Előző hét csütörtökön számolt be arról először az isztambuli székhelyű Habertürk nevű újság, hogy a bukott szíriai diktátor, Bassár el-Aszad felesége, Aszma el-Aszad elválna a férjétől, mert nem tetszik neki Moszkva, ahova a család a lázadók elől menekült. A lap szerint Aszma el-Aszad már kérte is az orosz hatóságokat, hogy engedélyezzék a kiutazását az országból.

Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő most egy moszkvai sajtótájékoztatón azt mondta, az értesülésnek semmi valóságalapja nincsen, vagyis Aszma al-Aszad sem az országot elhagyni, sem válni nem szeretne – írja a Spiegel.

Az eredetileg a Kurszk hajó tragédiája idején elterjedt, de az orosz-ukrán háború kapcsán ismét felkapott mondás szerint “ne higgy el semmit, amíg a Kreml nem tagadja”, vagyis ez az egész sztori csak most lett igazán érdekes.

Az Aszad-család, azaz a bukott diktátor, a felesége, és három közös gyerekük politikai menedékjogot kaptak Oroszországtól, miután a szíriai rezsim közel 50 év (Aszad előtt már az apja is diktátorként uralkodott az ország fölött) elnyomás és terror után váratlanul összeomlott.

Bassár el-Aszad és a felesége, Aszma el-Aszad Kínában, 2023-ban.

SANA / AFP

A családnak számos ingatlana van Moszkvában, és sajtóhírek szerint egy kisebb vagyont sikerült magukkal kimenekíteniük Damaszkuszból, bár a Habertürk úgy tudja, az oroszok ezt a pénzt befagyasztották. Aszma el-Aszad állítólag ezután kérte, hogy engedjék Londonba utazni, ugyanis ott nőtt fel, és a mai napig brit állampolgár.

Bassár el-Aszaddal is az Egyesült Királyságban ismerkedtek meg, ahol a későbbi diktátor szemészorvosnak tanult. Apja azután rendelte haza, hogy a bátyja, a hatalom örököse váratlanul meghalt egy autóbalesetben a damszkuszi reptérre vezető úton.

Bassár el-Aszad a bátyja helyett lett Szíria vezetője, de tőle sem állt soha távol az erőszak és a brutalitás, öt évvel hatalomra kerülése után, 2005-ben már a Hezbollah segítségével ölette meg a szomszádos Libanon akkori miniszterelnökét. 2011-ben aztán kitört a polgárháború, amiben Bassár el-Aszad az ország hadseregét és kémiai fegyvereket is bevetett a saját lakossága ellen, és végül csak Irán és Oroszország támogatásával tudott hatalmon maradni. Jelenleg százezres tömegsírokat tárnak fel Szíriában.

Aszma el-Aszad 2010-ben.

MIGUEL MEDINA / AFP

Visszatekintve hihetetlennek tűnik, de hatalma elején Bassárhoz és a feleségéhez is komoly reményeket fűztek a nyugat-európai vezetők. Beiktatása után találkozott Aszaddal Tony Blair akkori brit miniszterelnök és Gerhard Schröder német kancellár is, Aszma el-Aszad pedig szerepelt a brit Vogue címlapján. Az volt a róla szóló riport címe, hogy

“Rózsa a sivatagban”.

Az jelenleg kizártnak tűnik, hogy Aszma elhagyhassa Oroszországot, a családja minden tagja ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, ő maga pedig évtizedeken keresztül testközelből nézte végig a 21. század egyik legvéresebb diktatúrjának mindennapjait.

Bassár el-Aszad eddig egy közleményt adott ki, mióta Moszkvába menekült, abban azt állította, hogy ő ugyan maradt volna még harcolni, de az oroszok ragaszkodtak hozzá, hogy meneküljön.