A tankönyvbeszerzés céljára kapott támogatás kizárólag a hivatalos tankönyvjegyzéken szereplő eszközök beszerzésére fordítható, a jogosulatlan felhasználást a Klebelsberg Központ ellenőrizni fogja, ezért kifejezetten kérjük, hogy az egyes, engedélyekkel már nem rendelkező kiadóktól ne vásároljanak – olvasható abban a Népszava birtokába került levélben, amit Maruzsa Zoltán küldött szét a tankerületek igazgatóinak, akik továbbküldték az iskoláknak. Az államtitkár hangsúlyozza: a diákoktól és családjuktól az iskola nem szedhet be pénzt tankönyvek vásárlására, és nem kérheti meg őket arra, hogy saját maguk vegyenek tankönyveket.

Elviekben mintegy 3,5 millió tankönyv tűnhet el az iskolákból a következő tanévben, írtuk korábban, ugyanis a magánkiadók úgynevezett közismereti tankönyveinek (a biológiától a matematikán át a történelemig) a 90 százaléka lekerül a tankönyvjegyzékről, ahogy a nyelvkönyvek harmada is. Ezek azért tűntek el, mert az Oktatási Hivatal nem hosszabbította meg a könyvek engedélyét, ami miatt a kiadók pereltek is.

A minden évben megjelenő tankönyvjegyzék legfontosabb szerepe az, hogy kizárólag az azon szereplő kiadványokat rendelhetik meg az iskolák, ha érvényesíteni akarják azok ingyenességet. Pénzért elvileg megrendelhetnek mást is, de akkor azt a szülőknek mindenképp ki kell fizetni. (Tehát, a rászorulóknak, a nagycsaládosoknak is.)

A dilemma ilyenkor az, hogy a tanár által jó minőségűnek, jobban taníthatónak, és így a gyerekek érdekei szempontjából kedvezőbb tankönyvet szerezzék be pénzért, vagy a rosszabb, állami kiadványt ingyen.

A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (TANOSZ) néhány napja egyébként egy „alternatív tankönyvjegyzéket” tett közzé, és küldött meg valamennyi iskolának.

Egyre több helyen kérdezik meg a tanárok a szülőktől, hogy beleegyeznek-e és kifizetik-e a jobb könyvet, s ha megkapják a beleegyezést, azt rendelik meg.

Ez viszont nem tetszik a az oktatás államtitkárságnak, ezért írta meg levelét Maruzsa úr.

A hvg.hu-nak nyilatkozó nyelvtanár szerint az idei tankönyvjegyzék, „horrorisztikus… eszméletlen silány, alacsony minőségű könyvek vannak rajta”. Francia nyelvből – mint mondta – egyetlen állami könyvet lehet „választani”, de az annyira rossz, hogy nem lehet belőle tanítani.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógusminősítő rendszerben, ha valaki tovább akar lépni, egy csomó kompetenciának meg kell felelnie. „Az egyik ilyen az, hogy képes legyen a tanár a csoportjának megfelelően választani a tankönyvek közül. Ehhez képest én válasszak egyetlen könyvből! Nem tudom eldönteni, hogy ez az egész cinizmus, vagy szakmai alkalmatlanság.”

Az állami tankönyvmonopólium ellen civil és szakmai szervezetek is tiltakoztak, köztük a Szülői Hang Közösség, amely kampányt is indított annak érdekében, hogy a szülők a pedagógusokkal összefogva közvetlenül a magánkiadóktól rendeljék meg azokat a tanulási, pedagógiai folytonossághoz szükséges, szakmailag elismert köteteket, amiket eddig használtak, de most a hivatalos jegyzékről eltűntek.