Az American Enterprise Institute kutatóintézet Oroszországgal foglalkozó programjának vezetője kifejtette: az elemek tényleges kelet-európai megjelenéséig a mai tervek is 3-4 évvel számolnak, és ez bizonyos teret ad Washingtonnak a manőverezéshez. "Moszkvának meg kell értenie, hogy a dolog még jó ideig eltart, a fenyegetések helyett ezt az időt a technikai részletek nyugodt megtárgyalására kell felhasználni" - mondta Aron.

Ukrajna és Grúzia Moszkvát ugyancsak ingerlő NATO-csatlakozásának eshetőségét illetően határozottan kijelentette: a NATO decemberi értekezletén semmi nem történik e kérdésben, mert erről Amerikában döntenek: ha Washington nagyon akarja majd, Európa kénytelen lesz ezt elfogadni. A felvételt ellenző két vezető EU-tagállam - Németország és Franciaország - ellenállását Amerika nélkül nem lehet legyőzni. A washingtoni adminisztrációnak legalább áprilisig annyi a dolga, hogy a kérdéssel nem tud behatóan foglalkozni.
 
Aron bírálta Medvegyev elnök múlt heti, a parlamenthez intézett üzenetében a rakétapajzs-telepítés kérdésében bejelentett  ellenlépéseit. Úgy vélte, amikor éppen egy új elnök lép hivatalba, a másik fél egy ideig nem szokott jelentős lépéseket tenni. A politológus úgy vélekedett, hogy a szándékolttal ellentétes hatást ért el, és szűkítette az új amerikai elnök mozgásterét. Az orosz elnöki mandátum meghosszabbításának bejelentését viszont jól időzítették, mivel az elnökválasztás idején nem keltett akkora figyelmet Amerikában.

Leon szerint Miheil Szaakasvili grúz elnöknek a kulisszák mögött meglehetősen világosan jelezték, mit tegyen, ennek ellenére Washingtonban úgy ítélik meg, hogy a grúz elnök nagy hibát követett el a Dél-Oszétia elleni támadással. A történtekből azt vonták le, hogy Moszkva össze akarja szedni, amit elvesztett a Szovjetunió széthullásával, s például igényt tart a vétójogra a posztszovjet államok külpolitikai orientációját illetően. "Ez természetes annyiban, hogy Babilontól Amerikáig a nagyhatalmak határaik mentén semleges, de lehetőleg baráti államokat akarnak látni. Megdöbbenést váltott ki azonban a Grúziával szembeni, XIX. századot idéző orosz fellépés, megingatta a bizalmat, s egyebek között a tőke kivonásához vezetett" - mondta a politológus.