Mivel az EA ezúttal nem tett semmilyen szadista másolásvédelmet a játékra, sokan máris úgy ítélik: lám, lám, most kiderült, hogy ha nincsen másolásvédelem, akkor bizony mindenki ellopja a szoftvert.

Természetesen ez nem igaz: akármilyen védelem lett volna a Sims 3 lemezein, az ügyes crackerek akkor is feltörték és torrenten elérhetővé tették volna: ráadásul egy ekkora „slágerjáték” esetében szinte mindegy, van-e kalózverzió vagy nincs, hiszen úgyis milliós példányszámban fog elkelni (lásd a szintén feltört The Sims2 minden eladási rekordot megdöntött, warez ide- vagy oda).

De hagyjuk most a warezt, hiszen megjelent a hivatalos verzió is, mi pedig természetesen rögtön kipróbáltuk. Lássuk, mit kínál a világ leghíresebb emberszimulátorának harmadik része!

Tibor vagyok (pocakkal), és hódítani akarok...

Telepítés után a szokásos igényes zenével, és jópofa töltőképernyővel találjuk szemben magunkat. Jó hír, hogy a játék, ellentétben az előző résszel, kevesebbet tölt, köszönhetően az immáron optimalizált motornak. Sőt, az első betöltés után soha többet nem fogunk „töltőképernyőt” látni – a Sim3 legnagyobb és legjobban várt újítása ugyanis, hogy immáron nemcsak a házunk és kertünk jelenti az életteret, hanem egy teljes várost kapunk, ahol kedvünkre bóklászhatunk, mindenféle töltögetés nélkül. Sőt, ha kedvünk tartja, elkocoghatunk házunk kertjétől a város másik végében található katonai támaszpontig is… csak bírjuk (virtuális) tüdővel! 

Az első és legszembetűnőbb újítás a karaktergeneráláskor (azaz a szim készítésekor) tűnik fel: a fejlesztők gyakorlatilag mindent testre szabhatóvá tettek, a fülek méretétől és szögétől kezdve, az orrcsont nagyságán keresztül a szeplők számáig mindent beállítgathatunk, ha kedvünk tartja. Sőt, megadhatjuk a szim hangszínét is (továbbra is „simlish-ül beszélnek), illetve végre lehet vékony, izmos vagy akár kövér szimet készíteni. Az arc és testalkat készítésénél több száz csúszkát találunk, így tényleg csak az ügyességünkön múlik, milyen emberkét készítünk.

Sőt, az új DirectX effekteknek köszönhetően végre a ruhák és az anyagok is életszerűek lettek, vége a Sims2-ből megismert „matt” világnak. A fém fémesen csillog, a bőrnadrág tényleg „bőr”, a szatén pedig szatén. Igaz, a tökéletes hatás érdekében érdemes mindent maximumra venni a grafikai beállítások menüben, érdekes módon azonban, ha egy gépen már futott a Sims2 maximum beállításokkal, akkor a Sims3 is futni fog: a fejlesztők jól optimalizáltak. 

A karaktergenerálás tehát tökéletes és hihetetlenül részletes: az Oblivion karakterkészítője elbújhat mellette, de még az etalon Mass Effect hasonló funkcióját is megszorongatja. Nincs más hátra, mint megadni a Sim életkorát (bekerült egy „fiatal felnőtt” kategória is, ez valahol a tini és a felnőtt között van), és máris jöhet a személyiség!

Itt megint egy újdonsággal fogunk találkozni: a Sims1 első részében az emberkéknek gyakorlatilag nem volt „személyiségük”, inkább csak alapvető szükségleteik és munkájuk, illetve nagyon egyszerű szociális kapcsolataik. A második részben azután megjelentek a csillagjegyek (oroszlán, ikrek stb.), így kaptak valamicske személyiséget a szimek (sőt voltak már egyszerű vágyak és álmok is). A harmadik részben végre valódi személyiségjegyeket adhatunk kedvenceinknek: ezek ugyanazok amik nekünk, „nagy szimeknek” is vannak. Rendes, rendetlen, társaságkedvelő, csókkirály (haha!), nem szívesen vetkőzik mások előtt, kleptomániás, és így tovább: elég sok tulajdonság közül választhatunk. Öt alaptulajdonságból építhetjük fel a szim személyiségét, így a variációk száma egészen impozáns. Ráadásul ezek a tulajdonságok további előnyöket, hátrányokat, illetve a játékban előforduló speciális eseményeket vagy tárgyakat jelentenek: egy számítógépőrült tulajdonsággal is rendelkező szim például állandóan a géppel fog játszani és csetelni, „feltuningolhatja” a család PC-jét, sőt egy kis gyakorlás után hackerkedhet is. Egy kertmániás szim isteni veteményeskertet nevelhet, és legszívesebben állandóan a szabadban lenne. Míg egy „magának való” szim komoly bónuszokat kaphat, ha nem találkozik senkivel, és ki sem mozdul a házból napokig… 

