És azt a viccet ismeri, amikor a mérnök beül egy operára, egy sörözőbe és egy stadionba? Nem vicc
Elég csak felszállni a Keleti pályaudvaron a Budapest-Salzburg vonatra, és máris siemenses bemutatón találja magát az ember. Az osztrák vasút ugyanis a német vállalat által gyártott járművekkel teljesíti Railjet járatait. Könnyű erre rájönni, a mozdonyok ütközőin ott a Siemens felirat. Persze a vonat egyébként is olyan dolog, melyen egy laikus is kimondatlanul érzi egy ipari nagyvállalat szakembereinek keze nyomát. Egy koncertteremben, egy sörfőzdében vagy egy stadionban ülve már kevésbé nyilvánvaló a mérnöki teljesítmény. Pedig ott van az – ebbe leshettünk bele a színfalak mögött Salzburgban.
A legjobban kialakított vonat, ráadásul a legolcsóbb ajánlattal. Ezzel indokolta 2006-ban az osztrák vasút, az ÖBB, miért a Siemens Viaggio Comfortja mellett teszi le a voksát, és nem mellesleg egy 250-300 millió eurós megrendelést. A 23 darab 7 vagonos szerelvényre leadott megrendelést másfél évvel később egy 44 szerelvényes utánrendelés követte, és ahogy mondani szokás: a többi már történelem. Az a velünk élő fajta: aki utazni szokott a Budapest–Győr–Hegyeshalom vonalon, az szinte biztosan ült már a felénk 2008 óta közlekedő ÖBB Railjeten, ahol a keleti országrészben megszokott komfortfokozatnál nagyjából egy téridőugrásnyival jobb fogadja az utasokat, kényelmesebb ülésekkel, konnektorokkal, wifivel és a fedélzeti ellátást biztosító stewardessekkel. Bécsig, Salzburgig, de akár Münchenig vagy Zürichig is el lehet jutni velük a Keletiből.
Akit nemcsak utasként, hanem műszakilag is komolyabban érdekelnek a Railjetek, az igen részletes leírást talál róluk a Wikipédia magyar nyelvű szócikkében. A legtöbb utas persze nemhogy nem érdeklődik az iránt, hogy mi hogy van összerakva alatta, de nem is érti azt, hogy
„a forgóvázak kialakítása magában foglalja az ERRI B55 szerinti maximális vágánysüppedés és az UIC 518 szerinti vágányfekvési eltérések elleni védelmet”.
És nincs is ezzel semmi gond, nem is kell érteni, és akkor beszélhetünk jól megtervezett technológiáról, ha ilyen kérdések fel sem merülnek a felhasználókban. Nemcsak a vonatozás működik így, hanem a világ – de néha azért érdemes benézni a kulisszák mögé, ahol még a technológiai hírekkel kelő és fekvő ember is rá tud csodálkozni, mennyi mindenben ott a mérnökök keze.
József Attila: Levegőt!
A világ egyik jelentős kulturális-zenei fesztiváljaként számon tartott Salzburgi Ünnepi Játékok (Salzburger Festspiele) július második felében kezdődik, 1920 óta csak a második világháború alatt szünetelt. Idén július 18-ától várja öt héten át a közönséget. Mi június végén jártuk be a legfőbb helyszínének számító Nagy Fesztiválpalotát (Großes Festspielhaus), ahol már javában zajlottak a rendezvény előkészületei. Egy ilyen kaliberű eseménynél ez már az az időszak, amikor elkezd vibrálni a levegő a szervezők körül. Amikor feladatból már több van, mint időből. De azért mellénk állítottak néhány, munkáját érezhetően szenvedéllyel űző szakembert, hogy néhány órában elmeséljék, mit is jelentett a meghívó címében az, hogy Salzburgban a technológia találkozik a kultúrával.
Nincs abban semmi meglepő, hogy egy rendezvényhelyszínen a próbák alatt pár tucat, mindenkit egybevéve esetleg egy-kétszáz ember van jelen, de az előadáson közönséggel együtt már ezrek lehetnek. Konkrétan a Nagy Fesztiválpalotában mindenkit beleszámolva háromezren is. Háromezer ember vágya ugyanaz, mint pár tucaté: hogy télen-nyáron jó levegőn – kellemes hőmérsékletben, normális páratartalom mellett – élvezhessék a munkát és a szórakozást. Háromezer ember nagyon sokat tesz azért, hogy akadályozza vágyai teljesülését: a közönség érkezésekor nyílnak az ajtók, amikor az emberek csendben ülve nézik az előadást, akkor is fogyasztják az oxigént, belehelik a teret. Ez a viselkedés természetes, de ha a helyzet alakulását is csupán a természetre bíznánk, az nem túl kellemes eredményre vezetne.
