Meghatározó szocialista körökben már a kincstári optimizmus is fogytán a közelgő államfőválasztás előtt. Ha Szili nem jön be, Hiller presztízse is megrendül.
Jellemzően nem túl fejlett a magyar lakosság megtakarítási kultúrája. Miután 1997-1998-ban számosan igen komoly veszteségeket szenvedtek el a tőzsdén, majd 2003-ban a magyar kötvénypiaci pánik idején sokak állampapírokba vetett hite is megingott, láthatóan egyetlen biztos pont maradt: az ingatlanpiac. A magyar lakosság túlnyomó többsége számára az abszolút biztonságot, az elveszíthetetlen megtakarítást és a legkisebb kockázatot egyértelműen az ingatlan, ezen belül is a lakóingatlan jelenti, ha nem tekintjük a bankbetétet, amelynek jelentősége ugyancsak kiugró a hazai megtakarítási szerkezetben.
Váratlanul az ismeretlenségből emel Fidesz-alelnökké Orbán Viktor egy miskolci asszonyt, akiről annyit tudni, hogy a miskolci egyetem üzleti vállalkozás tanszékének vezetője, mérnök-közgaszdász, a Fidesz önkormányzati képviselője, Női Tagozatának elnökségi tagja.
Az első központi érettségi csúnya bukás. Egy jó ügy méltatlan kudarcát látjuk. Az oktatási miniszter, - futball hasonlattal élve - úgy járt, mint az a csatár, aki kiharcolja csapatának a mindent eldöntő tizenegyest, majd öngólt lő belőle. Kár, hogy így alakult.
Emlékeznek még Berecz Jánosra, a Központi Bizottság pásztorképű titkárára? Arra az átkosbeli politikai komisszárra, aki képes volt rá, hogy a rendszerváltás után elhallgasson, bajuszt növesszen és vidéki földecskéjét kapálgassa a köz legnagyobb megelégedésére? Tehát emlékeznek Berecz Jánosra, aki két évvel ezelőtt megjelent könyvében az 56-os forradalom véres megtorlásáról azt bírta leírni, hogy "a történelmi események, sajnos, áldozatokat követelnek". Berecz János most újra tollat ragadott.
Az újságírói tévedés néha emberéletekbe kerül. A Newsweek kacsának bizonyult értesülése a Korán meggyalázásáról számos országban utcai zavargásokhoz vezetett. Az ügyből nálunk is le lehet vonni néhány tanulságot.
Az érettségi tételek kiszivárogtatása a lehető legrosszabbkor jött a kormánynak. Az országos felzúdulás zajában a száz lépés úgy hat, mintha lábujjhegyen járnák. A botrány nyomán sokan várták, hogy Gyurcsány elküldi a felmondólevelet Magyar Bálint oktatási miniszternek. De nem így történt. Három héttel az államfő-választás előtt lehet találgatni: lesz-e a nagylelkűségnek ára?
Áll a bál a kiszivárogtatott érettségi tételek körül, újabb lépéseket tett meg Gyurcsány a 100-ból, a Kendermag egyesület a marihuána vásárlás-fogyasztás legalizálása mellett tüntetett - eseménydús napok állnak mögöttünk.
Alkotó embereket gyakran dilemma elé állítja saját sikeres karrierjük: változatlanul folytassák-e pozíciójukkal nehezen összeegyeztethető munkásságukat vagy megbízható bürokrataként még az összeférhetetlenség látszatát is kerüljék.
Tizenöt éve minden tavasszal kiújul a vita arról, felszabadulás vagy megszállás történt-e 1945 első hónapjaiban Magyarországon.
A hétvégén Szájer József arra figyelmeztette a kormányt, hogy igyekezzen hatékonyan képviselni az ország érdekeit, "különös tekintettel legyen a határon túl élő magyarságnak az érdekeire", mert kötelezettsége nem csak az, hogy az itt élő 10 millió embert, hanem a 15 milliós Kárpát-medencei magyarságot képviselje. Sajnos, ez a szám már nem stimmel.