Miután megadtuk a szim kinézetét, ruhatárát (utóbbi végre teljesen testre szabható, bármilyen textúrát, színt és mintát tehetünk a ruhákra), valamint személyiségét, létrejön a szim „életre szóló álma”. Ezen felül további, mindennapi vágyak is megjelennek, akárcsak a játék előző részében: ezek apró, egyszerű dolgok (pl. megismerkedni valakivel, elmenni a parkba vagy moziba stb.). Ha ezeket teljesítjük, szintén bónuszpontokat kapunk.A pontok amellett, hogy javítják a szim hangulatát és otthoni/munkahelyi teljesítményét, le is vásárolhatók: különböző „extrákat” kaphatunk értük. Ezek az extrák lehetnek jópofa, a játékmenetet könnyítő tárgyak (akárcsak az előző részben), de lehetnek tulajdonságok is: van itt minden, például „acélhólyag” (a szim ritkábban megy WC-re), „sikeres szerző” (ha a szim ír egy könyvet akkor nagyobb az esély rá, hogy a mű bestseller lesz), és így tovább…Ezekből az extrákból elég sok van, így bőven lesz mire költenünk a pontjainkat. 

A vásárlás/építés tekintetében nem sokat változott a játék. Az egyedüli újdonság, hogy akárcsak a ruhák esetében, a tárgyakra, épületekre is bármilyen színt/anyagot/textúrát rátehetünk, így például készíthetünk kígyóbőrrel bevont konyhabútort, de lehet rózsaszínű, fémesen csillogó tévénk vagy faborítású laptopunk is. 

A játékmenet is sok újdonságot hozott: a készítők mindent megtettek, hogy elkerüljék a játék „unalomba fulladását”. A városban szinte mindig történik valami, rendezvények, tüntetések, versenyek, előadások vagy éppen kiállítások (az eseményekről és azok időpontjáról az újságból értesülhetünk), sőt munkahelyünkön is lehetőségünk van apróbb interakciókra (bár továbbra sem kísérhetjük el a szimet dolgozni): választhatunk, hogy teljes erőbedobással dolgozunk, „nyalunk” a főnöknek, a kollégákkal trécselünk, vagy csak ímmel-ámmal dolgozgatunk. Sőt, most már előfordulhat, hogy a munkahelyünkön túlóráznunk kell (például behívnak hétvégére), amit persze el is utasíthatunk, ez azonban nem biztos, hogy előnyös a karrier szempontjából. Egy másik újítás, hogy ha ügyesek és kitartóak vagyunk, akkor a Sims3-ban már nem is kell dolgoznunk: lehetünk szabadúszó írók (ilyenkor a könyvek jogdíjából élünk, ha tényleg jókat írtunk), sőt lehetünk betörők, szabadúszó szakácsok vagy kertészek és így tovább. Tulajdonképpen immár a játékoson múlik, hogy az általa nevelgetett szim mivel keresi meg a napi betevőt, immár nem csak a szó szoros értelmében vett munkába járás és a nyugdíj az egyetlen lehetőség. 

A legnagyobb újítás azonban kétségtelenül a szabadon bejárható két város (a második inkább csak falu, a játék megvásárlása után külön letölthető). A Sims sorozat legtöbb (jogos) kritikával illetett része a túlságos „bezártság” volt: ha el akartunk menni valahová, töltőképernyőket kellett bámulni, ráadásul (a kiegészítőket leszámítva) nem is igazán volt mit csinálni „odakinnt”, így a legtöbb játékos a négy fal között „szimszezett”.

Nos ennek vége: bármikor kimehetünk a kertbe, majd átmehetünk a szomszédokhoz (sőt láthatjuk őket a kertből, ahogy tesznek vesznek), beülhetünk az autónkba (igen, végre vehetünk működő autókat, nem kell mindig taxizni), és kimehetünk a tengerpartra, ahol természetesen a többi Sim is éli a világát: jönnek, mennek, labdázgatnak, piknikeznek. A tengerparti naplemente pedig egyszerűen csodálatos: persze évszakok és időjárás nincsen (az EA okosan meghagy valamit a kiegészítő csomagokra is), csak a nappal-éjszaka változik. 

Sok újítás van tehát a világ egyik leghíresebb játékának harmadik részében? Nos, nem túl sok: a grafika még mindig „rajzfilmes” (igaz, maximum beállításokkal nagyon szép), és az alaphelyzet is ugyanaz. Azonban a kevés újítás (részletes karakterkészítő, tárgyak testre szabása, szabadon bejárható város, személyiség) ellenére, a The Sims3 tud annyit nyújtani, amiért érdemes váltani a „kettesről” – az idei nyár egyik legjobb játékszoftvervétele, kicsiknek nagyoknak egyaránt.