Segítségül persze lehet hívni a természetet, a konkrét esetben az Alm-csatorna város alatt futó ágait. Jó példa a mérnöki leleményességre, hogy ennek hideg vizét vezetik a Nagy Fesztiválpalota alagsorába, ahol már „csak” ügyes szabályzórendszereket kell használni ahhoz, hogy a hűtés stabil és észrevétlen legyen. A csarnok hőmérsékletét 23 Celsius-fokon, a páratartalmat pedig 55 százalékon tartják. Utóbbi elhagyása hallható következményekkel járna: a páratartalom-változás következtében elhangolódhatnak a hangszerek. Az pedig művészeknek, szervezőknek és közönségnek egyaránt jól jön, hogy mindig friss a levegő.
A nézőtérre például az ülések alá helyezett, lyukacsos kis oszlopokból áramlik a levegő, ennek a kialakításnak köszönhetően észrevehető légáramlat nélkül.
A hőmérséklet és a páratartalom fix értékeken tartása a már említett okok miatt művészet: a 23 °C-nak és az 55 százalékos páratartalomnak fixen maradnia kell 300 és 3000 ember jelenlétében is; amikor 70 percen át egy kültéri ajtó sem nyílik ki, és amikor egyetlen perc alatt hétszer nyitják-csukják a bejáratokat.
Ez az, amit sem természet, sem ember nem tudna már megoldani, itt jönnek képbe a Siemens Smart Infrastructure megoldásai: az épületautomatizálási rendszer több mint hatezer ponton figyel, és persze attól „smart”, hogy be is avatkozik, valósidőben úgy finomhangolja a légszabályozást, hogy az épület területén mindenhol az elvárt légértékek maradjanak.
Ady Endre: „Mi az, mi nálunk sohse pang? A hang.”
Ha a páratartalom megfelelő, a hangszerek nem hangolódnak el, és még a művészek is legjobb formájukat hozzák, ettől még mindig nem garantált a jó szórakozás. Egy zenei fesztivál esetében nem is kérdés, hogy az akusztikára legalább ennyire figyelni kell. Erről ejtett szót Edwin Pfanzagl, aki illetékességét kutatómunkánk négy megállapítása is alátámasztja:
ő vezeti a Salzburgi Ünnepi Játékok hangosításért felelős részlegét;
facebookos profilképén nagyobb felületet foglal el az audiovezérlő-pult, mint maga az ember;
a Fachhochschule Salzburg egyetemi oktatója és kutatója, természetesen alkalmazott hangtudomány témájában;
olyan élményszerűen beszélt hangosítással kapcsolatos kérdésekről, hogy sugárzott róla, hogy szenvedélye a munkája.
A bemutató helyszínéül szolgáló Nagy Fesztiválteremben szintenként és oldalanként négy hangszóró van, illetve megannyi kisebb nagyobb audiotechnikai megoldás van beépítve teremszerte. Az tehát nem kérdés, hogy mindenkihez eljut a színpadra lépő énekes hangja. Hogy mindenki pontosan ugyanakkor, ugyanúgy, ugyanazt hallja, az viszont már feladat – ehhez már megint mérnöki munka szükséges. A Siemens helyszínen dolgozó rendszeréről Edwin Pfanzagl elmondta, a szellőztetéshez hasonló számítógépes algoritmusok dolgoznak a háttérben azon, hogy a hőmérséklethez hasonlóan a hangzás is állandó minőségű legyen.
A közönség néha még azt is hallhatja, ami ott sincs: a sajtóbejáráson felidéztek egy történetet, amikor Edwin Pfanzaglnak és csapatának egy kocsiajtó csukódásának hangját kellett reprodukálnia. Történt ugyanis, hogy az előadás rendezője egy Bentleyt képzelt a színpadra, ám a rendezvényre vonatkozó tűzvédelmi szabályozási jog alkotóinak egészen más elképzelésük volt. Így aztán a Salzburgi Ünnepi Játékok stábja megépítette az autó modelljét.
De mit ér egy Bentleynek látszó tárgy, ha nem Bentleynek hangzik?
Az autógyártók közlései mellett a Purdue Egyetem tanulmányából is kiderül: a kocsiajtó csukódásának hangja meghatározó szempont abban, hogy az autó tulajdonosa mennyire érzi minőséginek és szerethetőnek járművét. Egy zenei fesztiválon pedig nem is lehet kérdés ennek fontossága: a hangosításért felelős csapat hosszú munkaórákat ölt csupán abba, hogy amikor a színpadon lévő makett ajtaja csukódik, akkor a közönségnek teremszerte ugyanabban a hangélményben legyen része, mintha éppen mellette csukták volna be egy kocsi, azon belül is nagyon konkrétan egy Bentley ajtaját.
