Egy osztrák találmánnyal már nappal is látni lehet a Föld körül keringő űrszemetet

Egy osztrák találmánnyal már nappal is látni lehet a Föld körül keringő űrszemetet

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI / hvg.hu
Tetszett a cikk?

A legtöbb űrszemetet és egymástól való távolságát csak bizonyos napszakban, főleg sötétben lehet megfigyelni. Egy új eljárással mindez viszont nappali fény mellett is lehetségessé válik.

Lézerekkel nappali fényben is megállapítható a korábbi űrmissziókból Föld körüli pályán maradt törmelékek, vagyis az űrszemét távolsága. Eddig mindez csak bizonyos napszakokban volt lehetséges.

Az elmúlt évtizedekben az űrmissziók gyakoribbá válásával egyre több kísérőre tett szert a Föld. A kétezer jelenleg aktív és mintegy háromezer már nem működő műhold mellett az Európai Űrügynökség (ESA) becslése szerint egymillió egy centiméternél nagyobb objektum kering különböző Föld körüli pályákon – közölte az Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) Űrkutató Intézete (IWF).

A problémát az jelenti, hogy ezek közül az ember alkotta miniholdak közül csak húszezernek lehet radarok segítségével néhány száz méteres pontossággal meghatározni a pályáját.

A maradék többé-kevésbé ismeretlen utakon mozog a földközeli térben.

Bár az űrszemét nagyon kicsi, a törmelékek gyakran veszélyt jelentenek a műholdakra, hiszen sebességük akár óránként a 25 ezer kilométert is elérheti.

A Grazi Lézerállomás kutatói régóta foglalkoznak az űrszemét lézerfénnyel történő mérésével. Rövid lézerimpulzusokat küldenek a földközeli objektumokhoz, ezután a szétszóródott fényrészecskéket (fotonokat) egy teleszkóppal felfogják és fotondetektorral rögzítik. A küldés és fogadás között eltelt időből számolják ki az objektum távolságát, majd a különböző időpontok alapján a pályáját is.

Hogy az űrszemetet ezzel a módszerrel észleljék, ki kell tűnnie a háttérből és láthatónak kell lennie. Korábban nem volt lehetőség optikailag meghatározni, hol található az objektum. Eddig a módszer csak egy olyan időablakban volt alkalmazható, amikor az űrszemetet megvilágította a Nap, tehát a szemét nem tartózkodott a Föld árnyékában. Ekkor a Földön is sötétség uralkodik, tehát ez a naplemente és a napfelkelte közötti időszak.

A Michael Steindorfer, az IWF kutatója vezette grazi tudóscsoport új megközelítése hatról 22 órára növelheti meg ezt az időkeretet.

"Egy bizonyos szűrőrendszerre koncentráltunk, amely hatására csak a fény nagyobb hullámhosszai tudják elnyomni az ég kékjét. Kamera és teleszkóp speciális kombinációjára van szükség ahhoz, hogy ezek az objektumok nappal is láthatóak legyenek" – mondta a kutató, aki társaival a Nature Communications tudományos folyóiratban jelentette meg tanulmányát az eljárásról.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.