A Le Point című francia folyóirat az austerlitzi csata 200. évfordulója alkalmából összeállított mellékletében a Napóleon-szakkértő szerint a jelenlegi francia kormányfő, Dominique de Villepin sokkal inkább tekinthető gaullistának, azaz Charles de Gaulle tábornok politikai követőjének, mintsem bonapartistának. Annak ellenére, hogy a francia miniszterelnök Les Cent-Jours (A száz nap) című regényének főhőse maga Bonaparte Napóleon.

A történész szerint nem vitás, hogy korunk Napóleonja Nicolas Sarkozy, aki Bonapartéhoz hasonlóan sietteti a történelmet és nem tudja idejét kivárni. A francia belügyminiszter "elődjéhez" hasonlóan óriási energiabírású és nagyon kreatív személyiség, aki egy pillanatra sem áll meg. Emellett mindketten gyorsan megértették, hogyan lehet a sajtót és a propagandát a saját javukra fordítani - véli a történész.

Ami a konkrét történelmi párhuzamokat illeti: 1812-ben Caen városának piacán az asszonyok fellázadtak, és lecsillapításukra Bonaparte saját testőrségét küldte ki. Kétszáz évvel később a külvárosi zavargások megfékezésére Sarkozy belügyminiszter is keményen viselkedett - emlékeztet Jean Tulard, aki szerint a rendről alkotott elképzelések mellett a vallással szembeni politikája is megegyezik a két személyiségnek. 

Sarkozynak az 1905-ben megszavazott, az állam és egyház szétválasztásáról szóló francia törvény módosítására tett javaslata arról tanúskodik, hogy úgy tekinti a muzulmánokat, mint Napóleon tekintette a katolikusokat. Mindketten azért akartak jogokat adni a különböző vallásoknak, hogy ennek következtében több feladatot is lehessen rájuk terhelni - véli a szakértő.

A sok megfelelés ellenére katonai téren Sarkozy szerencsére nem hasonlítható Napóleonhoz, mert a jelenlegi francia belügyminiszternek nem szándéka meghódítani Európát. "Ebből a szempontból elmondhatjuk, hogy a mai Franciaországban senki sem tekinthető Napóleonnak!" - írja a Le Point.