Sörre sör
Salzburgban azt is megtudtuk, hogy a technológia nemcsak a kultúrával, hanem a sörrel is találkozhat. Jó esetben ez nem egy asztalon hagyott telefon és egy felboruló korsó együttállásában valósul meg, hanem az ital gyártási fázisában.
Az 1492-ben alapított Stiegl sörfőzdében jártunk, ami családi vállalkozásból kategóriája legnagyobbjává nőtte ki magát Ausztriában. A cég és a Siemens együttműködése 1970-ban indult. Akkor villanymotorokról szólt, mára viszont nemcsak a világ változott nagyot, hanem azon belül a sörfőzés is: a különféle sörök gyártási folyamatait automatizáló vezérlőrendszerekre mutatkozik igény. A zökkenőmentes bevezetésért a Stiegl részéről felelős Christian Pöpperl vezető sörfőzőmester elmondása szerint a salzburgi üzembe 2015-ben telepítettek ilyet, egyetlen hétvége alatt installálták a rendszert.
Maga a sörfőzés továbbra is manuálisan zajlik, avatott be a részletekbe a főfőző, az intelligens megoldások gyümölcsét azonban a sörben érdekelt minden fél érezheti. A Stiegl abban, hogy a korábbiaknál költséghatékonyabban tudja működtetni a gyártást. Illetve abban is, hogy minden üvegbe pontosan ugyanazt az ízt tudja palackozni: az alapanyagokban évről évre, tábláról táblára eltérések lehetnek, az intelligens rendszer gondoskodik arról, hogy ebből a fogyasztó semmit ne vegyen észre.
Az már a téma iránt kevésbé érdeklődők számára sem újdonság, hogy a folyamat végén gépek mossák az üvegeket, töltik fel sörrel, címkézik, majd kupakkal zárják be a szellemet a palackba.
Tűz nincs, babám!
Vélhetően jól fogy a helyi Stiegl söre a két évtizede 18 ezer férőhelyesnek épült, mára 30 ezernél is több nézőt befogadni képes Red Bull Arenában is. Ottjártunkkor sem ebből, sem meccsből nem sokat láttunk – de nem is ezzel a céllal mentünk, hanem hogy megnézzük, mit igényel egy 28 ezer négyzetméternyi területet kínáló négyszintes épület védelme.
Hogy egy esetleges kis tűzből ne legyen nagy baj, arra 1100 érzékelő figyel. Ha bármelyik gyanút fog, azonnali riasztás érkezik a vezérlőterembe, ahol békeidőben a „kis Jürgen keresi szüleit” jellegű bejelentéseket teszik, de vész esetén a mintegy 640 hangszóróból álló rendszer alkalmas az evakuálás irányítására is. De ugyanezek a hangszórók, illetve a mögöttük dolgozó, szintén a Siemens Smart Infrastructure által összerakott szoftveres platform dolgozik azon, hogy egy futballmeccs vagy például egy nagy koncert hangja is olyan legyen, amilyennek kell lennie.
Az épületbiztonsági rendszer képességeiből bemutatót is kaptunk, nem hangban, hanem képben. Bebizonyosodott, hogy a salzburgi stadion esetében nem áll helyt az a mém, amely a csillagászati objektumokat figyelő távcsövek és a földi biztonsági kamerák közti különbséget mutatja be. (Sajnos sok más esetben élethűen.)
A több mint 30 ezer néző arcának mindegyikére egyenként rá lehet közelíteni annyira, hogy egyértelműen beazonosítható legyen, kiről van szó. Az ezt biztosító rendszer 45 darab 36-szoros optikai és 16-szoros digitális zoomolási képességgel ellátott kamerát használnak a stadionban. A beérkező jeleket intelligens rendszerek és emberek is figyelik.
Tanulságként éppen ez volt az érzet maradt meg bennünk a salzburgi túra után: ember és gép, együtt. A körbejárás nem csak arra volt jó, hogy kevesek által látott pontokon is bizonyítsa, a városi élet hány ponton tehető zökkenőmentesebbé a technológia segítségével. Hanem arra is, hogy még egyértelműbbé váljon:
nemcsak az ember érezné magát rosszabbul gépek nélkül, a gépek élete is sivárabb lenne, ha nem lenne mögötte egy mindig megújuló energia: a mérnöki leleményesség.
*
És még valami, bár ennek már semmi köze a technológiához: Salzburg egy remek hangulatú város. Menjen el, ha teheti. Megéri.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
