Rossi-mágia és Szoboszlai-faktor: a futballválogatott sikerességének öt oka
Veretlenül, csoportelsőként jutott ki selejtezőcsoportjából a jövő évi Európa-bajnokságra a magyar férfi labdarúgó-válogatott, ami óriási fegyvertény. Évtizedek óta nem volt ilyesmire példa. Marco Rossi szövetségi kapitány csapata az utóbbi időben jelentős fejlődésen ment keresztül, magabiztosabb, mint valaha, és többször bizonyította, hogy akkor sem zuhan össze, ha hátrányba kerül. Összeszedtük, hogy mitől lett olyan jó a közelmúlt nemzeti csapata, s hogy mire lehet elég mindez a jövő nyáron Németországban.
Marco Rossi
Kis túlzással lehetne azt mondani, hogy a szövetségi kapitány minden húzása bejön. Egyrészt az elmúlt években sikerült – generációváltást is levezényelve – olyan csapatot összeállítania, amelynek eredményessége nemcsak, hogy folyamatosan javul, hanem a benne lévő játékosok rendre képesek együtt jobb teljesítményt nyújtani, mint amire a klubjukban mutatott játékuk predesztinálná őket.
Tény, hogy egyre többen vannak közülük, akik külföldi csapat futballistái, de – néhány kivételtől eltekintve – nem az elit kluboknál állnak alkalmazásban, és nem is számítanak fix kezdőnek. Rossi ennek ellenére tudta úgy egységbe kovácsolni őket, hogy az eredményeik jogán most a második kalap első helyéről várhatják a szombati sorsolást, a selejtezősorozatban csak Portugália, Franciaország, Spanyolország, Belgium és Anglia (valamint a házigazda Németország) zárt náluk jobban.
Mindennek az az oka, hogy a kapitány remek érzékkel találja meg azokat a játékosokat, akik beleillenek az általa felvázolt rendszerbe, amelyben ráadásul képesek kihozni egymásból a legjobbat. Ezzel kapcsolatban nemrég egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy úgy épít csapatot, ahogy egy szabó dolgozik: megvizsgálja a rendelkezésére álló (játékos)anyagot, és abból próbálja meg kihozni a lehető legtöbbet.
Rossi mintha akkor sem tudna hibázni, amikor döntenie kell arról, hogy kiket tartson benn az együttesben – annak ellenére is, hogy a klubcsapatuknál aktuálisan esetleg nem játszanak túl sokat. Ilyen például Nagy Ádám, akihez annak ellenére ragaszkodik, hogy az olasz másodosztályú Pisában általában nem számítanak rá kezdőként.
Az olasz szakvezetőnek ahhoz is jó érzéke van, hogy megoldja a kieső kulcsemberek helyettesítését. Hiányzókból pedig jócskán akad: az utóbbi időben Willi Orbánt, Fiola Attilát, Sallai Rolandot és Varga Barnabást is nélkülöznie kellett Rossinak, Schäfer András tavasz óta nem áll a rendelkezésére, Gulácsi Pétert pedig még tavaly ősszel veszítette el.
A mind összeszokottabb és magabiztosabb csapatra szabott, jól felépített taktika is Rossit – és segítőit – dicséri. A szakember azt vallja, hogy nem kell minden edzőnek innovátornak lennie, elég lehet, ha a mások által kidolgozott újításokat megfelelően szelektálja és beépíti a saját rendszerébe. „Az edzői mesterség épp olyan, mint például az orvosé: folyamatosan tanulnia kell, új módszereket megismernie” – mondta a minap, majd példákat is hozott arra, hogy kiket figyel: Ancelottit, Guardiolát és Kloppot említette, de kétségtelen, hogy nem csupán tőlük inspirálódik.
