Különleges eszközt fejlesztettek az Illinois állambeli Northwestern Egyetem kutatói. A kütyü elfér használója ujjbegyén, és az eddigieknél vakósághűbb tapintási élményt ad, amikor viselője épp a virtuális valóságban kalandozik.

Persze léteznek ma már haptikus eszközök, amelyek érzékelőket és motorokat használnak arra, hogy szimulálják a tapintás érzését, azonban ezek csak piszkálják a bőrt, legalábbis így véli John A. Rogers anyagtudományi professzor, aki az új eszköz tervezését vezette. Kutatótársaival úgy gondolták, hogy a bőr a sokkal kifinomultabb tapintásérzékekre is fogékony. Azzal kezdtek foglalkozni, hogy miként valósul meg tapintás a bőrön belüli különböző típusú mechanoreceptorokon keresztül. Ezeket olyan érzékelőkként képzelhetjük el, amelyek különböző mélységekben, különböző érzékenységi szintekkel rendelkeznek.

Ennek a bonyolultságnak a szimulálására kifejlesztették az első, teljes mozgásszabadsággal rendelkező aktuátort (mechanikai mozgást generáló eszközt). Ez az aktuátor nincs egyetlen mozgástípusra vagy korlátozott mozgáskészletre korlátozva, hanem képes mozogni és minden irányban erőt kifejteni a bőr mentén. Ezek a dinamikus erők a bőr összes mechanoreceptorát érintik, külön-külön és egymással kombinálva is. Ezzel pedig teljesen programozható módon, finoman lehet szabályozni a bonyolult érintésérzetet.

A mindössze néhány milliméter méretű eszköz egy apró mágnest és huzaltekercseket tartalmaz, amelyek egymásba ágyazott konfigurációban vannak elrendezve. Ahogy az elektromosság átáramlik a tekercseken, mágneses teret hoz létre. Amikor ez a mágneses tér kölcsönhatásba lép a mágnessel, elég erős erőt hoz létre ahhoz, hogy mozgassa, nyomja, húzza vagy csavarja a mágnest. Az aktuátorok tömbökbe való kombinálásával reprodukálhatják a csípés, nyújtás, összenyomás és koppintás érzését. 

Az alig egy ujjbegynyi méretű eszköz mágnest, huzaltekercset, akkumulátort, gyorsulásmérőt és Bluetooth chipet tartalmaz

Northwestern Egyetem

Az újratölthető akkumulátorral működő eszköz Bluetooth segítségével vezeték nélkül csatlakozik a virtuális valóság fejhallgatóihoz és okostelefonjaihoz. Mivel kicsi és hatékony, bárhol elhelyezhető a testen, más vezérlőelemekkel kombinálva, vagy az aktuális viselhető elektronikába integrálva.

De ha csak a kéznél maradunk: attól függően, hogy hova van felszerelve, például hogy a kézfejre vagy az ujjbegyre, a fedélzeti gyorsulásmérő információt küld a rendszernek arról, hogy gyorsan vagy lassan haladjon-e, és milyen irányba. Ez valósághűbbé teheti a tapintást.

A mindennapi tapintási élmények reprodukálásán túl a platform a bőrön keresztül is képes információt továbbítani. A haptikus visszacsatolás frekvenciájának, intenzitásának és ritmusának megváltoztatásával a csapat például a zene hangját fizikai érintéssé alakította. A hangokat is képesek voltak megváltoztatni a rezgések irányának megváltoztatásával. Ezeknek a rezgéseknek az érzékelése lehetővé tette a felhasználók számára, hogy különbséget tudjanak tenni a különböző hangok között.

A kutatók úgy képzelik, hogy eszközük végső soron javíthatja a virtuális élményeket, segíthet a látássérült egyéneknek eligazodni a környezetükben, reprodukálhatja a különböző textúrák érzetét az online vásárlások során, tapintható visszajelzést adhat a távoli egészségügyi látogatásokhoz, és még a hallássérültek számára is lehetővé teheti a zene „érzését”.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.