A parkőrök és kutatók a Galápagos-szigetek természeti kincseinek megóvásáért felelős Galapagos Conservancy munkatársaival együttműködve fogják bejárni az Izabella-sziget Wolf-vulkánját, remélve, hogy sikerül "megtalálni és begyűjteni" olyan óriásteknősöket, amelyek rokonságban állnak a már kihalt Chelonoidis abingdonii fajjal – ennek utolsó ismert példánya a 2012-ben elpusztult, cikkünk nyitóképén is látható Magányos George volt –, valamint az egykor a Floreana-szigeten élt C. elephantopus fajjal. A szakemberek azért választották ezt a területet, mert a hajdanán teknőshúst is fogyasztó bálnavadászok és kalózok állítólag itt dobálták ki a kifogott példányok egy részét, hogy könnyítsenek a rakományukon.

A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyeknek tanulmányozása segítette Charles Darwint, hogy evolúciós elméletét megalkossa a 19. században. Mára 11 óriásteknősfaj maradt a Galápagos-szigeteken, négy másik azóta halt ki, hogy az angol természettudós 1835-ben ellátogatott a szigetcsoportra.

[Mi a hosszú élet titka? Arra már rájöttek, miért élnek 100 évig az óriásteknősök]

A Galápagosi Nemzeti Park szerint 2008-ban egy hasonló expedíció keretében vettek vérmintát 1726 óriásteknőstől, amelyek közül 17-nek a génállománya "jelentős százalékban" egyezett a Chelonoidis abingdonii fajéval, és nagyjából 80 százalékuk "részleges rokonságot" mutatott a Floreana-szigeten élt óriásteknősökkel.

Az expedíciót vezető Washington Tapia szerint a tíznapos felfedezőút célja, hogy a fogságban való tenyésztésre alkalmas óriásteknősöket keressenek, remélve, hogy idővel sikerül újra benépesíteni a szigeteket.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.