Révész Béla politológus, az állambiztonsági iratok kutatója  az OSA rendezvényén elmondta, hogy a kilencvenes években levéltári kutatásai során talált egy olyan, hetvenes években kiadott „jogi normát” (titkos rendeletről van szó feltehetően), amely módosításokkal ugyan, de ma is érvényben lehet, ezért a rendőrség 2004-ben visszakövetelte tőle a titkos dokumentumot. A rendelet, „norma” az ügynökhálózatok kiépítésére vonatkozott, és az ilyen technikák Révész szerint – a történtek alapján - nem sokat változhattak az elmúlt évtizedekben.

A szegedi egyetem politológusa beszélt arról is, hogy miután máig nem nyilvános számos irat és dokumentum, ezért nem lehet tudni, hogy hány 1989 előtti titkosszolgálati tiszt aktív ma is a nemzetbiztonságban. Szerinte az 1989-ben felszámolt III/III-as ügyosztály, a belső elhárítás embereinek egy része más ügyosztályokra került át. Tóth András korábbi nemzetbiztonságért felelős politikusnak az egyik nyilatkozatát idézte ennek kapcsán, amikor Tóth 2004-ben arról beszélt: az akkori tisztek kétharmada volt aktív a rendszerváltás előtt. Egy későbbi perben pedig, amikor Ungváry Krisztián sokadik bírósági ügyét tárgyalták, az hangzott el Révész szerint, hogy mára 50 százalék alá csökkent a nemzetbiztonságnál a „régi” tisztek aránya.

Van alapjuk, de...

Rév István történész, az OSA vezetője ennek kapcsán elmondta, hogy az összeesküvés-elméleteknek mindig van valamilyen alapjuk, vagyis a titkosszolgálatok, a struktúrák, tisztjeik és módszereik továbbélhettek a rendszerváltás után. Ám ez nem azt jelenti, hogy a titkosszolgálatok irányították a rendszerváltást, mert éppen az ellenkezője történt annak, amit ők szerettek volna 1989-ben.

Az OSA azért hívta össze a sajtótájékoztatót, mert lezárult egyéves projektjük, amelyben az 1989-es kordokumentumokat publikáltak. Elmondták, hogy honlapjukat mintegy negyvenezren nézték meg, és különösen nagy érdeklődést keltettek a munkásőrségről szóló filmek, illetve néhány régebbi híradórészlet. Várakozásaikkal szemben a híradókból nem a húsz évvel ezelőtti Gyurcsány-nyilatkozatot töltötték le a legtöbben, hanem azt, amelyik erotikus szereplők kiválasztását mutatta be.

Elsikkasztott rendszerváltás?

Bozóki András

Túry Gergely

Az OSA Archívum a budapesti Közép-Európai Egyetemen (CEU) működik, nem véletlen, hogy a CEU tanára, volt kulturális miniszter, Bozóki András is megjelent a záró sajtótájékoztatón, ahol rajta kívül Révész Béla, Vágvölgyi B. András, illetve Rév István és Szilágyi Csaba, az OSA munkatársa elemezte a rendszerváltás hazai megítélését. Bozóki azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon ma nincs olyan egységes – és persze – leegyszerűsített szimbóluma az 1989-es folyamatoknak, mint például Németországban a berlini fal ledöntése vagy Lengyelországban a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom tevékenysége. Még Amerikában is létezik olyan sztereotípia, hogy Ronald Reagan megdöntötte a kommunizmust, a csillagháborús programmal térdre kényszerítette a Szovjetuniót. Oroszországban pedig a gyengekezű Gorbacsov egyszerűen feladta Kelet-Európát – így ítélik meg sokan – leegyszerűsítve – 1989-et.

Bozóki szerint – aki többször is hangsúlyozta: leegyszerűsítésekről van szó, nem feltétlenül a történelmi realitásról - Magyarországon két lehetséges szimbóluma lehetne a 89-es váltásnak: az egyik, amikor Horn Gyula és Alois Mock osztrák külügyminiszter találnak egy kisebb vasfüggönydarabot, és azt vagdossák ketté, a másik pedig, amikor a Nagy Imre-temetésen Orbán Viktor beszédet mondott. Vágvölgyi B. András ehhez hozzátette, hogy amikor a lengyel, a német, az amerikai, az orosz vagy a magyar szimbólumokat vizsgáljuk, együtt kéne kezelni ezeket, így reálisabb képet kapnánk 1989-ről. Vágvölgyi hozzátette, mindemellett persze még számos más összeesküvés-elmélet is kering 1989-ről: az elsikkasztott rendszerváltás, illetve a rózsadombi paktum. (Ezek mindegyike a korábbi elitek továbbéléséről, illetve a régi és az új elitek kiegyezéséről szólnak - A szerk.)

A hvg.hu kérdésére, hogy az elhangzottak után miként ítélik meg a résztvevők: elsikkasztották-e tényleg a rendszerváltást, Vágvölgyi azt mondta, hogy a történeti kutatások nem állnak még úgy, hogy erre a kérdésre válaszolni lehetne. Ezzel egyetértett Bozóki is. Elhangzott az is, hogy ha egyszer a Kádár-korszak titkosszolgálati tisztjeinek listája nyilvános lesz, érdemes lenne megnézni: közülük például hányan és hogyan vettek részt a rendszerváltás utáni privatizációban.