„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
„A kormány tartja magát a 2010-ben a nyugdíjasoknak tett ígéretéhez, megőrzi a nyugdíjak vásárlóértékét, és megvédi a 13. havi nyugdíjat” – olvasható az NGM hétfői közleményében, amit a nem túl acélos államháztartási (áht) jelentéshez kapcsolódva adtak ki.
Nyilván a kormánykommunikáció nem mostanában vált el a mindennapi valóságtól, és nem is véletlenül, hiszen ha a Nemzetgazdasági Minisztérium feketén-fehéren bemutatná a folyamatokat, akkor a 65 év fölötti korosztályra sem számíthatna már a Fidesz törzsszavazóként. Márpedig a közvélemény-kutatási adatok vagy éppen a hétvégén megtartott, orosházai és újpesti időközi választás alapján minden ikszre szüksége lesz 2026-ban Orbán Viktornak és kompániájának.
A Pénzügyminisztérium (amit azóta hozzácsaptak Nagy Márton tárcájához) tavaly ősszel közölte, hogy a 2025-ös várható inflációs adatok tükrében 3,2 százalékkal emelik az öregségi nyugdíjat (ezt év végén ki is hirdették), ezzel papíron szinten tartva annak reálértékét. Hogy ez önmagában is mennyire torz, mutatja, hogy a nyugdíjasok arányaiban jóval többet költenek olyan termékekre, amelyek drágulása jóval magasabb, mint az előzetesen megállapított infláció – így például az élelmiszerek ára jellemzően nagyobb ütemben emelkedik, mint a KSH által hivatalosan megállapított infláció.
Nem egészen három hónap kellett ahhoz, hogy kiderüljön: nemcsak a fenti számítási anomália miatt nem őrzi a kormány „a nyugdíjak vásárlóértékét”, hanem azért sem, mert az előzetesen várt 3,2 százalék helyett januárban már 5,5 százalékkal, februárban pedig 5,6 százalékkal nőtt a fogyasztói árindex, az élelmiszerek viszont ennél is jobban, 7,1 százalékkal drágultak. A szolgáltatások áráról nem is beszélve, ami a KSH várakozásaihoz képest közel háromszoros ütemben, átlagosan 9,2 százalékkal emelkedett.
Amelyik idős magyar állampolgár tehát megengedheti magának, hogy eszik, tévézik, internetezik vagy telefonál, néhanapján fodrászhoz is elmegy, az bizony érzékelheti, hogy palira van véve a „megőrzéssel” meg a „vásárlóértékkel”.
Az elemzők éves szinten már nem is várnak 5 százalék alatti inflációt, egyedül a kormányközeli Századvég vizionál – szó szerint kincstári optimizmussal – 4,5 százalékot, míg a legpesszimistább előrejelzés 5,6 százalékot jósol. Ami azt is jelenti, hogy mint annyiszor, a kormány ismét a nyugdíjasok pénzéből foltozgatja az államháztartás lyukas zokniját, hiszen az idősek jóval többet folyatnak be a kasszába, mint amennyivel kompenzálták őket a repülőrajthoz adjusztált, elsőre meseszépnek tűnő inflációs várakozás mentén.
Az áht-jelentés szerint februárban az öregségi nyugdíj átlagosan 243 ezer forint volt (ez 11 ezer forintos növekedést jelent egy év alatt), és mivel a mediánérték ennél 20-30 ezer forinttal kevesebb szokott lenni, már szépen ki is rajzolódik, hogy a nyugdíjasok fele (!) havi 220 ezer forintnál kevesebből kell, hogy megéljen: ebből fizeti a rezsit, a napi betevőt, a ruházkodást, és örül, ha valamit félre tud tenni.
Ilyen összegek mellett eleve arcpirító az NGM öntelt hencegése, és nyilvánvalóan az áfa-visszatérítéssel sem kellene trükközni, ha az idős magyarok olyan vígan élnének a „megőrzött vásárlóerejű”, de leginkább fékezett habzású nyugdíjukkal.
