A Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének blogoldalán megjelent elemzés (szerzői: G. Szabó Dániel és Szabó Attila) alapját a rendőrségtől közérdekű adatigénylés keretében megkapott információk adják, hogy kik milyen jellegű és méretű rendezvényeket szerveztek Magyarországon 2015 végétől 2018 nyaráig. (Az adatokat tartalmazó táblázat itt érhető el.)

Fontos, hogy a rendőrségtől kapott adatok a bejelentett tüntetésekre vonatkoznak, nem tudni, hogy a tüntetést megtiltotta-e a rendőrség vagy tényleg megtartották-e a rendezvényt.

Az elemzés időzítése nem véletlen. A hónap elején életbe lépett új gyülekezési törvény szerint gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel. (Igaz, hogy mindenki azt az elemet emelte ki, hogy mostantól két személy beszélgetését is be kell jelenteni, de ez nem igaz.)

Ráadásul az elmúlt néhány nap eseményei szerint:

• Amikor Erdogan itt volt, nem lehetett tüntetni az Akadémiánál, de
• az Erdogan mellett kiállók ott lehettek az MTA előtt.
• Igaz, 30-40 újbalos Erdogan-ellenes próbára tette az új gyülekezési törvényt, őket még a buszokon is kísérgették a rendőrök.

Az összes tüntetés – ez a szám 3237, és ezzel a bejelentés szerint 1,7 millió embert vártak a szervezők összesen – majdnem kétharmadát, 1937 rendezvényt Budapesten akarták megszervezni, ami jól mutatja a főváros politikailag kiemelt jelentőségét. A második és harmadik legtöbb tüntetést Baranya (213) és Fejér (141) megyében jelentették be.

Itt térképen az összes bejelentett tüntetés:

Számolatlan oka lehet, amiért valaki tüntetést jelent be. Az elemzés megjegyzi, volt olyan esemény is a vizsgált időszakban, amelyet sem a szeptember 30-ig, sem az azt követően hatályos törvény szerint nem kell bejelenteni, mert egyéni véleménynyilvánítás. A gyűlés fogalmához szükséges legalább kettő helyett mindössze egy ember – feltehetőleg a szervező – szándékozott részt venni Nyíregyházán 2017. január 20-án délben azon a tüntetésen, amelynek célja a Hillary Clintonnal és a hatvanmillió szavazójával való szolidaritás kifejezése volt.

De több tiltakozás is volt a delfinmészárlás ellen, Balatonkenesén pedig a falusi disznóvágás hangulatának megidézése céljából jelentettek be gyűlést egyszer.

Az adatok elemzésekor nemcsak az derült ki, hogy Budapesten tartják a legtöbb tüntetést, hanem az is, hogy a főváros legkedveltebb helyszíne ebből a szempontból a Kossuth tér. „Ide 164 rendezvényt jelentettek be” Végignézve a vonatkozó táblázatot, kiderül, a helyszínválasztás nem véletlen, az ide jelentett tüntetések jelentős része a rezsimmel szembeni elégedetlenséget fejezi ki:

• Demonstráció a Quaestor-törvény módosításáért és a teljes kárrendezésért
• Tiltakozás az Alaptörvény tervezett hatodik módosítása ellen
• Demonstráció a közszférát hátrányosan érintő kormányzati döntések ellen
• Tiltakozás a fasiszta diktatúra kialakulása ellen
• A hajléktalan embereket érintő jogalkotással kapcsolatos véleménynyilvánítás

Ilyen és ehhez hasonló témájú demonstrációkat jelentettek be a Parlament elé.

Lakosságarányosan is Budapest vezeti a tüntetési kedvet: százezer lakosra itt 111 rendezvény jutott, ez kétszer-háromszor annyi, mint a második és harmadik legaktívabb megye, Baranya (58 tüntetés / százezer ember) és Fejér megye (34 tüntetés / százezer ember) arányszáma. A gyülekezési jog a Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Vas megyében élőket érdekli a legkevésbé, itt százezer lakosra három–hat tüntetés jutott – áll az elemzésben.

Kiderült az, ami egyébként nyilvánvalónak is tűnik: a legtöbb tüntetést tavasszal és ősszel jelentik be az emberek. A mélypont a nyári és téli szabadságok és ünnepek ideje: június közepétől szeptember végéig és novembertől februárig nem tüntettek az emberek a 2015. december és 2018. június közti időszakban.

Asszonyi Eszter

A tüntetések közül sokat csak egy-két emberre jelentettek be, 120 rendezvény résztvevőinek előre bejelentett száma volt legfeljebb kettő, négyre pedig mindösszesen egy ember részvételét jelezték, ami azért meglepő, mert a gyülekezési törvény szerint legalább két ember kell egy tüntetéshez. Tízezer vagy több résztvevőre negyven alkalommal számítottak a szervezők, ezek kivétel nélkül budapesti tüntetések voltak. A legtöbb, kétszázezer emberre a 2018. március 15-i Békemenet szervezői számítottak.

