Az utóbbi egy-két évben kezdtek el dolgozni, még életük elején járnak, miért is foglalkoznának azzal, hogy miből fognak megélni 40 év múlva? A kérdést jogosan lehetne feltenni, hiszen a mai pályakezdő huszonéveseknek először is saját egzisztenciájukat kell megteremteni. Adott esetben pedig családot is szeretnének alapítani, ebben a relációban pedig nem a nyugdíj jövőbeni biztosítása az elsődleges cél. Míg nagyszüleik biztosan számíthattak az állam oltalmazó karjaira a nyugdíjba vonuláskor, ma már a demográfiai, gazdasági és társadalmi változások miatt az állami nyugdíjrendszer korántsem tudja nekik ugyanezt az ellátási színvonalat nyújtani. Sőt, már szüleiknek is nehézségeik lesznek életszínvonaluk fenntartásával.

Hogyan készül, egyáltalán tervez-e nyugdíjas éveire egy fiatal munkavállaló? Mennyire bízik az állami nyugdíjrendszerben? Tud-e, és ha igen, mennyit és milyen konstrukcióban tud félrerakni az életpálya 40-45 év múlva bekövetkező változásának menedzselésére? Egyáltalán, lesz még akkor olyan, hogy nyugdíjba vonulás, vagy életük végéig kell dolgozniuk?

Messzi van még a nyugdíjaskor...

"Foglalkoztat a nyugdíj kérdése, de pályakezdőként ez még annyira messzinek tűnik, hogy egyelőre csak pár év múlva szeretnék elkezdeni tervezni a nyugdíjra. AKkor, amikor lesz annyi keresetem, amiből félre tudok majd tenni" – fejtette ki a 25 éves Judit, aki egy középvállalkozásnál dolgozik IT-területen. Ő azt tervezi, hogy körülbelül 3 év múlva áll neki a nyugdíjcélú takarékoskodásnak.

Állami nyugdíj? Egyes fiatalok már nem is számolnak vele - képünk illusztráció

Túry Gergely

Judit szerint amikorra ő eléri az időskort, még lesz nyugdíj, de saját magának kell erre az időre terveznie, az államra nem lehet majd számítani. Úgy véli, a nyugdíjkorhatár is kitolódik, vagy ha mégsem, akkor a nyugdíj mellett kell dolgozni addig, amíg az ember bírja és egészséges. Judit azt tartaná ideálisnak, ha nyugdíjaskorban sem esne ki az ember a munkaerőpiacról, hanem részmunkaidőben tudná folytatni, így a csökkenő öregkori jövedelmek szükséges kiegészítése is legalább részben megoldódhat. "Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy életem végéig dolgozni kell majd" – tette hozzá. Szerinte ez viszont ma is így történik, csak olyan formában, hogy a nyugdíjasok a saját háztartásukat vezetik és a kiskertben dolgoznak.

Nyugdíjának biztosítását Judit nem bízná az államra. Szerinte mindenkinek saját magának kell majd gondoskodnia időskori jövedelméről, mivel a korfa (a lakosság nemenkénti korelosztását ábrázoló, adott esetben a családi állapottal kiegészített grafikon – a szerk.) alapján hazánk lakossága öregszik, ezért mostantól kezdve több lesz a nyugdíjas Magyarországon, mint az aktív korú. A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer mostani formájában nem fenntartható – hangsúlyozta Judit.

"Nekem már nem lesz nyugdíjam"

A 25 éves Fruzsi egy magyar humánerőforrás-menedzsmenttel foglalkozó vállalkozásnál dolgozik már egy éve. Időközben elköltözött otthonról, albérletben él, nekiállt felépíteni a saját életét. A nyugdíjkérdés ebbe a körbe egyelőre nem fér bele. "Az egészséges énvédő mechanizmusom miatt a nyugdíj még annyira nem foglalkoztat, nem lenne normális még azon is görcsölni, hogy miből lesz nyugdíjam, amikor egyelőre annál a kérdésnél tartok, hogy miből lesz új téli csizmám, serpenyőm, ágyneműm" – fejtette ki.

A saját lakás lehetne egy következő lépcsőfok Fruzsi számára, erről azonban csak álmodni tud. Ő arra számít, hogy nem lesz állami nyugdíja, reméli azonban, hogy az idő előrehaladtával el tud majd kezdeni félretenni a nyugdíjas éveire valamilyen önkéntes megtakarítás formájában. "Bár ekkor már nyilván a gyerekekre kellene a pénz... sehogy sem lehet ebből a szituációból jól kijönni" – tette hozzá.

Több lábon kell állni

Az egyik minisztériumnál dolgozó 26 éves Kata nem igazán foglalkozik a nyugdíj lehetőségével, ő addig szeretne dolgozni, amíg fizikai lehetőségei megengedik. Kata nem látja problémának, hogy az ember addig dolgozik, amíg bírja, "csak munka legyen". Emellett azonban túl sok jót nem remél az állami ellátástól, ezért az öngondoskodásban és megtakarításban hisz. Egyelőre ugyanakkor nem kezdett el ilyen célra gyűjtögetni, szerinte most még nincs értelme és nem is tudnak miből félretenni. Jelenleg azt tartja fontosnak, hogy a saját készségeibe, személyes szakmai fejlődésébe "ruházzon be", így minden bizonnyal folyamatosan jobb és jobb pozícióba tud majd lépni.

"Ha már elérem azt a fizetési szintet, amiből lesz értelme félretenni, mert jut bőven más dolgokra is, akkor fogok komolyabban foglalkozni ezzel a kérdéssel" – emelte ki Kata. Szerinte mindenképpen törekedni kell arra, hogy az ember több lábon álljon, lehetőleg minél több megtakarítása legyen, ingatlannal is rendelkezzen, és aki tud, az egyéb befektetésekben is fialtassa a pénzét.

"Inkább utazásra költöm a pénzt"

Még nem gondolkoztam el ezen komolyabban, főleg, hogy csak nemrégen kezdtem el dolgozni, és még egy évre előre se nagyon tudok tervezni – emelte ki a 25 éves Péter, aki nemrég helyezkedett el egy magyar középvállalkozásnál. Ráadásul, mivel még nem kezdett el azon töprengeni, hogy a nyugdíjára félrerakjon, különösebben aggódni sem kezdett el amiatt, hogy miből fog megélni 40 év múlva. "Lassan azonban aktuálisnak érzem, hogy elkezdjek foglalkozni ezzel, az állami rendszerben azonban egyáltalán nem bízok, az öngondoskodás egyre fontosabb, nekünk szerintem már megkerülhetetlen ez a pillér" – fejtette ki.

Péter szerint generációjának nem túl jók a kilátásai, de ez nemcsak a magyar gazdaság tragikus helyzete, hanem a világ bizonytalan volta miatt is így van. Bár fontosnak tartja az előrelátást, ilyen szempontból egyébként a privát megtakarítások sem biztos, hogy sokkal többet fognak érni. "Egyelőre nem is tudnék sokat félretenni, már csak azért sem, mert pillanatnyilag szívesebben költöm a megtakarításaimat utazásra" – tette hozzá Péter.