A kutatók 15 ezer amerikai veterán  hét és fél éven át tartó vizsgálatára alapozzák állításaikat, akiknek az átlagéletkoruk 58-60 év között volt. A volt katonák fittségét olyan terheléses vizsgálattal mérték fel, melynek során addig kellett mozogniuk, ameddig csak bírtak. Többségük a közepesen fitt kategóriába került, őket követték a nagyon fittek, majd a nem túl fitt csoport. Legkevesebben a legfittebb kategóriába kerültek. A terheléses vizsgálaton kívül vérnyomás- és testtömegindex-mérésre is sor került. Rákérdeztek a szívinfarktus előfordulására is.

A hét és fél éven át tartó utánkövetés alatt 3900-an haltak meg (évente körülbelül 3 százalék). A legjobb túlélési esélye a fitteknek volt, ezután a kor, illetve a szívbetegségek alapján lehetett legpontosabban előre jósolni a halál bekövetkeztét. A legkevésbé fitt csoporthoz képest a nagyon fittek 50 százalékkal, a legfittebbek pedig 70 százalékkal alacsonyabb halálozási rátával büszkélkedhettek.

Peter Kokkinos és kutatócsoportja számos tényezővel korrigálta a statisztikai adatokat, de a mutatók akkor sem változtak. Azt azonban nem tudni, a nőknél is hasonló-e a helyzet, hiszen a jelenlegi kutatásba csak férfiakat vontak be. Valószínű, hogy mindkét nem profitál a fitt életmódból, ezért a rendszeres testmozgás mindenkinek ajánlható, először azonban természetesen érdemes egy kivizsgáláson részt venni, különösen idősebb korban.