"Lesznek nagy győzelmek és súlyos vereségek." Körülbelül így interpretálható Veres János tájékoztatása a várható fiskális döntésekről: ösztönzés, orientálás, másfelől szigorítás. Egyelőre teljes bizonytalanság veszi körül a költségvetési politikát.
Egyik napról a másikra eltűnt a kábeltévéről kedvenc csatornám, a kitünő művészfilemeket sugárzó Európa Európa. Az igazán elkeserítő azonban nem is az eltűnése, hanem az, hogy egy évvel az uniós csatlakozás után a népek, nyelvek, országok sokszínűsége és párbeszéde, vagyis maga Európa, illetve annak szelleme hiányzik a magyar kábeltévé-társaságok kínálatából.
Beteljesedett az Orbán Viktor exminiszterelnökhöz közel álló szeretve aggódók sokszor, sokféleképpen elmondott-leírt jóslata: az egykori éles nyelvű, szavakész vitaviadornak előbb-utóbb súlyos kárt okoz majd a hosszú évek óta köré épített politikai sterilkamra. A következményekkel vasárnap este a köztévé mikrofonja és kamerája előtt szembesülhetett a nagyérdemű.
Múlt heti államfőjelölt-állító kongresszusukon a szocialistáknak sikerült elérniük, hogy a jövő évi választásokig hátralévő időszak minden bizonnyal legfontosabb szimbolikus parlamenti döntése csak valamelyik kormánypárt vereségével születhessen meg. Az SZDSZ Szili Katalinnal szembeni ellenkezésének visszautasítása egyszersmind a pártvezetésnek és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is szóló figyelmeztetés: a párt nem liberális, hanem szocialista, nem ti irányítjátok, hanem mi, a kongresszusi többség. Az MSZP ezzel nagy lépést tett a kormányfőcsere nyomán megindult politikai irány- és szemléletváltás megfordítása - és a jövő évi választások elvesztése felé.
Éleződnek a szocialista párton belüli ellentétek a választmány elhalasztott döntése miatt, a Szili Katalin államfő-jelöltségét elutasító szabaddemokrata ultimátum óta pedig mind több az elégedetlen hang.
Helyből távolra – gondolhatta Dávid Ibolya MDF-elnök, amikor bedobta a köztudatba, hogy pártja egyesül az Magyar Demokrata Néppárttal (MDNP). Az átlagon felüli személyes népszerűséget a Magyar Demokrata Fóruméra mindeddig eredménytelenül konvertálni akaró Dávid most teátrális gesztussal keblére öleli az egykori renegátokat.
A média mint negyedik hatalmi ág érthető módon nem csupán érdeklődik, de befolyásolja is a többi hatalmi ág működését. A másik három hatalmi ágat pedig egyre jobban foglalkoztatja, miként foglalkozik vele a média. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom valahogy már hozzászokott ehhez a helyzethez (vagy hozzászokni látszik), a bíróságok viszont még csak most próbálgatják. A bírák nem szeretik, ha kritikával illetik a munkájukat, a média viszont a nyilvánosság szent elvére hivatkozva nem szereti, ha a bírói függetlenségre utalva korlátozzák a tevékenységét. Kérdés, hol az a határ, ameddig a tömegakarat beavatkozhat valamelyik hatalmi ág működésébe, akár a médiát is felhasználva.
Egy Goethe-idézet lenne talán a legtalálóbb megfogalmazás a köztársaságielnök-jelölt személyével kapcsolatos vajúdásra a kormánypártokon belül és a kormánypártok között: "Az ember szívesebben elviseli a kényelmetlent, mint tűrné a jelentéktelent."
Szili Katalint semmiképpen sem szavazza meg a szabaddemokrata frakció - állította még szerdán Pető Iván, demonstrálva a magyar liberálisok elkötelezettségét egy nem-pártpolitikus köztársasági elnök iránt.
A sakknagymester szerint Európa döntésképtelenségét mutatja, hogy nem képesek kirúgni a magyar miniszterelnököt.
Miért volt nagy dolog, hogy a fiatal Csehov paródiát írt róla, és hogyan segíthet a fake news felismerésében – erről beszélgettünk Szilágyi Márton irodalomtörténésszel.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
