Nem sokan fogadtak volna arra az Európa-bajnokság előtt, hogy az Eb első hetének nagy botránya abból tör majd ki, hogy néhány focista kólásüvegeket pakolgat arrébb a sajtótájékoztatón. Ilyet még tényleg nem láttunk: Cristiano Ronaldo „igyatok vizet” felkiáltással arrébb rakja a kólásüveget, Paul Pogba a szponzori – amúgy alkoholmentes – sört teszi el, az oroszok szövetségi kapitánya pedig válaszul a kólásüvegen demonstrálja a „minden sörnyitó” elvet. De legalább a sajtótájékoztatók első tíz másodperce izgalmasabb lett, mint az utána következő „mindent megteszünk a győzelemért, de az ellenfelünk is egy jól felkészített csapat” jellegű, jól megszokott mellébeszélés.

Youtube

Izgalmas felvetés lenne persze az is, hogy ha a focistáknak bajuk van az üdítőitalok cukortartalmával, akkor miért nem szólalnak fel az ellen, hogy az Eb másik nagy szponzora, a Gazprom sok vád szerint az orosz politika egyik zsarolási eszköze Kelet-Európában, vagy hogy a TikTok hány millió dollárt fizetett már a gyerekek adatainak szabálytalan gyűjtése és felhasználása miatt indított perekben, de az azeri állami olajtársaságról sem mondanak véleményt. Akármit is gondoljunk erről, vitathatatlanul van igazság abban, ahogyan Martin Kallen, az Eb sportigazgatója kommentálta az ügyet: a rendezvény résztvevőinek tudniuk kell, az UEFA-nak szerződéses kötelezettségei vannak a szponzorok felé.

Márpedig nem kis összegekről van szó. A mostani Eb pontos számadatai természetesen még nem ismertek, az azonban egy jó kiindulópont, hogy az öt évvel ezelőtti Európa-bajnokság 1,93 milliárd euró bevételéből

• 1,05 milliárd eurót jelentettek a tévés közvetítési jogok,
• 483 millió eurót a szponzori bevételek,
• 400 milliót pedig a jegyárusítás és más helyszíni bevételek.

A csökkentett nézőszám miatt a helyszíni és a jegybevétel idén szinte biztos, hogy kisebb arányban jelenik majd meg a végösszegben, annál fontosabb tehát a tévés és a szponzori pénz.

AFP / DANIEL MIHAILESCU

Ebből a közel kétmilliárd euróból levonva a rendezés költségeit maradt 830 millió euró. Ennek egy részéből az UEFA a saját működését finanszírozta, 600 milliót viszont szétosztott a nemzeti szövetségek között – nem csak az Eb-re kijutottak, hanem mind az 55 európai szövetség kapott ebből pénzt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Cristiano Ronaldo fizetésének és szponzori pénzeinek összege 2019-re átlépte az évi 100 millió eurót, de még a kevésbé jól fizetett Paul Pogba is hazavisz évente 15 millió fontot, máris látszik a probléma egyik gyökere:

ha a szponzorok felé vállalt kötelezettségek megszegésének lenne bármilyen pénzügyi következménye (egyelőre nem tudjuk, lesz-e), akkor olyan összegről lesz szó, ami a gazdag szupersztároknak aprópénz, egy nemzeti szövetség költségvetésében viszont komoly tétel, és utóbbiak fogják megérezni a kárt.

Az Eb-nek 6+6+5 nagy szponzora van – ez bármilyen bonyolultan hangzik elsőre, részleteire bontva máris sokkal egyszerűbb.

• Hat cég az Európa-bajnokság hivatalos szponzora: a Coca-Cola, a Heineken, a Qatar Airways, a Takeaway.com, a TikTok és a Vivo.
• Másik hat általánosságban az UEFA válogatott meccseinek hivatalos szponzora, tehát az Eb-n kívüli meccseké is: az Alipay, a Booking.com, a FedEx, a Gazprom, a Hisense és a Volkswagen.
• És ott van az öt licencjogosult cég: az Adidas, az Hublot, az IMG, a Konami és a Panini. Ezek nem csak egyszerű szponzorokként jelennek meg, hanem maguk is használhatják az Eb brandjét a saját termékeik piacra dobásakor.
• Rajtuk kívül pedig az egyes válogatottaknak megvannak a saját szponzoraik is – ezeknek a listáját a SportsPro gyűjtötte össze, a helyben fontos cégek mellett a világ legnagyobb vállalatai közül is sok megjelenik a felsorolásban.

Sokáig az volt a fő kritika az UEFA felé, hogy miként hirdethetik meg „minden idők legzöldebb Eb-jét” a szponzorok közt a Volkswagennel és a Gazprommal, valamint az UEFA hivatalos energiapartnereként megjelenő azeri állami olajcég SOCAR-ral, (és persze úgy, hogy a szurkolóknak Európa sok országa között kell mozogniuk, ha a csapatukat követni akarják). A szövetség az AFP-nek azt mondta erről: „tisztában vannak a dilemmával”, de úgy gondolják, hogy egy nagy sportesemény szervezésekor megéri fenntarthatósági követelményeket megfogalmazni.

De mit keresnek ők itt?

A Coca-Cola, a Heineken, és más, piaci alapon működő szponzorok esetében világos a helyzet, ez a klasszikus szponzoráció, amit mindenki jól ismer, a cég pénzt ad, hogy megjelenjenek a reklámjai és a termékei, és ettől bevételnövekedést remél, teljes joggal.

Sokkal több kérdést vet fel – és az UEFA a BL kapcsán is gyakran találkozik ezekkel a kritikákkal –, hogy miért van ott a Gazprom a szponzorok között. Hasonló ez a helyzet nagyban, mint amikor Magyarországon felvetődik, hogy miért tömi az MVM milliárdokkal a Ferencvárost, hiszen nyilván senki nem a reklám hatására dönti el, hogy melyik cég gáz- vagy áramszolgáltatását választja. A vállalatok ilyenkor a társadalmi felelősségvállalásra hivatkoznak, nincs ez másképp a Gazprom esetében sem, az azeriek pedig azt is hozzáteszik, hogy amióta az olajcégük reklámjai megjelennek, több turista megy hozzájuk – ezt azért fogadjuk fenntartásokkal. Sokan itt egyből korrupciót kiáltanak, de ha ebből nem tudunk semmit bizonyítani, maradjunk annyiban: enélkül is teljesen megszokott, hogy egy ország a hasonló szponzorációkkal próbál jó hírnevet szerezni magának, főleg akkor, ha van miért javítani a róla kialakított képen.

AFP / SVEN HOPPE

A sportdiplomáciai nyomulás és a tiszta üzlet között félúton vannak a kínai cégek – nem is kevesen, a nagy szponzorok között egyetlen más országnak sincs olyan sok, négy vállalata, mint Kínának. Furcsa beelgondolni így, de a távol-keleti országban óriási piaca van az Eb-nek, főleg a délután hármas meccseket követik sokan, hiszen az náluk este 9 órakor, a főműsoridőben kezdődik. De ottani idő szerint éjjel játszott meccseket is néznek: a 2016-os döntőt Kínában 56 millióan nézték élőben, többen, mint bármelyik európai országban.