Ezért átkozzák a devizahitelesek Matolcsy György nevét

Ezért átkozzák a devizahitelesek Matolcsy György nevét

Utolsó frissítés:

Gyükeri Mercédesz Szerző:

Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Lassan úgy tűnhet, a forint árfolyama soha többet nem mozdul ki abból a sávból, ahová az MNB beerőszakolta. De ki nyert és ki veszített a jegybankelnökké előlépett nemzetgazdasági miniszter pénzügyi stratégiájával?

A forint-euró árfolyam elmúlt néhány éve pont annyira izgalmas, mint a Duna Tv éjszakai akváriuma volt. Ahogy a halak nyugodtan úszkáltak, a magyar deviza is egy szélcsendes állóvízben mozog, olyannyira, hogy ezzel az erővel akár be is vezethetnénk az eurót. A forint utolsó nagy erősödését 2015 tavaszán produkálta az euróhoz képest. Ám azt akkor a görög válságnak lehetett betudni, és hogy amiatt hirtelen gyengült a közös európai deviza. Ugyanígy az utolsó bezuhanás is egyszeri sokk volt – a svájci frank euróhoz kötött árfolyamának az elengedése 2015 januárjában.

A forint euróhoz viszonyított ára azonban általában olyan szilárdan áll 2014 óta valahol 310 forint környékén, hogy vízmértékkel sem lehetne szebb vonalat rajzolni neki.

HUF/EUR árfolyama
Infogram

A mércét pedig nem annyira a piacok, inkább a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank tartja a kezében: a jegybankelnök 2013. márciusi hivatalba lépése után már látszott, hogy még az akkori (nagyjából) meghatározó, 300 forint körüli szintről is gyengébb szintre lövik be az árfolyamot. A gyengítésről – pontosabban arról, hogy az árfolyam minden pozitív folyamat ellenére azért nem képes erősödni, mert az MNB-nek ez nem áll érdekében – két éve még a Bloomberg is írt egy elemzést. A helyzet pedig azóta sem változott.

A válság éveiben tapasztalt durva kilengések után a stabilitás mindenképpen pozitív, a belőtt árfolyamnak azonban már kevesebben örültek – kezdve mindjárt a devizahitelesekkel, akik még egy jóval erősebb forint idején szálltak be az utólag nem csak kockázatos, de igencsak veszélyes ügyletbe.

De miért jó az MNB-nek, ha gyenge a forint?

A leggyakrabban hallott érv az, hogy ezzel jót tesz a hazai exportőröknek. Az igazi nyerteseknek mégsem a termelő vállalatok, hanem a statisztikai adatokkal kiálló politikusok érezhették magukat az elmúlt időszakban.

 

©

Az exportot ugyanis főleg olyan nagy külföldi cégek hajtják, amelyek eleve euróban üzletelnek – például a német autógyártók –, vagyis a kivitel növekedése az ő termelésük növekedéséből fakad és nem a forint gyengüléséből. A magyar tulajdonú cégek esetében az a helyzet, hogy a forint gyengesége miatt drágábban szerzik be külföldről az alapanyagokat, ráadásul le is vesz a nagy nyereségből.

Mellesleg – mint azt a Portfolio egy szintén 2016-os elemzésében megjegyezte –, amelyik kis- és középvállalat ezen az árfolyamon sem tud helytállni az exporttermékével a nemzetközi piacon, annak nem a túl erős hazai deviza a problémája.

Ha a belföldi piacot nézzük, a gyengítés veszélyes játék volt, hiszen nem csak az exportőrök, de az egyszerű fogyasztók számára is jelentősen megdrágíthatja az importot, ezzel pedig növelheti az inflációt. A jegybanknak szerencsére kapóra jött, hogy épp abban az időszakban előbb a fogyasztás esett vissza a válság miatt, aztán a kormány döntött a rezsicsökkentésről, lenyomva az energiaárakat, majd amikor már ennek a hatása is megszűnt volna, bezuhant a (dollárban forgalmazott) olaj ára.

És ott van az az érv a forintgyengítés mellett, amelyről talán a legtöbbet hallhattunk az elmúlt években – igaz, nem a forint árfolyamával összefüggésben.

A Magyar Nemzeti Bank nyereséget szeretne magának.

Ha pedig akar, akkor meg is teszi: Matolcsy elnöksége óta a jegybank rendre profittal zárta az évet – ennek pedig a legfőbb forrása a devizaárfolyamból származó nyereség volt. Nagyot kaszálni az olcsón vásárolt és megdráguló devizakészlet forintra váltásából természetesen a gyengülés időszakában, 2013-2014 folyamán tudott a jegybank: 2013-ban 200 milliárdot, 2014-ben pedig 511 milliárd forintot. Ezekben az években a profit összességében 26,3 milliárd, illetve 27,4 milliárd volt, 2015-ben viszont már csaknem százmilliárd.

