A vadászathoz használt, elkeskenyített csontokat több mint egy évszázaddal ezelőtt találták a spanyol-francia határ közelében, az Atlanti-óceánra nyíló Vizcayai-öbölben. A csonteszközöket már akkor is ősinek vélték, de a korukat töredékességük miatt nehéz volt megállapítani.

Az utóbbi évtizedben történt technológiai fejlődés azonban lehetővé tette az eszközök korának meghatározását. A Gizmodo cikke szerint tömegspektrometriát alkalmaztak a kutatók, mely a molekulák tulajdonságait mutatja. Mint kiderült: a csontok kék bálnától, barázdás bálnától, nagy ámbráscettől és más fajoktól származnak, és mintegy 20 ezer évesek.

„Az emberek és a bálnák nyilvánvalóan régen kapcsolatba kerültek egymással” – mondja Vicki Szabo, a Nyugat-Karolinai Egyetem munkatársa, aki a bálnavadászat történetét kutatja, de a tanulmány elkészítésében nem vett részt.

Jean-Marc Pétillon, Christian Normand

A tudósok úgy vélik, hogy az Északi-sarkvidéken és a Csendes-óceán déli részén élő ősemberek bálnacsontból készítettek hangszereket.

Korábbi kutatások a bálnacsontból készült legkorábbi eszközök korát körülbelül ötezer évesre becsülték, de a Nature Communications tudományos folyóiratban közzétett új kutatás jóval korábbra tolja az idővonalat.

Az ősemberek nem feltétlenül vadásztak bálnákra. Valószínűbb, hogy a partra vetődött, elpusztult bálnák masszív csontjaiból készítettek rénszarvas- vagy bölényvadászathoz használt eszközöket – fejti ki Jean-Marc Petillon, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont munkatársa, a tanulmány szerzője.

A bálnacsontokból készült eszközök arra utalnak a kutatók szerint, hogy a partvidékek lakói a túlélés érdekében felhasználták a tenger nyújtotta erőforrásokat. Valószínűleg kagylókat is gyűjtöttek és halásztak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.