Idén nyáron azonban a jég olyan messze északra húzódott vissza, mint eddig még soha, a Bering-és a Csukcs-tengerig. A rozmárok rendes körülmények között kagylókkal, csigákkal és a tengerfenék egyéb lakóival táplálkoznak. Most el kell dönteniük, hogy vagy a nagyon mély – 190 méternél mélyebb – víz fölötti jégmezőt választják életterüknek, vagy pedig a part menti térséget. A választás „egyszerű volt”, mivel csak 190 méterig képesek lemerülni, így rozmárok ezrei a sziklás partvidéken húzták meg magukat.

„Nagy kérdés, hogy sikerül-e elegendő élelmet találniuk ott, ahol keresnek” – mondta Tim Ragen, az Egyesült Államok tengeri emlősökkel foglalkozó hivatalának igazgatója.

A hivatal veszélyt lát abban, hogy az alacsonyan szálló repülőgépek, a hajók vagy a térségbeli jegesmedvék pánikot kelthetnek a rozmárok között. Ha pedig nagyszámú rozmár egyszerre veti bele magát a vízbe, akkor a 900 kiló súlyú felnőtt állatok kölyköket nyomhatnak agyon.

A rozmárok hasonló viselkedését figyelték meg szakértők a Csukcs-tenger orosz oldalán is. Attól tartanak, hogy stresszt okoz majd a rozmároknál, ha a több ezer kilométeres jégmező helyett szűk parti sávon kell élelmet keresniük.

A rozmároknak vagy jégre vagy földre van szükségük, hogy kipihenjék magukat, nem úgy mint a fókáknak, amelyek korlátlan ideig képesek úszni. Ráadásul a rozmároknak pihenniük kell, ha befejezték az élelem utáni kutatást.

A Coloradói Egyetem hó- és jégnyilvántartási központja szerint a jégmező kiterjedése idén szeptemberben 39 százalékkal maradt el az 1979 és 2000 közötti átlagtól.