Mint azt múlt csütörtökön megírtuk, a zárószavazás előtti módosítóval a kormány megemelte a közműadóból várt bevételt 30 milliárd forintról 60 milliárdra, annak ellenére, hogy az adó viszontagságos története során végig úgy kommunikált, hogy ebből az adónemből pont csak fele ekkora bevételt vár. Miután az adójogszabály paraméterei az utolsó változathoz képest érdemben nem változtak, megpróbáltunk utánajárni, hogy mekkora esélye van annak, hogy az eredetinek a dupláját szedjék be. A kormány nem meglepő módon ebben a tekintetben is némileg optimistának tűnik.

Nem annyit, nem oda

A közműadó hosszú evolúciós fejlődésen esett át az elgondolás kiötlése óta. Eredetileg a főváros ötleteként a BKV finanszírozását segítő helyi adóként indult, és amikor Matolcsy György októberben bejelentette, ő is úgy hivatkozott rá, mint önkormányzati adóra. Ez szerepelt a Brüsszelnek megküldött túlzottdeficit-jelentésben is. Ehhez képest a közműadó a végső változatban már a központi költségvetés bevételeit növelő tételként jelent meg. Az utolsó pillanatban az adó mértéke is változott: az eredetileg méterenkénti 100 forint egységesen 125 forintra nőtt.

Alkonyat

AFP / Damien Meyer

Volt egy kis csiki-csuki azzal, hogy az önkormányzati és állami cégek a jogszabály hatálya alá tartozzanak-e (igen!). Ebben a játszmában a legabszurdabb fejezet az volt, amikor először egy egyéni képviselői javaslattal a parlamentben kiszavazták a közműadó hatálya alól a gáz-, és áram rendszerirányító cégeket (a Mol tulajdonában álló Földgázszállító Zrt.-t (FGSZ) és az állami Magyar Villamos Művek cégét, a Magyar Villamos Rendszerirányító Zrt.-t (Mavir) – a szerk.), majd egy nappal később – Matolcsy György kifejezett kérésére – úgy döntöttek a képviselők, hogy figyelmen kívül hagyják az épp csak elfogadottakat.

Kockázatok, fenntartások

A 60 milliárdos célszámot egy hete a Népszabadság pendítette meg először, A lap szerint az áramszolgáltatók és a távközlési cégek nagyjából 20-20 milliárd forintnyi terhet kapnak, a víz- és csatornatársaságok 12,5 milliárdot, a gázszolgáltatók pedig 8-9 milliárdot fizethetnek be a büdzsébe, a távhősök pedig mindössze 200 milliót.

A számításaink szerint az áramszolgáltatók esetében meglehet a 20 milliárdos szint. A legtöbbet – a 80,9 ezer km vezetéke után – az E.ON fizet majd, nagyjából 10 milliárd forintot. Ennek nem egészen 60 százaléka terheli majd az Elmű-Émászt a maga 45 ezer kilométere után, míg a harmadik nagy áramszolgáltatónak, az EDF Démásznak ennél is kevesebbet, nagyjából 4,5-5 milliárd forintot kell fizetnie. A bevétel maximalizálásának szándéka azon is látszik, hogy az állam a Mavir mintegy 4200 km vezetékhossza után járó nagyjából 550 millió forint közműadójáért is lehajol, elkerülve azt is, hogy kivételezéssel vádolják.

Talán azért, mert a telekommunikációs szektorban ez a 20 milliárdos szint nem tűnik reálisnak, legfeljebb 13-14 milliárd forint bevétel várható. A Magyar Telekomnak ugyan a több mint 80 ezer kilométer (réz+optikai) vezetéke után kapásból 10 milliárd forintot kell letennie az asztalra, de az Invitelnek csak 8500, a UPC-nek pedig valamivel több, mint 7000 km optikai kábele van, a többi, kisebb szereplőnek pedig ennél is jóval kevesebb. A Telenornak vagy a Vodafone-nak viszont nincs számottevő kábel-infrastruktúrája. Amit használnak, az se több néhány száz kilométernél, és azt is bérlik.

Bukhat a bevalláson

Komoly kockázatokat látunk a víz- és csatornatársaságoktól elvárt közműadóval kapcsolatban: innen a Népszabadság szerint 12,5 milliárdnak kellene bejönnie. Épp ez a szektor az, ahol nagyon sok a cég, sokféle tulajdoni és vagyoni háttérrel. Különbözőek a nyereségességi tényezők, eltérők a beruházási nagyságok (és a megtérülések). A nehézséget jelzi az is, hogy a kormányzat több mint egy éve képtelen egységes szabályozást és hatósági árat bevezetni a víz- és csatornaszolgáltatás területén.

Már kábelen is

Horváth Szabolcs

A gázszektorban komoly rugalmasság mellett talán kihozható a 8 milliárd forintos közműadó-bevételi szint. A legnagyobb vezetékes infrastruktúrával, 33 ezer km-rel a Tigáz (GDF-Suez) rendelkezik, ezután 4,125 milliárd közműadót kell majd fizetnie. Az E.ON-nak 17 500 kilométer gázvezetéke van, amiből kevesebb mint 2 milliárdos közműadó számolható ki. A Főgáznak 5848 km, ami kevesebb mint 750 millió forintos adó megfizetését jelenti. A rendszeroperátor FGSZ is szinte pontosan ugyanennyit fizet majd az 5784 km vezetéke után. Ez összesen nagyjából 7,5 milliárd forint bevételt jelent.

Az egyes, kalkulált tételeket összesítve számításaink szerint adóbevételként meglehet 53-55 milliárd forint, de ennél több nem igazán. Azonban ennek is több feltétele van, a víz- és csatornaszektorban például elfogadtuk a kormány álláspontját, noha nagyon sok, az ellátást veszélyeztető kockázatot látni. Elképzelhető, hogy a kormány arra játszik, a legkisebb cégek bezárják a kaput, és a szolgáltatást azon a területen államosítják.

Szakértők arra is felhívták a hvg.hu figyelmét, hogy a közműadót minden érintett cég bemondásra fizeti meg, mivel jelenleg nem létezik közhiteles adatbázis arról, hogy az érintett infrastruktúra valójában milyen hosszúságú. Egy iparági forrás szerint az sem volna meglepő, ha emiatt mindenki sokkal kevesebben vallana be.