A Noé bárkájára visszatérő galamb is olívaággal a csőrében érkezik. Nem csoda, hogy az emberiség története során az olajág a béke szimbóluma lett. Az olajfát már több, mint 7 ezer éve ismerik, termesztése viszont „csak” 3 ezer éves múltra tekint vissza. Mivel kivételesen jól bírja az időjárás viszontagságait, sőt még a tűzvészt is képes túlélni, nem ritka, hogy egy-kétezer éves, még ma is termő olajfákat találnak.

Európában Spanyolország, Olaszország Görögország számít olíva nagyhatalomnak, de Portugáliának sincs szégyenkeznivalója ez ügyben. Csak spanyol földön több, mint 400 fajta olajbogyó terem, az egész világon pedig több ezer fajta ismert. Mivel az olajfa gyökérzete nagyon szerteágazó és erős, így akkor is képes újjászületni, amikor föld feletti része teljesen megsemmisül.

Az olajbogyók osztályozása többféle tulajdonság szerint történik, mégpedig méretük, magjuk, héjuk és formájuk szerint. Színük a világos zöldtől, a mély rózsaszínen és kékeslilán át az egészen feketéig terjedhet. A legkülönbözőbb hatástanulmányok rendre oda lyukadnak ki, hogy a mediterrán vidékeken élő emberek sokkal egészségesebbek, és ezt elsősorban a rendszeres olívaolaj- és olívabogyó fogyasztásnak köszönhetik. Az olajbogyó héjában található maslinsav bizonyítottan képes megállítani a tumoros sejtek továbbterjedését, így nemcsak a rák megelőzésében, de a rák gyógyításban is kiemelkedő lehet. Úgy hogy ne csak a salátákba keverjünk olívabogyót, magában is érdemes minél többet enni belőle.

Az olajbogyóban található zsírsavak és antioxidánsok lassítják az öregedést, erősítik az immunrendszert, jótékonyan hatnak a cukorbetegségre és reumás tüneteket is enyhítenek. A nyers olívabogyó magában nem fogyasztható, mivel rendkívül keserű, rossz ízű. Így nemcsak a tartósítás miatt van szükség a sós, ecetes lére, amiben az olívabogyót tárolják, s ahogy a piacokon, az üzletek polcain találjuk, hanem az olívabogyóban található csersav kioldása végett is.

A mag nélküli olívabogyót nemegyszer különböző töltelékkel teszik még tartalmasabbá. A leggyakoribb a mandulával töltött olívabogyó, de citrommal, szardíniával, lazaccal, fokhagymával és pepperonival töltött változatokkal is találkozhatunk. Gyakorlatilag bármilyen zöldségsalátához, halakhoz, fehér húsokhoz illeszkedik, de isteni ízt ad a kenyértésztának, és készülhet vele sós muffin is. Az olívabogyó első préseléséből nyerik a legegészségesebb szűz olívaolajt. 1 liter olívaolaj nyeréséhez általában 5 kg olívabogyóra van szükség. Az olívabogyók a leszedés után legkésőbb 24 órával prés alá kerülnek. Mivel így az olaj teljesen mechanikus, hideg eljárással készül, ez az olajfajta minden olyan egészségünkre igencsak áldásos tápanyagot tartalmaz, amit maga az olívabogyó is. Melegítés és vegyszer hozzáadása nélkül nyert olajról van szó, amiben nem károsodnak a vitaminok és ásványi anyagok.

Az olívaolajt nemhiába tartották számon életelixírként már az ókorban. Nagyon gazdag telítetlen zsírsavakban, így fogyasztása csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, közremüködik a magas vérnyomás csökkentésében, az időskori memóriazavarok kiküszöbölésében, és a gyomorfekély kezelésére is kiváló. Segíti a zsírban oldódó vitaminok felszívódását, és ugyancsak tartalmazza a rákos sejtek terjedését meggátoló maslinsavat is. Napi egy-két evőkanál szűz olívaolaj fogyasztása sok mindentől megóv bennünket, jótékonyan hat az emésztésre is. Salátaolajként is a legjobb, mivel hűtéskor nem dermed meg. S ha teljes egészében lecseréljük vele a konyhában használatos zsírokat és más olajokat, akkor súlycsökkenést is eredményez.

