Lássuk, sikerül-e megismételni a nagy durranást?  A Dead Space egy mérnök, Isaac Clarke történetét ismertette meg velünk. Volt itt minden, ami csak a sikerhez kell: látványos grafika, fantasztikusan borzongató hangulat, egy kis Alien utánérzés (kihalt, sötét űrhajó) némi zombihorrorral vegyítve, és persze minden sarkon egy gondosan megtervezett, „felugrom a székből ijedtemben” jelenet. A játék sikerének valószínűleg több titka is van (többek között az, hogy hihetetlenül igényes), mégis valószínűleg azért kedvelték meg a rajongók, mivel a főhős, azaz a játékos Isaac, nem egy szuperkatona, vagy egy kigyúrt kommandós. Egy esendő mérnök, aki csak belekeveredik az események sodrába, és próbálja túlélni az ijesztő történetet, a saját eszközeivel: plazmavágóval, fabrikált lángszóróval, és egyéb „mókás” eszközökkel.  

Isaac nagyon népszerű a netezők között (rajongók által készített kép)

PC-n, és a két konzolon több mint egymillió darabot adtak el belőle, rengeteg díjat zsebeltek be vele, így lett ez a borzongós, űrhajós-zombi játék, az Electronic Arts (és a Viscerial) egyik legnagyobb sikere. A sikeren felbuzdulva, már egy évvel később bejelentették a folytatást, hogy végül idén év elején megérkezzen. Szokásunkhoz híven a Steam verziót teszteltünk, de jelentős különbség nincsen, nagyjából ugyanazt kapjuk konzolra is.   Az egyik legfontosabb újítás, hogy az előző rész „néma” főszereplője immár jóval több egyéniséget kapott, beszél is, és jóval aktívabban vesz részt a történetben. Ennek köszönhetően a DS2 sokkal inkább „filmszerű”, mint az előző rész. Ám, hogy ez mennyire tesz jót a beleélésnek és a feszültségnek, az persze szubjektív.

A hangulat továbbra is elképesztő!

A sztori - természetesen nem megyünk bele a részletekbe, senki szórakozását nem akarjuk elrontani - hasonló mint az nagy sikerű előd esetében, csak most nem egy elnéptelenedett űrhajó, hanem egy (elnéptelenedett) űrállomás lesz a helyszín. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy jóval változatosabb, és kevésbé klausztrofóbiás helyszíneken próbáljuk túlélni a mutánsok (mert igazából persze nem zombik) támadásait, nyitottabb terek, néhol meglepően világos helyszínekkel. Persze aki az előző rész sötét, riasztó árnyékokkal teli, szűk folyosóit kedvelte annak is meglesz az öröme, a játék vége felé visszatér a jó öreg „Dead Space életérzés”, addig pedig élvezhetjük a kicsit más, kicsit érdekesebb helyszíneket.  A Viscerial fejlesztőinek jót tett a siker, és az elmúlt pár év. Ami az előző részben idegesítő, vagy frusztráló volt, az most kivették, vagy élvezetesebb és játékosabb módon oldották meg.

Természetesen most is van női mellékszereplő is.

Nem fogunk frusztráló, idegesítően nehezen elhalálozó „boss” ellenfelekkel találkozni, és a súlytalanságban játszódó részek sem fogják annyira összekavarni orientációnkat, min anno.    A helyszín változatosságát, és a játékmenet finomítását leszámítva nem sokat változott a játék: a grafika egy kicsit szebb, de – ahogyan 2008-ban is – nem a szépség, hanem a hangulat, és a részletek (és persze az árnyékok!) viszik a hátán a látványt. A rajongók számára jó hír, hogy a fegyver/ruha fejlesztgetős, vásárolgatós rendszer is megmaradt.   Az előző rész is egy konzol átírat volt (manapság mi nem az?), most is erről van szó, és ennek sajnos a PC-s felhasználók isszák meg a levét (megint). Kezdve onnan, hogy a menükben navigálás ugyanúgy rémálom mint az elődben: „wsad”, kurzornyilak, shift+tab egyszerre… és – nem csalás, nem ámítás - a numerikus billentnyű 9-ese.

Azt hiszed nem vagy félős? Akkor próbáld ki éjszaka, fejhallgatóval!

Ezekkel boldogulunk az inventory-ban és a menüben. Természetesen ezeket sehol nem közli a játék (például a 9-est nekünk kell kitalálni). Ráadásul hiába kapcsoljuk be az élsimítást (anti-aliasing) a menüben, akkor is mindenütt konzolosan „recés” (vagy ahogy a nagyon kocka gémerek mondják: „jaggies”) lesz a kép, mivel ez a játék is a konzolokon divatos ún. „edge-detect AA” eljárást használja, ami a televíziókra kapcsolt játékgépeknél elmegy, de egy PC/Monitor és nagyfelbontás kombó esetében semmire sem jó, hiszen a PC-re MSAA (Multi-Sample Anti-Aliasing) dukálna.

Konzol, konzol, recék, recék...

Hát ez van, konzolos világban élünk, vigasztaljuk magunkat azzal, hogy cserébe közepes PC-n is remekül elfut a játék.   Ha rászánjuk az időt és meghekkeljük kicsit, akkor azért rá lehet varázsolni élsimítást: íme a trükk.  A jó hír az, hogy a játék annyira hangulatos, hogy pár perc (óra) játék múlva már nem is lesz idegesítő a sok „rece”. Ráadásul az előző rész PC-s irányítása hagyott kívánnivalót maga után, erről most szó sincs: Isacc remekül irányítható az egérrel.   A Dead Space 2 esetében is azt vesszük majd észre, amit az első részben már megtapasztalhattunk: rövid (alig hat óra játékidő), nem is túl szép, és néhány konzolos betegségtől is szenved; és mégis: letehetetlen!

Az akciójátékokat kedvelők, a sci-fi rajongók, és a túlélőhorror fanatikusok egyaránt élvezni fogják. Korai lenne az év játékának kikiáltani, hiszen még nagyon sok hátravan az évből, de az első háromban már biztosan benne lesz!