A COP26 majdnem mindent teljesített, amit lehetett, de azt nem, amit kellett volna

– sommázta a szombaton késő este, jó egy nap késéssel lezárult klímacsúcsot Huszár András a Green Policy Center társalapító-igazgatója egy hétfői sajtóbeszélgetésen, ahol munkatársával, a szintén társalapító Schaffhauser Tibor klímapolitikai tanácsadóval együtt értékelték az ENSZ 26. klímakonferenciáját.

Elfogadták a Glasgow-i klímaegyezményt, aki sokat várt, csalódott lesz

Volt, aki nagy elvárásokkal várta a Glasgow-i klímacsúcs végét, mások emelni igyekeztek a tétet, de úgy tűnik, ezeknek nem felelt meg az ENSZ 26. klímakonferenciája. Megkötöttek néhány ígéretes megállapodást, de a kibocsátás-csökkentési vállalások szerények maradtak, és a záróegyezményt is felpuhították.

A klímapolitikai intézet munkatársai pozitívumként értékelték, hogy

• egy év járványügyi kihagyás után egyáltalán megrendezték a csúcstalálkozót;
• a felpuhítás ellenére is lett közös zárónyilatkozat;
• elkészült a Párizsi klímaegyezmény végrehajtásának részleteit tartalmazó szabálykönyv, ami alapján végrehajthatóvá válik az egyezmény, és nem csak rögzítették az időkereteket – hogy mindenki azonos időszakokra vállaljon kibocsátási célértékeket –, hanem az átláthatósági folyamat révén láthatóvá válnak a csatlakozók konkrét eredményei is, valamint létrejöttek a globális kibocsátáskvóta-kereskedelemre vonatkozó részletszabályok is. Így már azok az aláírók is kénytelenek lesznek megmozdulni, akik eddig ezeknek a szabályoknak a hiányára hivatkozva nem tettek semmit;
• született néhány ambiciózusabb vállalás, és az országok 90 százalékának van már klímasemlegességi célja, jóllehet ezek vegyesek: van, ahol törvény, van, ahol stratégia, és van, ahol csak politikai nyilatkozat van róla;
• első alkalom, hogy szerepel benne a szénalapú energia kivezetésére vonatkozó kijelentés;
• közös fellépésére vonatkozó nyilatkozatot tett az USA és Kína, aminek inkább politikai jelentősége van, de fontos, hiszen ebben legalább közös nevezőre jutott a két egymással versengő hatalom;
• az erdőirtások megfékezéséről szóló politikai megállapodás, ami az elnyelőkapacitások szempontjából fontos;
• metáncsökkentési megállapodás.

AFP / MU YU

de negatívumként, hogy

• nem történt valódi áttörés;
• a COP egyelőre nem reagál a még mindig rossz irányba tartó folyamatokra, a káros gázok légköri koncentrációja folyamatosan emelkedik;
• a zárónyilatkozat az utolsó pillanatban meggyengült, főként azzal, hogy nem a szén fokozatos kivezetése, hanem fokozatos csökkentése került a szövegbe. Ezt a felvetést az utolsó pillanatban tette India, ami, mint Huszár András jelezte, különösen annak fényében érdekes, hogy mindeközben Újdelhiben kétnapos kijárási korlátozást vezettek be a levegő rendkívüli szennyezettsége miatt. Ráadásul a szenes felpuhítást a széniparban egyesek már zöld jelzésként értelmezik arra, hogy a szén fennmaradhat az energiamixben. Ez nagyon káros dolog – mondta Huszár András, aki jelezte azt is, hogy nem csak az ezzel a kéréssel előálló India és az őt támogató Kína, de végső soron az USA sem állt ki a szén mögül;
• a szén-dioxid-kibocsátás mértékén egyáltalán nem látszanak az eddigi vállalások és intézkedések. Ha ez sokáig így marad, akkor sokkal nehezebb lesz a hátralévő időben meglépni a nagyobb mértékű csökkentést, ráadásul ahogy egyre több szén-dioxid kerül a légkörbe, egyre nagyobb az esélye, hogy olyan fordulópontok következnek be, amelyek után hiába lesz esetleg elégséges csökkentés, bizonyos folyamatok nem fognak leállni. Ennek fényében fontos, hogy a következő csúcstalálkozóra mindenkinek felül kell vizsgálnia az önkéntes nemzeti vállalásokat (NDC).

AFP / NurPhoto / Mehedi Hasan

Nyitott kérdések

Schaffhauser Tibor szerint a finanszírozási kérdéseknél pozitív, hogy van motiváció a fejlődő országok megsegítésére. Ez el is kél, hiszen eddig még nem valósult meg a már évekkel ezelőtt beígért évi 100 milliárd dolláros program, holott már tavaly el kellett volna indulnia. Ez most a legjobb esetben is 2023-ra állhat össze, de várhatóan csak 2025-re sikerül odáig eljutni, hogy éves szinten rendelkezésre álljon.

A programmal kapcsolatban ugyanakkor kétséges például, hogy pontosan mire lehet majd elkölteni a forrásokat. Itt pozitív, hogy a kibocsátáscsökkentési lépések támogatása mellett felemelték a programban a klímaváltozás nyomán bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásra szánt összeg arányát. Ez elsősorban a nem kibocsátó, de a változások miatt sok esetben létükben fenyegetett országoknak jó.

