Akadozhat Kiss Árpád irodalmi munkássága a szegedi Csillagbörtönben. Az általában a gnosztikusokkal, s különösen Hermész Triszmegisztosszal foglalkozó beígért nagy mű elkészültét megakaszthatja a rendszeres perújítási indítvány-írás. Kiss Árpád nem akármilyen intellektus, az úgynevezett romagyilkosságok pereinek tárgyalásán az eljárás korlátos számú követői (e sorok írója ilyen volt) meggyőződhettek arról, hogy a halálkommandó vezetője alaposan kigyúrta magát a Btk-ból, perrendtartásból és büntetőeljárás-jogból. A 167 napos elsőfokú tárgyaláson dr. Miszori László bíró tanácsa előtt a nyomozati, elsősorban a helyszínelési elégtelenségekre Kiss Árpád alaposan rámozdult, főként a DNS-minták elemzéséért felelős hemogenetikai szakértőt szuttyogtatta, különösebb számára pozitív eredmény nélkül; noha az nyugodtan kimondható, hogy ilyen súlyú ügyben ennyire trehány nyomozás talán sosem zajlott a magyar kriminalisztika ezeréves történetében.

Bérdi Zsolt ügyvéd, aki Kiss Árpád védője volt az első-, és másodfokú eljárásban – Kisst a Kúrián már mostani ügyvédje, Józsa Edina képviselte – azt válaszolta megkeresésemre, miszerint mire föl és miért most került elő ez a téma: „fogalmam sincs, ezek bénázások, nem tudom mire alapozzák”. A perújrafelvételnek ugyanis új tényre kell alapoznia, kérdés, mi lehet az új tény, és mi indokolja az időzítés időpontját. A kormánypárti médiatermék azt írja, hogy „a korábbi eljárás során nem derítették fel megfelelően a szocialista kormányzat, illetve a titkosszolgálatok szerepét a történtekben”.

A Fővárosi Ítélőtábla már tavaly, 2019. március 28-án kelt végzésében elutasította Kiss Árpád egy korábbi, 2018. december 11-én előterjesztett perújítási indítványát. Ebben Kiss arról beszélt, hogy Kóka Jenő meggyilkolása során, melyet a golyós Mauserral hajtottak végre, nem ő kezelte a fegyvert, hanem testvére, a II. rendű terhelt Kiss István húzta meg a ravaszt, ő maga csak bűnsegédként vett részt a cselekményben. E korábbi perújítási indítványban hiányolta, hogy a helyszínelők nem rögzítették öccse talplenyomatát, valamint azt állította, hogy a 2008. június 2-i, a debreceni menekülttábor elleni támadást sem ő, hanem a III. rendű Pető Zsolt hajtotta végre, hiszen ebben az időpontban ő munkahelyén dolgozott, amit munkavégzési napló és egy tanú is tanúsít.

Az Ítélőtábla elutasító végzése szerint „az elkövetői alakzat téves megállapítása miatt tettesi helyett bűnsegédi magatartás megállapítására, ennek folytán a kiszabott büntetés lényeges enyhítésére irányult” az indítvány. A tiszalöki gyilkossággal kapcsolatban Kiss Árpád perújítási indítványában felveti öccse „beismerő vallomásának” lehetőségét is, mely új bizonyítéknak minősülne. A bíróság szerint az új bizonyítéknak alkalmasnak kell lennie az ítéletben megállapított tényektől eltérő új tény megállapítására, mely önmagában valószínűsíti a terhelt felmentését vagy lényegesen enyhébb szankció alkalmazását. Az eljárási pozíciók pedig nem halmozhatók, az ügyben terheltként szereplő személy nem hallgatható meg tanúként.

Már e tavalyi perújítási indítványban előkerült, hogy Kiss István 2008 elejére kilépett a Petrovszki Attila ketrecharcos vezette Véres Kard nevű szkinhed szerveződésből. Ez azt a valótlan érzést erősíthette az óvatlan külső szemlélőben, hogy Kiss egyúttal a szélsőséges eszmevilág szoros követésével is felhagyott volna. De kik lehettek az elutasító végzésben az előkészítésben aktív, de „az eljárás során ismeretlenül maradt további barátok”? A bírói végzés azt a szemléletet tükrözi, hogy a romagyilkosságok ügyében nincs még kimondva az utolsó szó; az, hogy a halálbrigádot elítélték és annak tagjai büntetéseiket töltik, nem jelenti azt, hogy a szabadlábon maradt, felderítetlen megbízó(k), finanszírozó(k), tipperek, fizikai és pszichikai bűnsegédek örökre megúszhatják a felelősségrevonást. Amennyiben a korabeli kormányzatnak és titkosszolgálatoknak személyi és/vagy intézményi szintű felelőssége van, az kerüljön megállapításra. Ezt mondta az Ítélőtábla végzése tavaly, és ezt mondja most Kiss Árpád is. Ilyesmi lehetett az úgynevezett KBH ügy: Tóth Szabolcs hadbíró tanácsa három tábornok és egy főtiszt terhére hozott ítéletet, ám a tárgyalás zárt volt, az anyagot 30 évre titkosították, és a legnagyobb meglepetés, hogy a IV. rendű Csontos István volt hadibesúgó tartótisztje nem volt a per érintettje.