Ha olívaolajt vásárolunk, találkozhatunk a sansa vagy pomace megnevezésű olajjal is. Ez a már kipréselt olívabogyó héjából, olívabogyó masszából kémiai úton nyert maradvány olaj, amelynek szűz olívaolaj tartalma mindössze 1-3 százalék között mozog, így az  egészségre gyakorolt jótékony hatása  is elenyésző. Ezt az(olcsó) olajt  éppenséggel használhatjuk sütésre-főzésre. De itt kell megjegyezni, téves az a nézetet, hogy a szűz olívaolaj nem használható erre a célra. A szűz olívaolajnak magas a hőtűrő képessége, így bármilyen étel elkészítéséhez alkalmas. Egy rendes olasz konyhán a tésztát, a húsokat mind-mind szűz olívaolajjal készítik.

Ha például a hasábburgonyát olívaolajjal spricceljük be, akkor teflon serpenyőben sütve igazán egészségesebb ennivalót kapunk, mint bő olajban pirítva. Ha a vajat és a zsírt is olívaolajra cseréljük a háztartásunkban, akkor arányaiban 1 rész vajat vagy zsírt ¾ rész olívaolajjal tudunk helyettesíteni. Így 60 g, azaz 2 evőkanál zsírt 50 g, vagyis 1,5 evőkanál olívaolajjal tudunk helyettesíteni. Fogyasszunk az olívaolajból és bogyóból minél többet, „bearanyozza” a szervezetünket.

Feta-sajtos muffin olívabogyóval (12 darab normál méretű muffinhoz)

25 dkg finomliszt, átszitálva
15 dkg görög joghurt
10 dkg mag nélküli, apróra vágott olívabogyó
15 dkg feta sajt, apró kockákra vágva
0,75 dl szűz olívaolaj
2 tojás
2 kávéskanál sütőpor
1 teáskanál oregano

Elegyítsük a lisztet, a sütőport és az oreganot. Egy másik tálban keverjük jól össze a joghurtot, az olívaolajt és a tojásokat. Ezután a joghurtos keveréket adjuk hozzá a sütőporos, fűszeres liszthez, majd a masszába óvatosan forgassuk bele a feta sajtot és az olívabogyót. A masszát kanalazzuk muffinformákba (¾-ig), és tegyük 180 fokra előmelegített sütőbe. Addig süssük, amíg a teteje aranysárga lesz. Ez körülbelül 20 perc időt vesz igénybe. Melegen finom igazán, de hidegen is kiváló sós fogás italokhoz. Gazdagabbá tehetjük a tésztát egészen apró kockákra vágott kolbásszal, vagy ropogósra sütött bacon darabkákkal.

Görög saláta

Az egyik legnépszerűbb saláta a Horiatiki, amit mi görögként ismerünk. Alapállásból ez egy igen egyszerű parasztsaláta, amiben semmi más nincs, mint frissen szeletelt uborka, hagyma, paradicsom olívabogyóval és juhsajttal, pici sóval, borssal, bazsalikommal ízesítve, és bőségesen olajjal meglocsolva. Ám ezt is, mint a legtöbb salátát, készítik több variációban. Mi most egy oreganóst választottunk.

Hozzávalók:
4-5 nagyobb paradicsom
1 nagy fej lilahagyma, vagy egy csokor újhagyma
1 nagyobb kígyóuborka
1 zöldpaprika
15 deka fetasajt, kockára vágva vagy elmorzsolva
1 teáskanál oreganó (a szárított is megteszi, de frissel az igazi)
3 evőkanál szűz olívaolaj
kb. 15 szem magnélküli olívabogyó
pici só, őrölt fekete bors, olívaolaj, kevés citromlé

A zöldségeket mossuk és szárítsuk meg. A paradicsomot és az uborkát héjastól vágjuk fel kockára, a paprikát és hagymát karikára. A zöldségeket keverjük össze egy nagyobb salátástálban, ízesítsük sóval, borssal és szórjuk meg az oreganóval, jól rázzuk össze. Tálalás előtt morzsoljuk rá a fetasajtot, dobjuk rá az olívabogyókat, és locsoljuk meg a kevés citromlével összekevert olívaolajjal. Ennek, ellentétben a legtöbb salátával, nem kell, hogy összeérjenek az ízei. A legfinomabb, ha rögtön az elkészítés után tálaljuk. Cikkekre vágott kemény tojást is ültethetünk a tetejére. Ha még tovább akarjuk turbózni, pár szem kapribogyót is elbír.