A Budapesti Fesztiválzenekar ebben az évadban két Mozart-operát játszott el a Művészetek Palotájában. A Così fan tutte kissé leegyszerűsített Glyndebourne-verziója után Fischer Iván a saját – még egyszerűbb, de annál lényegre törőbb – Figaro házassága-változatát mutatta be. Teljes sikerrel: három óra mámorban volt részünk.

Mozart: Figaro házassága
március 11., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Dominique Labelle
Tudományos alaposság
© Gramofon-archív
Már a zenekar elrendezése is várakozásra adott okot: az együttes a pódiumon foglalt helyet, két oldalt elöl a hegedűk, illetve a brácsák és a csellók. Kicsit hátrébb, magasabb dobogón a második hegedű szekció, még magasabban a fafúvósok, illetve ugyanígy a bőgők és a rézfúvósok. A pódium közepe így szabadon maradt, a játékot körülölelte a muzsika. Két, jelzésszerű ajtónak, három fölöltöztetett varrodai ruhabábunak, középütt pedig egy méternyi magas kör alakú színpadnak jutott még funkció. És két, magasban függő, olykor aláereszkedő női kosztüm-imitációnak; olyan, a kivágós ruhára emlékeztető jelzésnek, amilyennel a kislányok szoktak játszani. Ez a két elem oldotta meg a Grófné és Susanna szerepcseréjét a kerti jelenetben.

Zeke Edit valósította meg Fischer Iván elképzelését, mert nem kétséges, hogy ennek a lényegre koncentráló, minimalista előadásnak a karmester volt a spiritus rectora. A Művészetek Palotájában előszeretettel és többnyire érdekesen használt projektorfal helyett Fischer olyan egyszerű eszközöket vetett be, amelyekkel (pici megalkuvások árán) akár a Zeneakadémia nagytermében vagy a Hősök terén is eljátszhatta volna a Figaro házasságát. A szereplők közé számíthattuk ezúttal a karmestert is, aki egy-egy forróbb, lázasabb jelenetben „belejátszotta” magát a produkcióba. Ez a Figaro minden extra „Aufmachung” nélkül, valóban az emberi kapcsolatokat mutatta be. És kicsit zavarba is hozta a nézőt, hiszen olyan szervesen és logikusan folytatta a harminc évvel későbbi operát, Rossini Sevillai borbélyát, ami kronológiailag persze lehetetlen.

Több lemondás előzte meg az előadásokat, de Fischer végül megtalálta a megfelelő szereplőket. Jekatyerina Sjurina orosz szopránnal bizonyosan érdekes lett volna megismerkedni, de Váradi Zita illúziót keltő, muzikális, a szólamot szépen formáló Susannát keltett életre. Ha Marco Vinco különös színű baritonjához hozzászokott a hallgató füle, felhőtlenül gyönyörködhetett az alakításában. Ma már Budapesten nemcsak a jó tenorista hiánycikk, hanem a Vincohoz hasonló, elegáns alkatú, hajlékony és erős orgánumú bariton is. Varázslatos személyiség, akinek okkal ígérték a Don Giovanni címszerepét Japánban. Markus Werba, a bécsi operaélet egyik ünnepelt alakja, nagy rutinnal illeszkedett a játékba. Marie McLaughlin, aki ugyancsak lemondás miatt került a csapatba, fantasztikus figurát teremtett Marcellinából. Nem terebélyes öreg hölgyet, hanem élete virágában lévő asszonyt alakított, aki elfogadtatta azt az abszurditást, hogy fia korú férfit akar megszerezni magának. Azután megszerzi, pontosabban legalizálja Bartolót. Robert Lloyd játszotta a megszerzésre nagyon is érdemes doktort. A magát „félnyugdíjasnak” nevező énekes bátran aktivizálhatja magát, áriája méltán kapott külön tapsot.

