Sokszor lehetett már hallani az örök vegyi anyagokról, vagyis a PFA-król. Ezek olyan vegyszerek, amelyek rendkívül lassan bomlanak csak le, és amik súlyos terhet róna a környezetre – az emberi egészségről nem is beszélve. Az ember alkotta meg őket, ott vannak a csomagolóanyagokban, samponokban, smink- és egyéb termékekben, ennek köszönhetően pedig már az európai ivóvíz jelentős részében is.

De nemcsak a fent felsorolt termékekben találhatók meg a PFA-k, hanem a lítium-ion akkumulátorokban is, sőt, tulajdonképpen nélkülözhetetlen részei annak. Egész pontosan az egyik alosztályáról, a bis-FASI-ról van szó, ami a kutatók szerint súlyosan szennyezheti a környezetet, és veszélyt jelenthet az emberi egészségre – írja a The Guardian.

A Texasi Műszaki Egyetem tudósai riasztóan sok ilyen anyagot találtak a környezetben a gyártóüzemek közelében. Emellett megfigyelték jelenlétüket a távolabbi területeken is, és azt találták, hogy a hulladéklerakókban elhelyezett akkumulátorokból származó PFA jelentős szennyezőforrásnak tekinthető.

Jennifer Guelfo, a Nature-ben megjelent tanulmány társszerzője szerint két fontos kihívással kell megküzdeni: úgy kell növelni a fenntartható forrásból származó energiafelhasználást, hogy közben nem szennyezik be a gyártók a vizeket. A kutatók szerint a legfőbb probléma, hogy nagyon kevés szabályozás vonatkozik a PFA-t tartalmazó akkumulátorhulladékra, amelynek túlnyomó többsége az átlagos szemétlerakóban végzi. Ez azonban komoly probléma, az abból kioldódó PFA-k ugyanis beszennyezhetik a talajvizet, ami nemcsak helyben jelent problémát, hanem bárhol, ahová a szennyezett víz elkerül.

Guelfo szerint a korábbi kutatások azt találták, hogy a bis-FASI újra felhasználható, ám az akkumulátoroknak csupán az 5 százalékát hasznosítják újra. Az előrejelzések szerint 2040-re 8 millió tonna akkumulátorhulladékkal kell megbirkóznia az emberiségnek, ha a kereslet növekedésével nem növelik drámai módon az újrahasznosítás mértékét.

Sajnos a bis-FASI egészségre gyakorolt hatásával egyelőre kevés tanulmány foglalkozik, így leginkább a gerinctelenekkel és zebrahalakkal kapcsolatban vannak információi a tudománynak. Ezek azonban azt mutatják, hogy már alacsony kitettség esetén is mérhető hatása van az anyagnak, ami arra utal, hogy ugyanolyan toxikus lehet, mint a PFA-k.

A kutatók vízből, talajból és levegőből is vettek mintát a 3M egyik minnesotai üzeménél, valamint más létesítményeknél, amelyekről ismert, hogy vegyi anyagokat gyártanak. Guelfo szerint a talajban és a vízben lévő mérgező anyag mennyisége aggasztó volt. Sőt, hóban is találtak belőle, ami arra utal, hogy ezek a vegyszerek könnyen bekerülnek a légkörbe. Mindez megmagyarázza, miért találtak vegyi anyagokat olyan távoli területeken – például a Kína körüli tengerekben –, ami egyébként messze van a gyáraktól.

Hogy mikorra lehetne hatékonyan tenni az ilyen vegyi anyagok ellen, egyelőre nem tudni. Az biztos, hogy ezeket a PFA-kat csak nagy körültekintéssel lenne szabad kezelni, az pedig egyáltalán nem célravezető, hogy az akkumulátorokat csak úgy kidobják a felhasználók a szemétbe.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.