Szoboszlai Dominik
„Ezt a sztárjátékos sztorit engedjük el, mert ugyanolyan játékosa vagyok a válogatottnak, mint az összes többi. Igen, a Liverpoolban focizom, nagyon büszke vagyok rá, megdolgoztam érte. Viszont azt szeretném, ha mindenki ugyanúgy viszonyulna hozzám, mint a többi játékoshoz” – nyilatkozta szerényen, de végtelenül magabiztosan Szoboszlai Dominik azután, hogy a válogatott – már a biztos kijutás tudatában – 3-1-re legyőzte a Puskás Arénában Montenegró csapatát a selejtezősorozat utolsó meccsén. Amelyen két gólt szerzett. Az egyik ráadásul olyan volt, amit még sokáig emlegetni fognak.
De nem csak ebből a sikerből vállalt oroszlánrészt a – válogatottat az előző Eb-re a pótselejtezős góljával kijuttató – középpályás: hatalmas szerepe volt abban, hogy a csapat veretlenül csinálta végig a selejtezősorozatot, elég csak a bolgárok elleni, 97. perces szabadrúgására gondolni, amelyet végül Petkov a saját kapujába fejelt.
Persze nem kizárólag a góljai és az asszisztjai teszik a válogatott legjobb játékosává: remekül cselez, passzol és hozza helyzetbe a társait. Olyan, kellő szabadsággal járó szerepet kapott a csapatban, amely lehetővé teszi, hogy kamatoztathassa a tudását és a képességeit, miközben a többiek érte, ő pedig értük is dolgozik.
A technikai tudása, a többieknél magasabb szintről származó tapasztalatai és a magabiztossága fölfelé húzza a csapatot, igazi vezére annak. Rossi nemrég úgy méltatta: olyan játékos, aki a teljesítményével képes „elbillenteni az egyensúlyt” egy meccsen, akit még akkor is érdemes végig a pályán hagyni, ha önmagához képest gyengébben játszik, mert még ilyenkor is el tudja dönteni a találkozót. Ráadásul „olyan fejlődési vágy dolgozik benne, ami senki máséhoz nem hasonlítható”.
Dibusz Dénes
A Ferencváros kapusa 2016-ban harmadik, 2021-ben pedig második számú kapusként volt kinn az Eb-n, és nem jutott szerephez, Gulácsi tavaly novemberi sérülése azonban elhozta számára a lehetőséget, amivel élni is tudott. A teljes selejtezősorozatot ő csinálta végig, és hatalmas szerepe van abban, hogy a magyar válogatott vereség nélkül jutott ki végül a jövő évi tornára.
Az első három meccsén – Bulgária, Montenegró és Litvánia ellen – még csak gólt sem kapott, a szerbek tudták először bevenni a kapuját. Belgrádban ezzel együtt többször is bravúrral hárított, amivel fontos pontokat szerzett a csapatnak. Az utolsó, a montenegróiak elleni meccs hajrájában pedig elképesztő négyes védési sorozatot mutatott be.
A mentalitás
„Tudom, hogy mindenki követhet el hibákat. Az is lehetséges, hogy a játékosok valamit nem értettek meg abból, amit kértem tőlük. De azt már a kezdetekkor világossá tettem számukra, hogy elfogadhatatlannak tartom, ha valaki nem elég motivált, amikor a nemzeti csapatban játszik. Én sosem tapasztalhattam meg, milyen érzés a hazámat képviselni a válogatottban, de hiszek abban, hogy annak, aki felhúzza a címeres mezt, vért kell izzadnia a pályán. Ezért a találkozó után megerősítettem: ez volt az utolsó alkalom, amikor eltűrtem ezt a hozzáállást, aki így viselkedik, azt azonnal kirakom a keretből.” Így nyilatkozott a HVG-nek Marco Rossi 2018 októberében, az észtek elleni, 3-3-ra végződött Nemzetek Ligája-meccs után. Persze nem ő volt az első szövetségi kapitány, aki a nemzeti büszkeségre apellálva igyekezett motiválni a csapatát, de kétségtelen, hogy az évek során a játékosai mind komolyabban vették, amire kötelezte őket: ha épp arra van szükség, fel kell szántani a pályát a jó eredmény érdekében.
