Az évenkénti mintegy 5,5 milliárd tonnányi szén-dioxid-különbözet nem azért alakult ki, mert bármelyik ország is valami rosszat tett volna. Sokkal inkább a nemzetközi modellek és az egyes nemzetek által használt tudományos módszerek különbözőségeiből adódik, amelyek alapján a 2015-ös párizsi egyezménynek megfelelően az országok elkészítik jelentéseiket – vélik a tudósok.

"Ha az országok és modelljeik különböző nyelvet beszélnek, sokkal bonyolultabb értékelni az országok klímavédelmi fejlődését" – mondta Giacomo Grassi, a Nature Climate Change című tudományos folyóiratban a különbözetről készített tanulmány egyik szerzője, az Európai Bizottság Joint Research Center (JRC) kutatóintézetének munkatársa. A probléma megoldásához a becslések összehasonlítására kell módszert találnunk – véli a szakértő.

Az emissziós szakadék azt jelentheti, hogy egyes országoknak változtatniuk kell emissziócsökkentési intézkedéseiken.

Például az Egyesült Államok és más országok által készített modellek több szén-dioxid-elnyelő erdőterületet mutatnak, mint amennyi a független becslésekből kiderül. A tanulmány szerint a nemzeti becslések, amelyek definíciói sokkal rugalmasabban kezelhetők, mintegy hárommilliárd hektárral több ilyen ellenőrzött erdőt mutatnak, mint a független vizsgálatok.

Fennáll a kockázata annak, hogy egyes országok azt állítják, hogy az állami ellenőrzés alatt álló erdők nagy mennyiségű károsanyagot nyelnek el és ezért nem tesznek meg eleget az autókból, a háztartásokból és gyárakból származó káros anyagok csökkentéséért.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.