A német nagyvárosok nevezetességei közelében mindennapos látvány a komfortos turistabuszok sora, amelyekbe jól öltözött, rózsaszín arcú, idősebb hölgyek és urak szállnak be, élénken ecsetelve egymásnak legfrissebb élményeiket. Az autóbuszos városnézés virágzó üzlet - elsősorban az idővel bőven rendelkező, de az autóvezetésre már nem szívesen vállalkozó, a repüléstől pedig idegenkedő korosztály körében kedvelt.

Németországban öt és fél ezer vállalkozás mintegy 20 ezer turistabuszt üzemeltet. Ezeket a leggyakrabban egynapos városnéző vagy kirándulóprogramokra veszik igénybe: a 80 milliós országban évi mintegy 100 millió egynapos utat szerveznek az autóbuszos vállalkozások szövetségének adatai szerint. A rövidebb, három-öt napos nyaralások és körutazások is 13-14 millió embert csábítanak évente.

De akár busszal, akár repülővel, akár autóval kel útra a német turista, többnyire otthon marad. Mármint Németországban: a Német Turisztikai Szövetség adatai szerint 2005-ben az utazások 32 százalékának, 2006-ban és 2007-ben pedig már a 34 százalékának hazai célállomása volt. A legdinamikusabban a városi kirándulások száma növekszik. A szövetségi statisztikai hivatal adatai szerint 2006-ban Berlint 7,1 millió, Münchent 4,4 millió, Hamburgot 3,8 millió látogató kereste fel (úgy, hogy legalább egy éjszakát ott is töltött). De népszerű volt Nürnberg, Frankfurt, Köln vagy Drezda is. Szakemberek ezt azzal magyarázzák, hogy az utóbbi években a városok sok gondot - s főleg pénzt - fordítottak saját kicsinosításukra, illetve arra, hogy folyamatosan gondoskodjanak valami turistaattrakcióról.

A külföldi városok közül változatlanul Bécs a németek kedvence, azt követi Párizs, majd Róma és Barcelona. Kelet-Közép-Európa városai tovább veszítettek eddig sem túl erős pozícióikból: 2006-ban még az összes külföldre utazó német 6,2 százaléka választotta Lengyel-, Cseh- és Magyarországot, tavaly viszont már csak a 4,5 százaléka, s az előzetes becslések szerint ez a tendencia az idén sem fordul meg.

Éppen ellenkező a helyzet Ausztriában: az osztrákok nagyobb kíváncsiságot mutatnak a kül-, mint a belföldi városok, kultúrák, látványosságok iránt. Az osztrák statisztikai hivatal szerint 2007 második negyedében 2,2 millió 15 éven felüli osztrák állampolgár ment külföldre nyaralni (azaz töltött legalább egy éjszakát külföldön). Legtöbbjük, 24 százalékuk Olaszországot kereste fel, 13 százalékuk pedig Németországot. Horvátországot a külföldön nyaraló osztrákok 10 százaléka célozta meg, Spanyol- és Görögországot 6-6, Magyarországot pedig az 5 százaléka. Az utóbbi másfél évtizedben látványosan nőtt a tengeren túli utazások száma, a figyelem Vietnam, Kambodzsa, illetve Dél-Amerika felé fordult, az USA-ra viszont egyre kevesebben kíváncsiak. Az utazások motívumát vizsgálva az osztrák statisztikai hivatal azt találta, hogy a külföldre menők negyede városnéző, kulturális célból indult útra, ötöde pedig valamilyen fürdőhelyet látogatott meg.

A városok közül Róma és Párizs áll az osztrák kívánságlista élén, de sokan keresik fel London, Barcelona és Stockholm nevezetességeit is. A zömmel kisvállalkozó osztrák idegenforgalmi irodák kínálatában hemzsegnek a két-három napos utak, a Magyarországra is sűrűn járó Blaguss most éppen Drezdát, Krakkót, Münchent, Prágát és Triestet kínálja busszal, méghozzá úgy, hogy a második személy már fél áron vagy teljesen ingyen utazhat.

Magyarországra 270 osztrák autóbuszos vállalkozás indít utakat - tudtuk meg a bécsi magyar idegenforgalmi hivataltól -, s ezek egyharmada invitál városlátogatásra. Budapest mellett az útba eső dunántúli városok jelentik a fő célpontot, Debrecen, Szeged, Eger neve inkább csak fesztiválidőben kerül fel a listára. Egyre ritkább a csak magyar ajánlat, jellemzőek a többországos körutak. Megnőtt a tematikus utak száma is, több az autóbuszos utazás kulturális események idején, de szép számmal indulnak buszok például a Szépművészeti Múzeum Medici-kiállítására.

Az olaszok kétféleképpen utaznak. A vacanza tengerparti nyaralást, illetve túrázással, síeléssel egybekötött hegyvidéki üdülést jelent. Az előbbire jellemzően augusztus második felében, az utóbbira viszont januárban kerítenek sort (ezt nevezik settimana biancának, fehér hétnek). A 60 milliós Itália lakosainak háromnegyede minden évben eltölt így egy-egy hetet - javarészt belföldön. A viaggio kifejezés viszont kifejezetten városlátogató - lehetőség szerint külföldi - utazást jelent. Az utóbbiban, az elköltött összeg nagysága alapján, az olaszok a hatodik helyen állnak a világranglistán. Az olasz statisztikai intézet adatai szerint évente átlagosan 17 millióan hagyják el az olasz csizmát; a legtöbben német, brit, francia, spanyol és görög úti célokat választanak, a kontinens keleti feléből pedig Lengyel- és Csehország a legnépszerűbb, s csak utánuk következik Magyarország.

Az olaszok, ellentétben a belföldi utakkal, a külföldi utazásban nem a pihenést, hanem az új dolgok felfedezését keresik. A külföldi út még mindig afféle státusszimbólum is, legyen szó akár az alsó középosztályhoz, akár az elithez tartozókról: egy londoni, párizsi vagy barcelonai hétvégével el lehet dicsekedni. Természetesen a kisebb pénzűek inkább a buszos utakat preferálják, amelyek egyébként hagyományos részei a talján utazási kultúrának - a buszos meccsre járást például éppúgy utazási irodák szervezik, mint a háziasszonyok outletes bevásárlóútjait.

HVG