A rendkívül magas reálbérszint mellett miért nem bővül gyorsabban a magyar fogyasztás? Az utóbbi hónapok egyik leggyakoribb kérdésére kereste a választ elemzésében a GKI Gazdaságkutató Zrt., amely emlékeztet, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az emberek óvatosságával, valamint a magas megtakarítási rátával magyarázta ezt, de a GKI szerint azt is érdemes figyelembe venni, hogy miként oszlik meg az átlagos bérnövekedés a munkavállalók között.

KSH / GKI

2020-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak (3 millió fő) 33 százalékának csökkent a reálkeresete, vagyis a nominális béremelkedés nem érte el az infláció növekedését (ami most karácsonykor megint meglódult). 2021-ben 45 százalék, 2022-ben 40 százalék volt ez az érték, majd 2023-ban 57 százalék, vagyis akkor több mint minden második foglalkoztatottnak csökkent a reálkeresete. Ez az egyik oka annak, hogy miért csökkent a fogyasztás tavaly. Ez a folyamat összekapcsolódik a háztartások áruvásárlási és egyéb fogyasztási hiteleinek növekedésével is: 2020-ban még „csak” 497 ezer ilyen hitelszerződés volt, míg 2024-ben már 643 ezer, és a hitelösszeg is jelentősen emelkedett. Idén júniusig már „csak” a megfigyelt foglalkoztatotti kör 19 százalékának csökkent a reálkeresete, azonban ez az arány is elég nagy ahhoz, hogy a fogyasztás növekedését lassítsa.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a magas jövedelműek a növekvő reálkereset egyre kisebb részét fogják további (hazai) fogyasztásra költeni. Emellett az adatokból nem derül ki, hogy a vizsgált időszakban ténylegesen hány főnek nőtt folyamatosan a reálkeresete (pl. előfordul, hogy az egyik évben nőtt, a másikban csökkent a dolgozó reálkeresete), miközben ők a stabil fogyasztók. A GKI szerint hasznos lenne tudni a kimaradó 1,5 millió foglalkoztatott keresetének alakulását is.

A keresetek növekedése és számításának hivatalos módszerei önmagában is érdekességeket mutatnak. A teljes munkaidőben alkalmazottak átlagkeresete 2023-ban 571 ezer forint volt, ami 50 ezer forinttal haladta meg a háztartások teljes keresetének és a foglalkoztatottak számának hányadosát (KSH nemzeti számlák adat). Utóbbi érték tartalmazza a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakat és egyéni vállalkozókat is, vagyis nagyobb körre terjed ki. Ez alapján a havonta nem megfigyelt 1,5 millió fős körben a keresetek átlag alattiak (2023-ban pl. bruttó 400 ezer, nettó 266 ezer forint).

KSH / GKI

A GKI ezeket az adatokat hasonlította össze saját felmérési adataival, és egyértelmű különbséget talált: 

a lakossági felmérések eredménye jelentősen elmarad az egyéb módon számított átlagkeresetektől, 

aminek oka feltételezhetően az átlagkeresetek magas szórása, vagyis a nagyon magas keresetűek átlagtorzító hatása (mivel ők jellemzően nem válaszolnak a megkeresésekre). Ugyanakkor a mutatók trendje azonos.

2010-től kezdődően a teljes munkaidőben alkalmazottak nominális átlagkeresete 282 százalékkal, míg a bővebb értelemben számított egy főre jutó átlagkereset 235 százalékkal nőtt. Ennek a különbségnek további oka lehet, hogy 2019-ig a keresetek a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, illetve valamennyi költségvetési intézmény és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek adatait tartalmazták, amik felfelé torzították az adatokat. A nagyobb méretű vállalatok ugyanis nagyobb munkaerőigényüket magasabb keresetekkel tudták csak biztosítani a feszes munkaerőpiacon.

KSH / GKI

A fogyasztás fellendülésének alapfeltétele a reálbér növekedése, amit az elmúlt négy évben (2020–2023) a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagosan 44 százaléka nem kapott meg. Továbbá az átlagkeresetekhez képest az összes foglalkoztatott átlagkeresete 10 százalékkal alacsonyabb, ami szintén csökkenti a fogyasztás növekedésének lehetőségét – írta a GKI.