztatta tehetségét az ultraliberális és családellenes feminista mozgalmak keményvonalában, még bestsellert is írt Terror a családban címmel, amit legalább annyian elkapkodtak, mint a Magunkfajták címűt. Most a radikális jobboldal hullámán lovagol. Életútja alapján felvetődik a kérdés: amennyiben ez a hullám őt az Európai Parlament képviselői közé emeli, egy újabb divathullám majd merre, hová sodorja őt?”

Hogyan kezeljük a szélsőjobbot? (Oldaltörés)


A Jobbik – uniós szórólapjain – informális-félhivatalos házi portáljává avatta a Kurucinfót. A szélsőjobb immár ugyanannyira gyűlöli Orbánt, mint a kormánypárti politikusokat. Ennek jele, hogy a Kurucinfón nemcsak Gyurcsány, de Orbán-vudubabát is lehet rendelni. Mit tehet ezzel a Fidesz? A Jobbik egészét nyilván nem lesznek képesek bedarálni. De pont elég nekik, ha a tömegbázis és káderállomány egy részét sikerül a levesbe aprítani, így lenyomják a pártot 5-6 százalékra. Erre objektív esély is van, lásd a Nézőpont-kutatást. Mely szerint „a júniusi európai parlamenti választás után a teljes népesség körében még 9 százalékot mértek, a nyár végére azonban 5 százalékra csökkent a radikális párt híveinek aránya. ” Lévén, hogy a 10-15 százalékos Jobbik protesthangulatra építő szezonális konjunktúrapárt, amely nagyságrendekkel túlterjeszkedett ideológiai híveinek körén. Ezt nyilvánvalóan előbb-utóbb hullámvölgy követi. 

Ha lesz erős, jobbos, rendpárti, nemzeti-vallásos húrokat pengető hatalom, a Jobbik-tábor fele-harmada odapártolhat Viktorhoz. Kormányra lépés után a Fidesz-közeli médiaholding csúcsra járatva terjesztheti majd: a Jobbik egy szoclib provokátor-banda, a Laborc-féle NBH ügynökeitől nyüzsgő szervezet. Eddig azonban mind a jobb- mind a baloldal szélsőségkezelő terápiája csődbe vitt. Orbán hajdanán asztalához invitálta a Jobbik őssejtjét. Ezzel „szalonképesítve” a majdani alapítókat. Beléjük csöpögtetvén a hitet: ők komoly tényezők, akik igenis számítanak. Utána azonban hiába próbálta gyűjtőpárti sokaságába beolvasztva „háziasítani”, megszelídíteni a vérjobbot, az túlnőtt rajta, képes volt önálló szervezeti-mozgósítási bázist felépíteni.   Ugyanakkor a balliberális oldal – hatalmi taktikázásból – akkor is félelmetesen pusztító erejűnek láttatta az ultrajobbot, mikor az két-három százalékon volt. Amivel hatalmas önbizalom-injekcióhoz jutottak. Hogy aztán rendőri-büntetőjogi eszközökkel - gyűlöletbeszéd-törvény – próbálja kriminalizálni a népszerűvé váló legális szélsőségeseket is, amivel csak mártírokat csinált belőlük. 

Igazából a hasznos (és morálisan helytálló) eszköz valahol a kettő félútján van. Jelesül, hogy se befogadni, se rabosítani ne próbáljuk a demokratikus úton hatalomra törő szélsőségeseket. Ehelyett érdemes lenne feltárni diadalmenetük okait, aztán a híveik befolyásolható-meggyőzhető szegmensének alternatív, demokráciaképes terápiát javallani az általuk preferált témákban. (Pl. közbiztonság, segélypolitika, etnikai konfliktusok.) Nem vitás ugyanakkor: ez nehezebb, türelmet és hozzáértést igénylő munka. Macerásabb, mint a szélsőségesekről immár egyaránt lepattanó gesztus-vagy tiltakozáskampányok. De így is ajánlható a Fidesznek. Ki fog derülni, hogy a szoclib antifasizmus részleges bedőlése után van-e lehetőség (és politikai akarat) a jobboldali antifasizmus sárkányfűjével harcolni a Jobbik-sárkány ellen.

Papp László Tamás