Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Ügyes marketingfogás a villányi borvidék népszerű pincészete, a Vylyan részéről, hogy három ismert ember által patronált jótékony célú árverés kíséretében vezeti be a piacra új zászlósborát, a 2006-os Duenniumot? Nyilván, de attól még több, mint érdekes, sőt, ha nem volnánk cinikus újságírók, azt mondanánk, nemes is. Egye fene, még így is mondjuk.
A kedvezőtlen időjárás miatt lényegesen kevesebb szőlő terem az idén a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidéken, ahol a szüret időpontja is kitolódik szeptember második felére - írta az Észak-Magyarország.
Különleges történeti íz-utazás és színes műsorok várják augusztus utolsó hétvégéjén a városligeti Vajdahunyadvárban rendezett HÍR-es Íznapok látogatóit. A harmadik alkalommal megvalósuló látványos esemény fő célja a Hagyományok-Ízek-Régiók élelmiszer-gyűjteményben szereplő különleges alapanyagok és termékek népszerűsítése.
Óh, azok a boldog nyolcvanas évek! A sörhiányos nyarakon komoly túrákra vállalkoztunk, hogy a mindennapi betevő kőbányai világosunkat magunkhoz vegyük. Aztán a rendszerváltozás meghozta a boldogságunkat, egyeseknek pedig munkahelyüket vesztve a kényszervállalkozást. Néhányan nem másban remélték boldogulásukat, mint egy kisüzemi sörfőzdében.
Két héttel ezelőtt megjelent A mindennapi kenyerünket keressük című írásunk nyomán a hozzászólások és a szerkesztőségbe érkezett levelek nem rengették meg a szerző állításait, és jól mutatták, hogy kenyér ügyben mindenkinek megvannak a napi szokásai, a tuti befutói. Most lássuk, miként gondolkodnak a szakemberek a pult túloldalán .
Országszerte ismét Borszerda. Az augusztus 25-i akcióban részt vevő vendéglátóhelyek féláron kínálják boraikat ebéd- és vacsoravendégeiknek. Számos étterem rukkol ki kedvezményes ételsorral erre a napra. A menüket elsősorban a könnyű fehér- és rozéborok köré komponálták.
Takaros-tetszetős naptárba rendezhetők az országos gasztronómiai programok. De azért nehezen követhető ki, hol, mit főz és süt, hiszen ahány falu, annyi esemény. Még nehezebb eldönteni, mi alapszik hagyományon, vagy éppen vadhajtáson, esetleg ígéretes, új kezdeményezésen. Néhány augusztusi gasztronómiai esemény kínálta a témát rovatunknak.
Tolong a nép a Balaton környéki borfalukban, nyakunkon a várbeli monstre borünnep, lassan már a szüret felé kacsingatunk. Bort iszunk, bort kóstolunk. De mi a különbség?
Gőzerővel folyik a magyar konyha gasztronómiai újraértelmezése, ennek a folyamatnak lehetünk részesei, ha beülünk az átgondoltan otthonos, belvárosi Borssóba. Az étterem megjelenése a klasszikus, polgári Budapestet idézi, de nem a máshol megszokott, bolhapiac stílusban, annál jóval magasabb minőségben.
Spanyolország-szerte a Földközi-tenger egy bizonyos partszakaszán fogják a legjobb garnélarákot. A valenciai kisvárosnak, Vinarosnak (Vinaroz) nemcsak egyik megélhetési forrása a halászat, de idegenforgalmi, gasztronómiai tradíciót is teremtettek belőle.
Édes élet címmel útjára indított sorozatunkban ezidáig cukrászdinasztiák, neves cukrászok pályaképét igyekeztünk bemutatni. A folytatásban inkább arra lennénk kíváncsiak, milyen is ez az édes élet ma Magyarországon. Hogyan látják a jelent s jövőt a szakmabeliek?
Valamikor az évezred elején jelent meg Glück Frigyes és Stadler Károly szerkesztésében az Inyesmesterség (sic) könyvének reprintje. A két kiváló férfiú – előbbi a híres Pannónia tulajdonosa, utóbbi a Központi Indóház vendéglőse – 1889-ben elérkezettnek látta az időt, hogy egy mindenki számára hasznos gasztronómia könyvet adjon ki.
Sejtjük, miért, mégsem értjük, hogyan találnak népes vevőkörre a gyári kenyerek. A nagyüzemi „magyar fehérkenyér” lassan ehetetlenné válik, se íze, se illata, a héja elrághatatlan, a belseje szétesik, vágáskor elképesztően morzsálódik és másnapra már nem is emlékeztet friss mivoltára.