A leghosszabb tüntetéseket a budapesti Városliget beépítése ellen tiltakozók szerették volna megszervezni, öt tüntetést is több mint egy évre jelentettek be, ötven–száz résztvevővel. Pécsett az „alkotmányos rend helyreállítása” és a hajléktalanság kriminalizációja ellen is egy évnél hosszabb tüntetést jelentettek be. A kevesebb mint hároméves vizsgált időszak alatt összesen 47 évnyi tüntetést jelentettek be több mint 1 millió 700 ezer ember részvételével.

• Két megmozdulás is megpróbált országossá nőni. A Tanítanék Mozgalom 2016. március 30-án összesen tizenhét helyszínre jelentett be megmozdulást, a Jobbik pedig tavaly október 5-én országosan 20 helyszínre jelentett be béruniós demonstrációt.
• A legmerészebb bejelentők az idén március 15-én megtartott Békemenet szervezői voltak, ők 200 ezer főre becsülték a tüntetést, amikor bejelentették azt.

(A rendőrség a tüntetés bejelentőjének a nevét nem teszi közzé, csak egy egymondatos sorban jelzi a rendezvények célját, így könnyen lehet, hogy más országos kezdeményezések is voltak, aminek során sok koordinált tüntetést jelentettek be.)

Megkérdeztük G. Szabót, mit emelne ki az elemzéssel kapcsolatban. Ő azt mondta, az adatok is azt mutatják, hogy van igény a tüntetésekre. Ami pedig meglepte, hogy a legtöbb megmozdulást azért jelentették be, hogy felhívják a figyelmet Kínában üldözött Falun Gong mozgalom ellen elkövetetett erőszakos cselekedetekre. Összesen 256 tüntetést jelentettek be ezzel kapcsolatban a vizsgált időszakban.

Az Átlátszó adatújságírója térképre is tette a témákat, illetve a témák szerinti résztvevőket. Klasszikus téma az állatvédelem, a kábítószer, ’56 és október 23-a, az oktatás és Trianon, valamint a Liget.

Megkérdeztük Mikecz Dánielt, a Republikon Intézet elemzőjét is, akinek szakterülete a mozgalomkutatás, tüntetős nép vagyunk-e. A kutató szerint a nemzetközi kutatásokat figyelembe véve elmondható, hogy Magyarországon 3 százalék azok aránya, akik igennel válaszolnak egy olyan kérdésre, hogy az előző egy évben voltak tüntetésen. Ugyanakkor a politikai akarat legegyszerűbb kifejezési eszköze még mindig a tüntetés, tette hozzá.

A kutató az új gyülekezési törvényről azt mondta, véleménye szerint a tüntetések száma nem fog érdemben csökkeni, legfeljebb külföldi védett személyekre hivatkozva fognak megtiltani demonstrációkat, ahogy azt Erdogan esetében is láttuk. „A gyülekezési szabadságot eddig nem korlátozták, a rendőrségnek is elsősorban a kifárasztás és a lemorzsolás volt a taktikája a tüntetéseken.” Meglátása szerint a hatalomnak nem áll érdekében a tiltás, ugyanis ha bármit is be- vagy megtiltanának, akkor csak erősítenék a képet, hogy ez egy autoriter berendezkedésű rezsim.

G. Szabó Dániel, amikor a Fülke podcast vendége volt, azt mondta, az új gyülekezési törvény önmagában nem nagyon rossz, de a gyakorlatban valószínűleg rosszabb lesz az életünk. Nehezebb lesz azoknak, akik a hatalommal szemben kritikusan lépnének fel.

Most a kutatók azt írták, félő, hogy október 1-jétől a rendőrség széles körben mérlegeli, hogy a közrend vagy a közlekedés rendjének veszélyeztetésére hivatkozva megtilt egy-egy tüntetést. Ez a széles mérlegelés pedig alaptörvény-ellenes is lehet. Ráadásul több új szabálysértési és bűncselekményi tényállás is bekerül a törvényekbe, amelyek miatt nehezebb és rizikósabb lesz az utcára menni.

A legsúlyosabb probléma viszont az, hogy a rendőrség kialakuló gyakorlata fölött a sok kritikát kapott új közigazgatási felsőbíróság fog majd jogszerűségi ellenőrzést gyakorolni. Fontos viszont, hogy gyülekezési jogunkat a strasbourgi emberi jogi bíróság is védi, és ez a bíróság korábban már többször sikeresen védte meg a tüntetni vágyó magyarokat az állammal szemben. Azt azonban érdemes tudni, hogy a strasbourgi bíróság döntéseinek megszületéséhez néha évek kellenek – zárul az elemzés.

*

Az MTA TK blogoldalán megjegyzi: „az írás a szerzők véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.”