A "huszonegyedik század e-mailjének" és az "online szolgáltatások svájcibicskájának" is elnevezett Google Wave jelen pillanatban még nem több a jól ismert anekdota vakon tapogatott elefántjánál: mindenkinek tele van vele a keze, mindenkinek van egy ötlete arról, hogy mire lehetne használni, de senki sem látja át a teljes képet, és azt sem tudja megmondani, hogy miről is szól a Wave elefántja igazából.

A Wave keveréke az emailezésnek (üzenetet küldhetünk benne másoknak), az instant messagingnek, itthon ismert nevén a chatnek (valós időben beszélgethetünk partnereinkkel, azaz látjuk, hogyan írják meg nekünk üzenetüket) és a szövegszerkesztésnek (a GMailből ismert módon alakíthatjuk szövegünk külsejét, ez nyilván még távol esik az igazi formázástól és tördeléstől). Mindebből egy olyan - eddig nem igazán látott - szolgáltatás alakul ki, amit nagyon sok mindenre használhatunk - ha átgondoljuk, csinálhatunk ebből fórumot (amit csak azok használhatnak, akiket meghívunk), közös munkafelületet (egyszerre többen dolgozhatunk egy dokumentumon, láthatjuk, ki mit szerkeszt át, valamint a változtatásokat egyenként visszanézhetjük), wikit (amit mostanság hangzatosan csak tudásportálnak hívnak) vagy mikroblogot is (ilyen például a rövid tartalmakból összeállított Twitter vagy Tumblr is). Mindebbe belegondolva - gyakorlatilag írhatunk blogot bárkinek, közös utazónaplót barátainkkal egymásnak, vagy bevásárlólistát magunknak.

Ezt a szabadságfokot nehézkesen közelíti meg felhasználó és szaksajtó egyaránt: a Wave nem csupán meglévő szolgáltatásokat olvaszt össze, hanem mindebbe belekeveri a valósidejűség koncepcióját, s ebben úttörő - azt ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy ez mennyiben változtatja majd meg internetezési szokásainkat vagy munkatempónkat. Az biztos, hogy ha lassan gépelünk vagy szokásunk dühből válaszolni emailekre, amiket aztán legalább háromszor megfogalmazunk, mielőtt elküldenénk, nincs aggódnivalónk - kikapcsolhatjuk azt az opciót, hogy beszélgetőfeleink láthassák, milyen tempóban és mit írunk nekik, olykor meggondolatlanul. Lars Rasmussen, a Wave fő fejlesztője is azt állítja, korai még arról beszélni, hogy mire is használható a Wave igazából, mindezt a felhasználók fogják majd a gyakorlatban eldönteni. Ők ugyanis könnyen megtalálják a szolgáltatások alternatív felhasználási területeit is, így adódott például az, hogy a Google Calendar naptárszolgáltatás figyelmeztető SMS-eit sokan arra használták, hogy ne maguknak, hanem másoknak küldjenek üzeneteket; igaz, nem is lehetett spontán üzenetküldésre használni.

A Wave, állítják többen, közös nevezőre hozhatja a széthúzó közösségi oldalakat - hiába beszélhetünk a közösségi oldalakon szereplő adatainkat összegyűjtő FriendFeedről, nincs nagy átjárás Facebook, Flickr, Twitter, Last.fm, YouTube és a többi oldal között, a Wave pedig segíthet mindebben - a fejlesztők ugyanis kialakíthatnak hozzá olyan modulokat, ami a már így is sok mindenre használható, sok embert begyűjtő felületet globális információgyűjtő és -szerkesztő szolgáltatássá teheti. Mindezekhez azonban hozzá kell szoknunk, a Google Wave pedig nem tudni, mikor kerül ki idén a fejlesztők kezéből.