A második világháború utáni brit–amerikai kapcsolatok egyik legnehezebb tárgyalása áll Keir Starmer előtt – írja elemzésében a CNN.

A brit miniszterelnök küldetése egyértelmű, valahogy meg kell próbálnia leválasztani Donald Trumpot Vlagyimir Putyinról és elérni, hogy az amerikaiak valami konkrét biztonsági garanciát vállaljanak Európa védelmében.

Donald Trump viszont nem csinált titkot abból, hogy az öreg kontinens védelmét az európaiak dolgának tekinti, és ezen meggyőződés alapján gondolkodik az ukrajnai rendezésről is.

Starmer és más európai vezetők, mint például Emmanuel Macron viszont úgy látják, hogy az amerikai garanciák elengedhetetlenek egy orosz–ukrán békeszerződés hosszú távú fenntartásához.

„Teljesen biztos vagyok benne, hogy tartós békére és nem csak egy tűzszünetre van szükség, ehhez azonban elengedhetetlenek a biztonsági garanciák” – mondta Starmer.

Ez azonban nem fog menni Amerika nélkül, Starmer ezért azt szeretné elérni, ha az európai vállalásokat egy amerikai védőhálóval is kiegészítenék.

Ez a gyakorlatban brit és francia békefenntartó kontingenseket jelentene Ukrajnában, ám ezek önmagukban nem rendelkeznek azzal a logisztikai, hírszerzői és légvédelmi képességekkel, amelyek elrettentő hatással lehetnének az oroszokra. Így Starmer célja, hogy ezen utóbbiakat az amerikaiak biztosítsák az európai csapatok számára.

A helyzetet bonyolítja, hogy Donald Trumpnak a térséggel kapcsolatos nyilatkozatai nem egyértelműek, ha van is neki konkrét stratégiai elképzelése, akkor az nem látszik.

Az amerikai elnök ugyanis kijelentette, hogy szó sem lehet Ukrajna NATO-tagságáról, utalt arra is, hogy az oroszok megtarthatják az általuk megszállt területeket, majd Zelenszkijt egy kirohanásában le is diktátorozta, míg Vlagyimir Putyinról ugyanezt már nem volt hajlandó kijelenteni.

Miután azonban bejelentették, hogy közel van az ukrajnai ritkaföldfémek és más értékes ásványok kitermeléséről szóló szerződés aláírása, Trump is hangnemet váltott. Akkor már arról beszélt, hogy az ukránok az aláírás fejében kapnak 350 milliárd dollárt, rengeteg katonai felszerelést és biztosítják maguknak a jogot a harc folytatásához.

Mindehhez hozzátartozik, hogy Trump igazán akkor vadult meg (ez volt a diktátorozós őrjöngése), amikor Zelenszkij bejelentette, hogy az eredeti formájában nem hajlandók elfogadni a szerződéstervezetet, mivel az túlságosan az amerikai érdekeket tartotta szem előtt, és kevéssé foglalkozott azzal, hogy mit szeretnének az ukránok.

A mostani változatról azt lehet tudni, hogy egy közös újjáépítési alapról van szó benne, ami a háború után az ukrán városok és infrastruktúra renoválását szolgálja. Ez azt is jelenti, hogy nem lesz szó arról, amit Trump korábban mondott, hogy a szerződéssel visszaszerzik azt a pénzt, amit Joe Biden Kijevnek adott. Igaz, nincsen benne nagyon szó biztonsági garanciákról sem, amit viszont Zelenszkij nagyon szeretne valamilyen formában megemlíteni.

Az ukrán elnök pénteken utazik Washingtonba, az eredeti tervek szerint azért, hogy aláírja a szerződést, bár a portál szerint Zelenszkij a végső változatot épp a biztonsági garanciák fejében lenne hajlandó elfogadni.

Ami a szerződés jelenlegi változatát illeti, az meglehetősen homályosan fogalmaz a kérdésben, és csak annyit tartalmaz, hogy az USA támogatja Ukrajna erőfeszítéseit a tartós békéhez szükséges biztonsági garanciák megszerzésében. Jelentsen ez bármit. Az mindenesetre biztos, hogy Donald Trumpot nem tudja majd Keir Starmer irányba állítani a brit–amerikai kuzinság hagyományaival és a régi szép idők sztorijainak felmelegítésével.

Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy egyáltalán nem lapulnának ászok Sir Keir mandzsettájában, ám ezek közül a legjelentősebb valószínűleg egy III. Károly által kiállított meghívó lehet a Buckingham-palotába. Donald Trumpot ugyanis a történelem kevéssé érdekli, ám a brit királyi család pompája mindig is lenyűgözte.