Mint a kutatócsoport a Science of the Total Environment tudományos folyóiratban kifejti, az éghajlatváltozás többféle módon is hat a környezetre: változik például az éven belüli csapadékeloszlás, egyre gyakoribbak az extrém hőmérséklet-ingadozások, de a leglátványosabb talán a hőmérséklet folyamatos emelkedése, amit a hétköznapi emberek is érzékelnek. A legtöbb, élővilágot vizsgáló tanulmány is erre az aspektusra koncentrál: hogyan hatnak a hőmérsékleti változások az állatokra?

Ismert, hogy a madarak – amelyek gyakori szereplői a klímakutatásoknak – költési időszaka szoros összefüggésben van a hőmérséklettel, a kutatók azonban úgy vélik, ideje túllépni azon a megközelítésen, amely csak egy-egy időjárási és biológiai tényezőt vizsgál elszigetelten. Ilyen részleges nézőpontból nem mindig látni ugyanis, mennyire súlyos valójában a klímaváltozás hatása egy-egy faj esetében. Különösen akkor, ha az a faj egyébként gyakori, és ezért nem tűnik veszélyeztetettnek – hangsúlyozza az ELTE és a Pilisi Parkerdő közleménye.

A kutatók már 1982 óta figyelik meg a Málnás-hegyen egy költöző énekesmadár, az örvös légykapó (Ficedula albicollis) mesterséges odúkban fészkelő populációját. Ez a kutatás a maga több mint négy évtizedével a világ legrégebben, folyamatosan zajló, természetes körülmények között végzett ilyen jellegű vizsgálatai közé tartozik – ráadásul itt, a Kárpát-medencében, ahol a gerinces állatok éghajlati hatásokra adott válaszait kevésbé kutatták eddig.

A mostani tanulmány célja az volt, hogy részletesebben feltárja, hogyan befolyásolják a madarak költését az időjárási változások. A kutatók több szempontból is elemezték a költést: mikor kezdődik, mennyit késik a kikelés, milyen hosszú a költési időszak, mekkora a fészekalj, hány fióka kel ki, és mennyire esik egybe a költési időszak a táplálék – főként a lombfogyasztó hernyók – elérhetőségével. Ezeket a tényezőket összevetették a helyi hőmérsékleti, csapadék- és szélerősségi adatokkal.

Az eredmények számos lényeges összefüggést mutattak: például minél több volt a napi csapadék, annál hosszabbá vált a költési időszak, a fészekaljak mérete pedig azokban az években volt nagyobb, amikor több hűvös nap fordult elő.

A kutatók azt is kimutatták, hogy ezek a szaporodási jellemzők az évek során változtak – hasonlóan azokhoz az időjárási tényezőkhöz, amelyekkel összefüggésben álltak. Fontos felfedezés az is, hogy az örvös légykapók költései időben „elcsúsznak” a hernyók megjelenéséhez képest, amely a fiókák fő tápláléka. Ez a szinkronhiány a kirepülő fiókák számának jelentős csökkenését eredményezte. Emellett az is megfigyelhető, hogy a tojók az elmúlt évtizedekben egyre kevesebb tojást raktak – függetlenül az időjárástól is.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.