Rossi nem maradt egyedül a motiváció megteremtésének és fenntartásának feladatával, a munkáját a kezdetek óta segíti Hajdu Zoltán közgazdász, business coach, akinek az üzleti mellett a sportvilágban is volt tapasztalata: dolgozott már vízilabdázókkal, öttusázókkal, jégkorongozókkal is. A szakember még 2019-ben arról beszélt a 24.hu-nak, hogy a feladata a kapitány és a játékosok egyéni képességeinek maximalizálása. „A pszichológiával ellentétben mi nem a mélyebb gyökereket célozzuk, hanem kifejezetten a gyakorlati megoldásokat preferáljuk, ehhez próbálunk kézzel fogható technikákat adni az egyéneknek.”
Arról is beszélt, hogy három pillérre építkeznek:
- fizikális, illetve mentális felméréseket végeznek, majd elemzik az abból nyert adatokat, így tudnak meg a lehető legtöbbet a játékosok koncentrációjáról, periférikus látásáról, döntési sebesség és hatékonyságáról vagy a fókuszálásra való hajlamáról.
- pozitív sztorit alapoznak meg a csapatnak és az egyes játékosoknak, amely ellensúlyt képezhet a magyar közeg hagyományos „panaszkodási kultúrájához” képest.
- minden játékosnak egyéni fejlesztési tervet készítenek, amellyel kiegészíthetik a klubjukban zajló mentális és fizikális edzéseket.
A végcéljuk az, hogy a csapat taktikai, technikai, fizikális és mentális képességeit tekintve is a lehető legközelebb kerüljön az optimumhoz.
Hajdu Zoltán akkor azt is kiemelte, hogy komoly problémaként azonosították azt a mentális gátat, amely bizonyos helyzetekben maga alá temette a csapatot. Ez szerinte abból fakadt, hogy Magyarországon „hagyományosan nem értékeljük olyan sokra a befektetett edzésmunkát, mint a világ többi részén szokás”, helyette sokszor jobban bízunk a magyar talentumban, a kreativitásban, az innovációban, mint az olyan megoldásokban, modellekben, amelyek külföldön már jól működnek.
Arról is beszélt, hogy a válogatottnál összhangba kell hozni a külső környezet által visszajelzett eredményekkel, a pályára lerakott teljesítménnyel. „Nem hihetem azt magamról, hogy én vagyok Ronaldo, miközben a világranglista 50. helyén állunk, de senki nem gátolhat meg abban, hogy annyit dolgozzak, mint Ronaldo. Az volt a célunk, hogy szakmai alázatot sugalljunk a játékosok felé. Hogy megértessük velük: az alázat nem az önbizalom hiánya, hanem olyasfajta önértékelés elsajátítása, amely összhangban van a környezetük által elismert eredményeinkkel és a naponta megtett erőfeszítéseinkkel.”
Most végignézve a csapaton, úgy tűnik, hogy Rossi és Hajdu rátapintott a lényegre.
A szurkolók
„Az utóbbi időben teljesen új jelenség, hogy jegyüzérek jelentek meg a válogatott mérkőzései körül. Néhány évvel ezelőtt még az volt a gond, hogy bárki bárhová ülhetett, annyi hely volt a stadionban” – nyilatkozta lapunknak Sipos Jenő, a Magyar Labdarúgó-szövetség szóvivője a szerbek elleni hazai meccs előtt, amikor nyerészkedők hada látta meg a lehetőséget a belépők felvásárlásában és továbbadásában. Persze busás haszonnal.