Végül: Dominique Labelle. A barokk zenészek favoritja lassan hódította meg a Müpa publikumát. Labelle, iskolázottságának megfelelően, nagyon finoman, szinte tudományos alapossággal dolgozta ki a Grófné szólamát. Sajnos a hazai közönség – ahogy sokan panaszolják – valóban elvesztette a felfedezés iránti érzékenységét. Hajdan Budapesten kellett debütálni ahhoz, hogy egy nemzetközi karrier elinduljon. Ma a másutt élvonalbeli művészt is nehezen fogadják el. Ezúttal hittek Fischer Ivánnak, és érdemei szerint ünnepelték a szopránt. A zenekar – karmesterének szenvedélyes és ellenállhatatlan tempójú vezetésével – sodró lendülettel, színesen játszott. Mámorító este volt, amelynek másnapos állapota is kellemes.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Miskolci Szimfonikusok: nem fergeteges, csak felkészült

Fergetegesnek semmiképpen nem nevezhető a Miskolci Szimfonikus Zenekar legutóbbi koncertje, amit a Magyar Szimfonikus Körkép keretében adott, a Művészetek Palotájában. Mégis, Kovács László és az általa már huszonöt éve vezetett együttes – ahogy mondani szokás – kitett magáért: rendkívül felkészült, összeszedett, érzékeny muzsikálásnak lehettünk szem- és fültanúi.

Gramofon

The Bad Plus: rossz az, aki rosszra gondol

Kilencéves fennállása alatt hat lemezt gördített ki a The Bad Plus trió, mire végre elérkezett Magyarországra. Tipikus rétegműfaj képviselői ők; nem csoda, hogy itthon kis létszámú, ám annál lelkesebb a rajongótáboruk. Ők zarándokoltak el a Millenáris Fogadóba.

Gramofon

Szép zenével röpül az idő

Idén is több mint tízezer ember fordult meg február utolsó napján a Művészetek Palotájában a Dvořák-maratonon. A Müpa egyes sikertörténetei – Magyar Szimfonikus Körkép, Mahler-ünnep, Budapesti Wagner-napok és a zeneszerzői maraton – közül két eseményben is a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) a ház partnere. Érdekes, ugye? - Kritikusunk a Müpában járt.

Gramofon

A szerbek büszkesége miért csak rétegzene?

A Söndörgő együttes a szentendrei szerb közösség büszkesége, akik remek színvonalon játsszák zenei örökségük, a délszláv tamburazene sziporkázó repertoárját. Kitartásuk, hagyománytiszteletük és fiatalos lendületük, virtuozitásuk példás. Megérdemlik, hogy egy balkáni világsztár zenész, Ferus Mustafov is felfigyelt rájuk. Miért van mégis az, hogy zenéjüket csupán egy szűkebb közösség vallja magáénak?

Gramofon

Brecht, a magyarok, felemelkedések és bukások

A színházi legendák szerint Helene Weigel – Brecht özvegye és helytartója – a hatvanas években Budapesten járt. Megnézett egy-két, hatalmas közönségsikerrel játszott magyar Brecht-előadást. Nem volt elragadtatva: túl érzelmesnek, túl „klasszikusnak” találta a honi büszkeségeket. Márpedig Brechtet játszani kell – még akkor is, ha az iskolázottság nem túl erős e tárgyban. Így gondolták az Operaház vezetői is. Vajon jól?

Váratlanul leállt Paks II. mintaerőműve

Váratlanul leállt Paks II. mintaerőműve

Bekeményít Tarlós: teljes éjszakai repülési tilalmat akar Ferihegyen

Bekeményít Tarlós: teljes éjszakai repülési tilalmat akar Ferihegyen

300 milliót kap Káslertől Kásler tanácsadójának színháza

300 milliót kap Káslertől Kásler tanácsadójának színháza

Brüsszel 2,2 millió euróval támogatja a sajtószabadságot

Brüsszel 2,2 millió euróval támogatja a sajtószabadságot

Sztrájkolhatnak a paksi atomerőmű biztonsági őrei

Sztrájkolhatnak a paksi atomerőmű biztonsági őrei

És akkor a visszapillantóban feltűnik ez a cseppet félelmetes Audi Q8-as

És akkor a visszapillantóban feltűnik ez a cseppet félelmetes Audi Q8-as