A veszteség és károk területén létrehozandó pénzügyi eszközzel kapcsolatban is komoly a vita. A fejlődő országok szerint a fejletteknek történelmi felelőssége van, hiszen korábbi fejlődésük során ők bocsátották ki a káros gázok jóval nagyobb részét, amit most nekik nem szeretnének megengedni. A fejlődők az ezzel kapcsolatos károk megtérítését szeretnék elérni. Ezt végül nem mondták ki. Ez a téma biztos vissza fog térni a következő csúcsokon – mondta Schaffauser Tibor.

A kibocsátáskereskedelem területén sem világos még, hogy pontosan miként akadályozzák majd meg a kreditek kettős elszámolását. Vagyis azt, hogy a kvótakereskedelem során az adott kvótát mind elszámolja az azt megvásárló társaság (vagy állam), mind pedig az az ország, ahol kérdéses karbonprojekt megvalósul. Van egy Japán javaslat, ami értelmében az eladó dönthetné el, hogy hova számolják ilyenkor a krediteket, de a kettős elszámolás megakadályozására egyelőre csak szándék van, pontos terv nincs.

AFP / CHRISTOPH HARDT

Az EU a csúcstalálkozón

Huszár András szerint pozitív volt, hogy az EU egységes maradt a két hét alatt, nem volt kibeszélés, vagy legalábbis nem tudunk róla. Ez különösen a feszült belső klímapolitikai viták fényében értékelendő.

A szakértő felhívta a figyelmet az ENSZ klímacsúcsain és az EU-n belüli zajló klímavita közötti párhuzamra is: az unión belül a keleti tagállamok pont úgy érvelnek, mint globálisan a fejlődő országok – vagyis lassabban haladnának, és extra forrásokat igényelnek.

Gazdasági súlyához mérten ugyanakkor az EU nem mutatkozott igazán erős szereplőnek a tanácskozásokon, a meghatározó inkább az USA, Kína és India volt szerinte.

Magyarország nem mutatott újat

Magyarország az egységes uniós vállalásban vesz részt, nincs önálló vállalása – mondta az igazgató, aki emlékeztetett, hogy egyelőre ragaszkodunk a Nemzeti Energia és Klímatervben (NEKT) 2030-ig vállalt 40 százalékos csökkentéshez, az unió által javasolt 55 százalékkal szemben. Kérdés, jövőre lesz-e ebben változás, hiszen a soron következő klímacsúcsra már felfrissített vállalásokat várnak az résztvevőktől. Szerinte az unión belül várható még vita arról is, hogy az 55 százalékos vállalást 65 százalékra húzzák fel.

Magyarország kényelmesen hátradől Glasgowban, pedig többre lenne hivatott a klímaharcban

Néhány, Áder János államfő által a hét elején bedobott, jól hangzó aduval már letudta bejelentéseit Magyarország a Glasgow-i klímacsúcson. Többre a COP26 kapcsán nem is igazán számíthatunk, de valójában túl alacsonyra tettük az első (2030-as) lécet a klímaharcban. Így bár előrelépés, hogy törvénybe foglaltuk a 2050-es klímasemlegességet, erőlködés lehet a vége.

Azt, hogy Magyarország külön nem csatlakozott a metánegyezményhez, azzal kommentálta Huszár András, hogy meglehetősen esetleges, ki csatlakozik egy-egy ilyen nyilatkozathoz. Ezek politikai nyilatkozatok, vagyis az, hogy valaki nem csatlakozik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem tesz majd semmit, ahogy a csatlakozás sem garantálja, hogy az érintett tenni fog bármi érdemit.

Kiemelkedő példák

A hvg.hu kérésére, hogy milyen kiemelkedő jó példát mutató országokat lehetne említeni a csúcsról, Huszár András paradox módon a végleges nyilatkozat szövegét az utolsó pillanatra időzített akciójával még jobban felpuhító Indiát említette. Az ő esetében ugyanis nagy eredménynek lehet elkönyvelni, hogy még ha csak 2070-re is, de egyáltalán vállalta a klímasemlegességet.

A fejlődő országok esetében fontos tényező, hogy a klímavédelem érdekében tőlük is elvárt korlátozásokban saját előrelépésük, életszínvonal-emelkedésük akadályoztatását látják, ugyanakkor saját érdekük is, hogy ne ugyanazon a fejlődési úton menjenek végig, mint a nyugati országok – mondta.

Jó példaként említette még – különösen annak fényében, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában kulcsszerepet játszó, a gőzgépével az ipari forradalmat elindító James Watt is Glasgow-ban tevékenykedett – Nagy-Britannia esetét, amely látványos és következetes kibocsátás- és klímapolitikát folytat. Öt évre előre szóló karbonköltségvetéseket készítenek, amelyben konkrét célértékeket jelölnek meg a kibocsátáscsökkentésre, amit lebontanak az egyes szektorokra, ahol ezt meg kell oldani.

Halványodó remény

A legnagyobb kérdés, hogy a felek jövőre felülvizsgálják-e jelenlegi vállalásaikat. Ezek alapján ugyanis nem fog teljesülni az 1,5 Celsius-fokos cél – mondta Huszár András, aki szerint a sok vita és újratervezés sem optimális, hiszen így kevesebb figyelmet kap a megvalósítás, csakhogy nem szabad leragadni a kevésbé ambiciózus céloknál sem.

Ha a következő 1-2 évben nem indul el a csökkenő pálya a kibocsátásban, akkor nehéz lesz vagy talán lehetetlenné is válik teljesíteni az 1,5 Celsius-fokos célt. Ebben az esetben már egyes országok létét fenyegető változások jöhetnek.