„Már megint az ellenzéket piszkáljátok, ahelyett, hogy a kormánnyal foglalkoznátok” – akinek így van beállítva a személyes kommentgenerátora, az már ugorhatja is át ezt a cikket, találkozunk az oldal alján. Persze ami igaz, az igaz: nem túl inspiráló a kormány működése. Bennfenteskedő újságírók, hivatalos elemzők, és elalélt hívek nem vették csak észre, hogy a magyar kormány legnagyobb teljesítménye eddig, hogy saját hatókörében fölszámolta a politikát, s most éppen azon ügyködik, hogy ezt a hatókört kiterjessze.

De nem valami nagy truváj ezredszer is leírni, hogy Lázár János egy köcsög, noha a kijelentés százszázalékosan megalapozottnak tekinthető. Természetesen Tamás Gáspár Miklós látja jól: a norvégölő Lázár a kormány valódi ellenzékét igyekszik jelenleg eltakarítani, és lépései teljesen logikusak, következnek az eddigiekből.

Ami nem logikus, az a hivatásos ellenzék, bár az ő lépései is következnek az eddigiekből. Úgymint: 1. végtelen cinizmus, ahogy saját követőit a „most vagy soha” lelkiállapotba hiszterizálja, majd a döntő ütközetet követően teljes nyugalommal dolgozik „a majd legközelebb” projekten. 2. végtelen konformizmus, ahogy a szavakban hangoztatott diktatúra elleni küzdelem helyett mindig a szokványos és legitimáló utat választja, ahogy hajlandó eljátszani, hogy valódi politikai verseny volna, evvel segítve egy konszolidálhatatlan rendszer konszolidálását. 3. végtelen ötlettelenség és elvnélküliség, ahogy az értelmetlen és csöppet sem kifizetődő „pragmatizmus” nevében bármikor kész fölszámolni identitását.

Most éppen ez utóbbi.

A baloldal miskolci szervezetei azt a tréfát eszelték ki, hogy a cigányozós sajtótájékoztatójáról elhíresült Pásztor Albert volt városi rendőrkapitányt indítják polgármesterjelöltként Miskolcon. Az európaiak, az antirasszisták, a demokraták. Tényleg sok értelme van azért jelöltet állítani, hogy esetleges győzelme után ugyanazt csinálja, mint az eddigiek csak más logó alatt.

Mert mi is a baj Pásztor Alberttel?

Nem, nem az, hogy évekkel ezelőtt tartott egy hülye sajtótájékoztatót, hanem, hogy az azóta eltelt öt évben jelét sem mutatta, hogy máshogy gondolkodna, mint akkor. Az a gondolkodás pedig időközben kormányzati programmá emelkedett: a szociális-kulturális feszültségeket pusztán rendvédelmi kérdésként kezelni, szavakban hergelni, megoldást nem kínálni.

Pásztor akkori kijelentéseiben egyébként nem is az volt a legborzasztóbb, hogy a bűnelkövetők származásából – ki tudja, milyen adatok alapján – vont le következtetéseket, hanem hogy ezt mondta: „a kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az együttélés”. Mégis kiknek? Kinek a nevében beszélt egy hivatalban lévő főrendőr? Kinek a rendőrsége akkor ez? És így tovább. Pásztor elszólása egy nagyon tipikus rendőri attitűdről árulkodott, amely nagyon sok minden más mellett – igen, az álszentség, a doktriner, tankönyvszerű megoldások erőltetése, elhibázott gazdaságpolitika és még ezer dolog mellett – az egyik okozója a mai Magyarország talán legnagyobb gondjának: a cigányság kilátástalan helyzetének és az ebből származó konfliktusoknak.

Amennyiben valaki komolyan gondolja, hogy e téren változást akar elérni, akkor bizony a közvéleménnyel szemben is képviselnie kell programját. Ám a „demokratikus erők” (= megélhetési ellenzék) ismételten a könnyebb utat választotta, és ha Pásztor az elkövetkező hónapokban kínosan kerüli is a kérdést, akkor sem lehet eltekinteni attól, hogy miért is ráesett a választás. Azért, mert népszerűvé vált. Mivel vált népszerűvé? Cigányozással. A baloldali ellenzék tehát a rasszizmus felhajtóerejét óhajtja használni. Javasolnám a Szabadság téren sátorozóknak – akik történetesen szintén egy „mi/ők” probléma miatt demonstrálnak hónapok óta az Orbán által odadobott gumicsontnál –, hogy egy kicsit vonuljanak át tüntetni Miskolcra, mégpedig az ellenzéki szervezetek székházaihoz.

Ráadásul – ha jól veszem ki – Pásztornak esze ágában sincs revideálni álláspontját, a jelöltségét bejelentő miskolci rendezvényen a Demokratikus Koalíció (ismétlem a Demokratikus Koalíció) helyi elnöke azzal indokolta döntésüket, hogy Pásztor az, „aki kimondja, amit más körülír”. Hát, ez nagyszerű. Esetleg Bayer Zsoltot nem akarjátok elindítani, demokratáim?