 

©

És miközben a jegybank kiszórta a 2008 után felturbózott devizakészletet, csökkentve ezzel az árfolyamfüggőséget is, elindított egy masszív kamatcsökkentést, és más eszközökkel is mindent megtett azért, hogy a forint nehogy kívánatos legyen a befektetők számára – vagyis nehogy a piac kezdje el erősíteni.

A piaci környezet szerepét természetesen nem lehet lebecsülni: több dolog is a jegybank kezére játszott, például az USA után az euróövezetben is elindított (a gazdaság élénkítését célzó) kamatcsökkentés és persze a válságból való fokozatos kilábalás. Gazdaságélénkítési programja – a Növekedési hitelprogram néven – a jegybanknak is volt, az ennek keretében vállalkozásoknak kihelyezett ingyenpénz is növelte az MNB mérlegét.

Mindenki örül?

A gyenge forint legnagyobb vesztesei a devizahitelesek lettek, akiknek a hitelük forintosítása 2014-2015 fordulóján már a „fix” alacsony árfolyamon történt. (Az már igazán mellékszál, hogy a forintosításhoz szükséges, 8-9 milliárd eurónyi devizát is az MNB-től kellett beszerezniük a bankoknak.)

 

©

Egészen pontosan a 2014. november 7-i, 309 forintos euró- és 256,5 forintos frankárfolyamon történt az elszámolás – miközben a hitelek jó részét a válság előtt, 150-160 forint körüli kurzusnál vették fel a magyarországi devizahitelesek, akiket az sem vigasztalt, hogy a forintnál jóval alacsonyabb kamatokat kellett fizetni a felvett kölcsön után. És az sem, hogy a terheik a végül 2015 elején lezavart forintosítást követően 25-30 százalékkal csökkentek a megelőző évekhez képest.

És mit kezdett a jegybank azzal a sok pénzzel?

2016-ban fizetett 50 milliárd forint osztalékot a költségvetésbe – erre azt megelőzően 2002-ben volt példa. Érdemes azonban felidézni, ezt mikor jelentette be a jegybank. Szűk három héttel azt követően, hogy kiderült, mibe is fektetett az intézmény 260 milliárd forintot ebből a profitból: egy hat alapítványból álló rendszerbe tolta ki. Azt maga a jegybankelnök is elismerte akkor, hogy ennek a forrása az MNB nyeresége volt, a Portfolio pedig ki is fejtette, hogy az árfolyamnyereség által felfújt mérleg tette lehetővé a költekezést. Vagyis ez a pénz úgy, ahogy van, mehetett volna akár az államkasszába, csökkentve ezzel annak terheit, ám ehelyett sokkal kacifántosabb módon fektette be az MNB.

A Pallas Athéné alapítványok szintén Matolcsy György elnökségéhez köthetők: az első kettő alapításáról 2013. július 29-én döntött a jegybank, nemsokára már hat lett belőlük. Hivatalosan a jegybank oktatási tevékenységének támogatása volt a cél – ám amikor attól tartottunk, hogy a Matolcsy-féle közgazdasági elméletek terjesztésére megy el a pénz, nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

A jegybanktörvény szerint oktatási célra az MNB a bírságokból befolyt pénzt fordíthatná. Ebből a – 2013-ban az MNB-hez sorolt PSZÁF-on keresztül – az első, nem teljes évben 584 millió forint, aztán 1,9 milliárd keletkezett, ehhez képest az alapítványokba 260 milliárd forintot nyomtak.

 

©

Az alapítványok forrásaik nagy részét (200 milliárd forintot) pedig államkötvénybe fektették. Ez törvényellenes, kimeríti ugyanis a tiltott monetáris finanszírozást. Ez azt jelenti, hogy a jegybank az általa képzett pénzzel nem segítheti ki az államot.

A jegybank azzal érvelt sokáig, hogy itt nem erről van szó, aztán – többnyire az elmúlt egy évben – a felügyelő Európai Központi Bank nyomására az állampapírok nagy részétől megszabadult. És felduzzasztotta amúgy is meglévő ingatlanportfólióját, amiért szintén rengeteg bírálat érte.

De mindenekelőtt megpróbálta eltitkolni, mibe is tette a pénzt. Matolcsy még egy törvényt is végigvert – 24 óra alatt – az Országgyűlésen, amely arról szólt, hogy az alapítványokba helyezett pénz „elveszíti közvagyon jellegét”, ráadásul visszamenőlegesen, ezért az azzal kapcsolatos adatokat nem kell kiadnia a jegybanknak.

Kósa Lajosnál szebben ennek a logikáját nem tudnánk elmagyarázni, ezért idézzük fel:

Sajnos az Alkotmánybíróságot nem sikerült meggyőznie parádés indoklásával a Fidesz akkori frakcióvezetőjének, a pénz azonban azóta is ott van az alapítványoknál. Mindez azért különösen érdekes, mivel 2014-ben a jegybank az Index kérdésére még azt közölte: az alapítványok vagyona nem veszik el, és közösségi vagyon marad.

Csak egy nagyon szűk közösség élvezi a hasznát, akárcsak a 310 forintos euróét.

Hozzászólások