Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke 2023 elején rendeletben szabta meg, hogy egy banknak – attól függően, hogy hány betéti és hitelkártyát bocsátott ki – hány pénzkiadó gépet (ATM-et) kell működtetnie egy fővárosi kerületben, egy vármegyeszékhelyen és a további településeken, ezeken belül a városokban. A legnagyobb pénzintézeteknél, amelyek 2,4 milliónál több bankkártyát adtak ki, ez az egész országban 1686 ATM-et jelent, és nekik a vármegyeszékhelyeken kívüli városok 80%-ában kell gépet üzemeltetniük. A rendelet pontosan előírta, hogy az így előírt darabszámnak – a mennyiségtől függően – 9 hónapon, 18 hónapon vagy két éven belül kell megfelelni, és három évenként fel kell mérni a helyzetet.

Abban a rendeletben a nem városi rangú településekre csak azt határozták meg, hogy – ismét az adott bank kártyáinak számától függően – vármegyénként hány darabnak kell működnie. A kedd este megjelent újabb jegybanki rendelet azonban azt mondja ki: „nem városi rangú településen készpénzes automata abban az esetben üzemeltethető, amennyiben azt az ügyféligény, a forgalmi adatok vagy a lakosságszám indokolja”. Tehát mostantól egyértelmű – bár főleg kisebb helyeken eddig is ez volt a helyzet –, hogy falvakban nem kötelező az ilyen gépek fenntartása. Az idézett feltételeknek való megfelelést visszamenőleg is vizsgálhatják, tehát ha az ügyféligény, a forgalmi adatok vagy a lakosságszám nem indokolja, hogy legyen ATM, akkor nem kell pótolni a korábbi rendeletnek való megfelelés érdekében.

Még egy szűkítés történik: a tavalyi jogszabály szerint ha egy bankfiókban megszüntetik a pénztárat, amit csak folyamatosan csökkenő forgalom esetén tehetnek meg, a bank köteles két új ATM-et üzembe helyezni, amelyek közül az egyiket ott a bankfiókban, a másikat az orvosi rendelő, boltok, posta közelében, tehát az emberek által gyakran látogatott helyeken. Csakhogy a mondat eddig úgy szólt, hogy ez utóbbit „az adott településen vagy fővárosi kerületen belül” kell a fogyasztói igényekhez igazodóan megtenni, most szerdától viszont ez „az adott vármegyében vagy fővárosi kerületen belül” érvényes, vagyis az adott településtől távol is lehet.