szerző:
Schilling Árpád
Tetszett a cikk?

A norvégiai mészárlás fényes bizonyítéka annak, hogy mire képes az elvakult ideológiai meggyőződés. Magyarországon évek óta folyik a baloldali és liberális érzelmű emberek szisztematikus megbélyegzése és kirekesztése. Schilling Árpád rendező írása.

Túry Gergely

A tudatos hangulatkeltés félelmetes fegyver. Választásokat dönt el a politikai ellenfél diszkvalifikálása. Nem kell program, elég a másikat alázni, főleg, ha az csak a leggyengébb oldalával képes a nyilvánosság felé fordulni.

Évtizedek óta folyik meddő vita a gyűlöletbeszéd büntethetőségéről. A vita elsősorban azért meddő, mert a legerősebb jobboldali párt retorikája épp arra a nyelvezetre épül, amelynek büntethetőségéről vitáznak.

A jobboldali sajtóban nem keltenek feltűnést az olyan szófordulatok, mint például a „lelőni, mint egy kutyát”, vagy a „kár, hogy nem végeztek minddel az orgoványi erdőben”. A gyilkolásra való utalás rendszeres és megengedett a magyar közbeszédben.

A baloldali orgánumokban is megjelenik olykor, mint komment, de semmiképpen nem újságírói véleményként. A Népszava online kiadásában feltűnt, Orbán Viktor halálát kívánó olvasói megjegyzést az oldal szerkesztői felszólítás nélkül eltávolították, ellentétben azzal a töménytelen, gyűlölettől duzzadó beszólással, amely széltében-hosszában önti el az online felületeket. Virágzik a trollkultúra, mondhatnánk. Véleményem szerint ez már nem a trollok kultúrája, hanem a magyar véleményformálás alapja. 

Lehetséges, hogy a gyűlölködő beszéd olyan, mint egy szelep: verbálisan engedik ki a gőzt azok, akik máskülönben tettlegesen formálnának véleményt. De mit kezdünk azzal a ténnyel, hogy a norvég férfi is írogatott hasonló megjegyzéseket, üzeneteket? Számára a gyűlöletbeszéd volt a dopping, ezen keresztül csiszolta élesre elméjét, amelybe aztán a tényleges kommunistairtás lehetősége is belefért.

Mérhetetlen bűnt követnek el azok, akik művelik, pártolják vagy akárcsak elnézik a gyűlöletbeszédet. Morálisan minden olyan politikus elítélendő, aki akárcsak egyszer is utalt arra, hogy fizikai erővel kellene megsemmisíteni az ellene érvelőket vagy tüntetőket. (Ne feledjük, már a legelső szabadon választott, magát nemzetinek keresztelt kormánynak is volt olyan tagja, aki nem tartotta kizártnak a polgárok fegyveres megfélemlítését a taxisblokád idején.) Az uszítás volt az oka a 2006-os utcai randalírozásnak is, amelyet azután a kormányerők megengedhetetlen stílusban fékeztek meg. A liberális politikusok és szimpatizánsok akkori cinizmusa hosszú időre besározta a szabadelvűek hírnevét. Emlékezzünk csak Kuncze Gáborra, aki a Parlamentben „révészmártíriusznak” szólította véresre vert képviselőtársát, vagy Demszky Gáborra, aki kitüntette a beosztottjai erőszakos túlkapásait elmismásoló rendőrfőkapitányt.

A verbális megsemmisítést tekintve azonban a pálmát kétségtelenül Kövér László viszi, aki ma politikai korrektségre szólítja fel az egyébként valóban súlyosan antiszemita, rasszista jobbikos képviselőket. Az ember első hallásra büszke arra, hogy a magyar Parlamentben ennyire ügyelnek a tiszta, értelmes és toleráns közbeszédre. Üröm az örömben, hogy a korrektséget épp az a politikus kéri számon, aki nem olyan régen még kötelet kínált politikai ellenfeleinek.

Ma már teljesen természetes, hogy a zsidó származású közszereplők nevét csokorba gyűjti a kuruc.info, hogy a cigány származású embereket leállatozzák, hogy jobboldali művészek tétlenül nézik, ahogy homoszexuális művésztársukat nyilvánosan lebuzizzák, és nevetség tárgyává teszik.

Budaházyt fogva tartják, de nem ítélik el. A rasszista sorozatgyilkosokat még mindig nem ítélték el, mert nem találtak elég terhelő bizonyítékot ellenük. Ellenben a saját lakóközösségükbe behatoló, nyilvánvalóan provokatív szándékkal érkező terepjárós kopaszokat elkergető polgártársainkat az állítólag független bíróság gyorsított eljárásban olyan mértékű letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta, mintha gyerekeket gyilkoltak volna.

Rosszindulatú, gyűlölettől duzzadó, rasszista és antiszemita képviselőinktől nem állhat távol képviselőtársaik fizikai megsemmisítése sem. Bár időnként ugyanezek az urak megpróbálnak intelligens demokrataként viselkedni, ez nyilvánvalóan lehetetlen számukra: kilóg a zakó ujjából a puskacső.

Vajon ki állítja meg az egyre fokozódó gyűlöletbeszédet? Ki fogja értésére adni kellően felpaprikázott honfitársainknak, hogy a tőlük eltérő gondolkodású vagy civilizáltsági fokon álló szomszédjaik is csak emberek? A jelenlegi politikai kurzus legféltettebb kincsei, a keresztény egyházak biztosan nem, mert azok legfelsőbb vezetői eddig még a legapróbb jelét sem adták a gyűlöletbeszéddel szembeni ellenállásuknak. Ők a jelenlegi berendezkedés tartós fenntartásában érdekeltek. Hozzáteszem, hogy a kisebbségi zsidó vallási vezetők érzéketlensége is visszataszító, ahogy a hasonlóan kisebbségi iszlám egyház történelmi kategóriáért folytatott küzdelméhez viszonyulnak.

Sokaknak tetszhet úgy, hogy e sorok nem csökkentik, épp ellenkezőleg, gerjesztik a gyűlöletet: olaj a tűzre ez a dühös felelősségre vonás. Meglehet, igazuk van, jobban tenném, ha inkább hallgatnék. A norvégiai mészárlás azonban mélyebben sokkolt, mint a közelmúlt borzalmas terrorcselekményei. A képen egy fiatal, életerős, szőke norvég látható, egy mezőgazdasági vállalkozó, akit kollégái becsületes emberként ismertek, aki ugyan nem szerette a kommunistákat és a bevándorlókat, de azon túl, hogy véleményének hangot adott, tettekben soha nem nyilvánította ki gyűlöletét. Mostanáig.

Adja Isten, hogy a hasonlóan gyűlölködő magyar vállalkozók is inkább lőegyletbe, meg vadászni járjanak, mintsem baloldali ifjúsági táborokba. És azt is kívánom ugyanattól az Istentől, hogy amikor majd minden rendes magyar ember párnája alatt ott pihen a saját, törvényes mordálya, ne akadjon egy se közülük, aki agyonlő valakit egy kígyóuborkáért.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!