„Ön a Makói József Attila Gimnázium pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottjaként /…/ az iskola tanárához méltatlan módon, nem kellő komolysággal és szakmaisággal oktatott.  /…/ A vizsgálat megerősítette, hogy Ön nem az adott helyzetnek megfelelően járt el, és a vizsgálat során Ön elismerte, hogy szerette volna jelen helyzetben „felrázni” a diákokat, és humorosan közelíteni meg a témát, hogy ezzel is aktivizálja őket” – írta írásbeli figyelmeztetésben a helyi tankerület annak a testnevelőtanárnak, aki a tantermen kívüli digitális rend kezdetén egy humoros videóval próbálta felrázni a diákjait.

Íme az inkriminált videó:

Vezsenyi László lapunknak megerősítette, hogy váratlan fordulatot vett az ügy az egyébként ártatlan, és rendkívül népszerű videója miatt. Annak ellenére, hogy nívódíjas pedagógus, diákolimpikonok kerültek ki a keze közül, elvették tőle a csoportjait. A videó ugyanis megbocsáthatatlan bűn a helyi oktatásirányítás szemében.

(A makói gimnáziumban az utóbbi években több érdekes történés is volt, mint beszámoltunk róla, 22 év után nem újrázhatott az oktatáspolitikát kritizáló korábbi iskolaigazgató, noha egyedüliként pályázott a címre, Rója István búcsúlvelében politikai okokról írt, és cáfolta Lázár Jánost, aki az iskola színvonalának csökkenéséről beszélt. Idén ugyanebben a tankerületben történt, hogy a már kihirdetett felvételi eredmények ellenére több diákot mégsem vettek fel a kiválasztott gimnáziumba, a tankerületvezető nem tudott a felháborodott szülőknek magyarázatot adni.)

A pedagógusnak ítélték oda a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Civil Kurázsi Díját, ez alkalomból készített vele interjút a PDSZ-hez köthető nedolgozzingyen.hu.

„A diákok nagyon lassan csatlakoztak a csoportokhoz. Nem fért a fejükbe, hogy milyen lehet az a testnevelés, ami digitális” – emlékszik vissza a karanténoktatás kezdeteire a pedagógus. A gyerekek igen kevéssé voltak motiváltak, nem értették, mi folyik. Az iskolaigazgató azt mondta a tanároknak, hogy legyenek kreatívok a motiváció felkeltésében.

„Na, ekkor jött az ötlet a párommal, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy vicces videót, hogy egy kicsit feldobjuk a gyerekeket, akik aztán motiváltabbak is lesznek majd, csak felmennek csatlakozni az oldalra. Felvettük otthon többször is, hatalmasakat nevettünk – aztán kiválasztottuk a legjobban sikerült verziót. Amit aztán fel is töltöttem a YouTube-ra.”

Hogy mennyire volt sikeres az akció, arról már Vezsenyi nem tudott meggyőződni, másnap reggel telefonált a vezetője, hogy azonnal szedje le a videót, mert a tankerület vezetője fel van háborodva, tajtékzik. Nagy nehezen le is szedte a videót, ami ekkorra már olyan 1700 megtekintésnél járt.

Ezzel nem elégedtek meg, elvették a pedagógustól a csoportjait, azaz még aznap letiltottak a tanításról.

„Először is jött az írásbeli figyelmeztetés. Annak ellenére is, hogy nyilvánvalóan nem oktatóvideót készítettem – ezt azzal indokolták, hogy az iskola pólója van rajtam. Ami már csak azért is vicces indoklás, mert mindenki tudja: testnevelés órákon az iskola pólóit viseljük, mivel én vezettem be ezt. Minden osztály választhat magának egy iskolapóló-színt – így aztán meg lehet különböztetni őket egymástól, amikor, mondjuk, három osztály osztozik a csarnokon egyszerre.”

Aztán viszont jött egy sor elég megalázó intézkedés. Először is át kellett adnia a tanulói csoportjait a kollégáinak. „Ez egy igen megalázó dolog. Mintha valami bűnöző lennék, vagy nem is tudom… A lényeg, hogy a továbbiakban nem küldhettem a diákoknak semmilyen digitális anyagot. Azaz most úgy nem taníthatok, hogy közben nem is vagyok felfüggesztve. Ennek ellenére viszont utasítottak, hogy a tananyagokat attól még el kell készítenem, és minden nap reggel el kell küldenem.”

Azt is kiadták a pedagógusnak, hogy tanulmányoznia kell a Nemzeti Pedagóguskar etikai kódexét és a Nemzeti alaptantervet. A tankerület vezetője azt is elvárta volna, hogy az igazgató ezekből kérdezze ki a testnevelőtanárt. Ez utóbbitól az igazgató végül eltekintett.

Írt a pedagógus Hajnal Gabriellának, a Klebelsberg Központ vezetőjének, aki három hét után annyit válaszolt, hogy forduljon panaszával a tankerület vezetőjéhez. Azaz ugyanahhoz az emberhez, aki ezeket az aránytalan büntetéseket kiszabta rá.

„Annyit tudok mondani, hogy nekem most marhára elment a kedvem a tanítástól, 30 év után. Borzasztó csalódott vagyok. Hogy eltiltottak a diákjaimtól – ezt rettenetesen aránytalannak érzem. Nem biztos, hogy a jövőben a pályán akarok maradni – de majd eldől még ez.”

Mint lapunknak elmondta, a kollégái csak részben ismerik a történetet, többségében azt hiszi, elismerően és megértően állnak mellette. "De ők sem tudják milyen érzés, ha valamit szívvel-lélekkel csinàl az ember évtizedekig és egy pillanat alatt úgy érzi, megszégyenülten egyedül marad. Ne haragudjon, nem kívánok erről többet beszélni, mert ez olyan seb bennem, ami ilyenkor állandóan felszakad" – nyilatkozta a hvg.hu-nak a pedagógus.