Autóban, buszon olvasni kifejezetten praktikus, hiszen így kiválóan ki tudjuk tölteni az utazással töltött holtidőt. Egyesek viszont szinte azonnal rosszul lesznek, amint kinyitják a könyvet. A jelenséget utazási betegségnek nevezték el, és nemcsak négy keréken, hanem hajón (tengeribetegség) vagy repülőn (légibetegség) is jelentkezhet. Az elnevezés abból a szempontból félrevezető, hogy nem betegségről van szó, hanem egy válaszreakcióról, amiért az agyunk felelős. Röviden összefoglalva:

ilyenkor a szervezetünk azt hiszi, hogy megmérgezték, erre pedig a legegyszerűbb megoldás a méreganyag eltávolítása, célravezető módon hányással.

Az agyunk nem tudja, mi történik

Anno Dean Burnett az NPR rádióban részletesen kifejtette, mi áll a jelenség hátterében. Az idegtudós elmondta, hogy a ludas a talamusz, az agyunk ingerek feldolgozásáért felelős területe. Amikor mozgásban vagyunk, akkor azt jellemzően érezzük a testünkön és az agyunk is regisztrálja. Viszont amint kinyitunk egy könyvet és egyetlen pontra koncentrálunk, akkor az agyunk ezt is azonosítja egyfajta nyugalmi állapotként, hiszen megtanulta, hogy nem tudunk egyszerre futni és olvasni.

Amennyiben a kettő egyszerre történik úgy ellentmondás keletkezik a két állapot között, az izmok által közvetített jelek (hiszen a mozgást az autóban továbbra is érzékeljük) és a szem által közvetített ingerek nincsenek összhangban. Evolúciósan pedig ennek egyetlen oka lehet: megmérgeztek minket, véli az agy. Ha pedig megmérgeztek, akkor – biztos, ami biztos – érdemes megszabadítani a testet méregtől.

Szintén ez történik akkor, ha nem könyvet olvasunk, hanem a telefonunkat nyomkodjuk vagy bármilyen olyan tevékenységet végzünk, amit normálisan egy helyben szoktunk csinálni, és a szemünkkel egy pontra koncentrálunk. A jelenség intenzitását ugyanakkor az utazás módja is befolyásolja. A kanyargós utakon, illetve általában autós utazás során több az inger, mint egy vonaton, ami sokkal simábban, egyenletesebben halad. Mivel biológiai jellegű válaszról van szó, természetesen közrejátszik a genetika is, és nem mindenkinél egyformán. Magyarán egyeseknél gyakrabban és gyorsabban jelentkezik az utazási rosszullét, míg másoknál szinte sosem.

Azok számára, akik nem lesznek azonnal rosszul, de nem is immúnisak, megoldást jelenthet, ha néha kitekintenek a könyvből, ezzel megnyugtatva az agyunkat, hogy tényleg mozognak, nem kell megijedni.

Mit tehetünk a rosszullét ellen?

A jelenség elég sok embert érint, és korábban felmerült az is, hogy az önvezető autók elterjedésével ez még többen szembesülhetnek a problémával, amire többféle válasz is született.

A Citroen például fejlesztett egy szemüveget, ami reményeik szerint 95 százalékos hatásfokkal csökkenti a rosszulléteket. Az egyébként nem túl elegáns kiegészítőért 99 eurót kértek el, ma már nem kell ennyit fizetni érte, a kísérletező kedvűek pár ezer forintért is beszerezhetnek egyet.

Citroen Seetroen

Citroen

Nem sokkal a szemüveg bejelentése után a Jaguar Land Rover levette a megoldás terhét az utas válláról és olyan aktív futóművet tervezett, amivel – a mérnökök állítása szerint – mintegy 60 százalékkal enyhíthetők a kellemetlen tünetek.

Azért nem feltétlenül van szükség drága új autóra a menet közben olvasni vágyóknak, pár éve tudósok arra jutottak, hogy akár bizonyos gyakorlatok elvégzésével is trenírozhatjuk a szervezetünket. A Warwick Egyetem kutatói szerint ehhez különböző térbeli feladatokat kell rendszeresen végrehajtani, például papírhajtogatást – számolt be az IFLScience. A kísérlethez 42 önként jelentkezőt addig furikáztak fel-alá, amíg rosszul nem lettek. Ezután két hét pihenőre küldték őket, mialatt legalább napi 15 percet kellett az említett gyakorlatokkal tölteniük. A pihenő után újra autóba ültek velük és újfent megmérték, hogy milyen hamar, illetve milyen mértékben lesznek rosszul. A tanulmány megállapítása szerint a résztvevők vizuospaciális képessége (arc- vagy ismerős tárgyak felismerése, egyszerű eszközhasználat) 41 százalékkal javult, miközben az utazási rosszullét 51 százalékos csökkenését is tapasztalták. A tanulmány szerzői leírják, hogy a két dolog közötti összefüggésre egyelőre nem jöttek rá, de kiemelt céljuk volt, hogy tovább kutassák a jelenséget, nagyobb mintán elvégezve hasonló kísérleteket.

Nyitóképünk illusztráció, fotó: AFP / Mieke Dalle