Mostanában ez megy: minél többen szeretnének részesei lenni a sikereknek, személyesen látni a csapatot, amelynek egyre nagyobb a respektje az elmúlt években mutatott teljesítménye okán. Rendszeresen telt házasak a Puskásban rendezett meccsek és a hangulatra sem lehet panasz. Ez pedig általában inkább felpörgeti, mintsem lenyomja a válogatottat.
Már 2016-ban, a franciaországi Eb-re is rengeteg magyar utazott ki a válogatott meccseire, amelyek helyszínére rendszerint nagyszabású vonulással jutottak el. A most körülöttük tapasztalható felfokozott hangulat alapján garantált, hogy a németországi tornára is tömegek kísérik majd el az együttest. Azok, akik az első körben még nem igényeltek jegyet, december 4-től lesz lehetőségük belépőért jelentkezni.
Hova tovább?
Bár a 12 meccs óta tartó veretlenségi sorozat, a csont nélküli kijutás és a második kalapos kiemelés mind jó előjel az Eb előtt, azért vannak még olyan területek, ahol Rossi csapatának van lehetősége fejlődni. Az utolsó három selejtezőn azért nem mindig ment minden a tervek szerint, a szerbek elleni bravúros oda-vissza siker után ki gondolt például arra, hogy a litvánok ellen majd kapaszkodni kell a döntetlenért, vagy hogy a kvalifikációhoz szükséges utolsó pontot olyan nehezen tudják majd csak kiharcolni a papíron jóval gyengébb bolgárok ellen. Hogy végül mindkétszer sikerült hátrányból visszajönni, azt mutatja, hogy a válogatottnak van tartása, de jó volna elérni, hogy eleve ne alakulhassanak ki ilyen helyzetek.
Rossi a selejtezősorozat tanulságaként azt fogalmazta meg: „jobban kell olvasniuk a játékot” a mérkőzések közben. „A körülményektől függően, anélkül, hogy kockázatoknak tennénk ki magunkat, meg kell tanulnunk gyorsítani vagy lassítani a játékot. A miénknek olyan csapatnak kell lennie, amely képes a ritmusa fölött játszani, ehhez viszont komoly erőnlét és erős személyiség szükséges. Ez néhány játékosunkban megvan, másoknak azonban még előre kell lépniük ilyen szempontból.”
Hogy kivel kerül egy csoportba a magyar válogatott, a szombat este hat órakor kezdődő sorsoláson derül ki, amelyet a hvg.hu élőben közvetít majd. Ahogy korábban írtuk, könnyű csoport nem létezik, de van, aminél csak jobb lehet, hiszen az sem kizárt, hogy a vb-második franciákkal, a vb-harmadik horvátokkal és a címvédő olaszokkal kell majd a továbbjutásért megküzdenie a csapatnak. Olvasóink mindenesetre abban bíznak, hogy a válogatott Németországgal, Szlovéniával és az egyik pótselejtezős csapattal kerül majd össze.
Frissítés:
Németország mellett Skóciával és Svájccal kerül egy csoportba a magyar fociválogatott az Eb-n
Akár a francia, a horvát és az olasz válogatottat is kifoghatta volna Marco Rossi csapata a jövő évi németországi foci-Eb szombat esti hamburgi csoportsorsolásán, de a német-skót-svájci trió lesz az ellenfelünk. Kölnben kezdünk június 15-én.
A torna lebonyolítása nem változik az előző kettőéhez képest: a hat négyes csoport első két helyezettje, valamint a csoportharmadikok közül a négy legjobb jut tovább a nyolcaddöntőbe. Ez 2016-ban és 2021-ben négy megszerzett ponttal már mindenkinek sikerült, de voltak csapatok, amelyeknek három is elég volt. Az első ízben a magyar csapat is a továbbjutók között volt, legutóbb pedig csak nagyon kevésen múlott, hogy nem jött össze. Fontos különbség azonban, hogy akkor sérülés miatt nem lehetett ott a csapatban Szoboszlai. Kétszer egymás után csak nem lesz ennyire peches...
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