Mikor a világsajtó, ha nem épp koronavírusozik, a magyar kormányzat újabb romaellenes ténykedéseivel foglalkozik, érthető, ha a propagandaminisztérium terelné a figyelmet. És mi lehet jobb ilyenkor, mint a romákat összegyurcsányozni és viszont. Ha a propagandakormányzat a teljes igazság feltárására törekszik az ügyben, akkor tegyen lépéseket, hogy a Katonai Bíróság oldja fel a KBH (Katonai Biztonsági Hivatal – a Honvédségen belüli titkosszolgálat) volt vezetői elleni 2016-os büntetőper több évtizedre szóló titkosítását. Ez a per arról szólt, hogy a IV. rendű terhelt, Csontos István korábban szerződéses katona volt és a KBH spiclije, aki leszerelése után és a bűncselekménysorozatban való részvétele idején is találkozott tartótisztjével, s arról beszélgettek, hogy Csontos mennyi mindent tudna kezdeni a százmilliós nyomravezetői díjjal. Hogy ezek után a tartó nem cselekedett nyomozatilag, arról annak idején azt írtam, hogy „ez azt bizonyítja, hogy H. kapitány rossz titkosszolga, mert a másik lehetőségbe belegondolni sem merek”.

A mostani perújítási indítványról a Magyar Nemzet megszerzett egy levelet, melyet Kiss Árpád szignált. Azt írja: „a titkosszolgálatok érintettségén révedező, unásig ismételt konspirációs elméletek nem visznek közelebb az ügy hátterének tisztázásához”. Oké, nézzük mit mond Kiss az üggyel behatóbban foglalkozó szerzők ellenében: a korabeli titkosszolgálatok „szakmai mulasztása miatt ugyanis elsősorban a politikai irányítást terheli a felelősség”. Ez is rendben, 2009-ben az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága Gulyás József vezetésével vizsgálta az ügyet, „Szilvásy György és az őt váltó Ficsor Ádám nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító szocialista miniszterek felelősségét is megállapította a bizottság, ahogy Laborc Sándor volt NBH-főigazgatóét is. Balajti László, a vizsgálat ideje alatt hivatalban lévő megbízott főigazgató lefokozásokról, visszaminősítésekről és nyugdíjazásokról adott ki parancsot az ügy kapcsán. A bizottsági jelentést megküldték Kovács Tamás legfőbb ügyésznek is, ám ő nem kezdeményezett büntetőeljárásokat” - írja most Kiss Árpád.

Az első igazi támadás, a galgagyörki Kiss szerint a fordulópont. „Az etnikai konfliktust, a Magyar Gárdában hangadó – a Katonai Biztonsági Hivatallal együttműködő – egykori honvédtisztek, illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomba is beépült fedett ügynökök robbantották ki kormányzati utasításra, a Budapesthez közeli Galgagyörk községben.” Kiss szerint tehát megvezették őket, ez hatalmi provokáció volt. Azért érdekes kijelentés ez, mert mégiscsak ők lövöldöztek ott. Említ egy későbbi esetet is: Gyurcsány 2011-es látogatását a per tárgyalásán, amikor Csontos negyedrendű vallomásának folytatása lett volna napirenden, de a sofőr a volt kormányfő jelenlétében jött rá, hogy nincs több mondanivalója.

Bár a 2010 előtti kormánypártok valóban riogattak a náciveszéllyel, erős állítás, hogy az akkori kormány provokálta volna a bűncselekmény-sorozatot. Ugyanakkor tanulságosak a hazánkkal is foglalkozó német tudósító, Keno Verseck (Der Spiegel), által elmondottak, miszerint többször is kért interjút a „romagyilkosságok” témájában Gyurcsány Ferenctől, de a volt kormányfő mindig elhárította a kérést. Gyurcsány pártja erősödőben van éppen - erre reagálva, a jelenlegi hatalom propagandagépezetének igyekezete lehetett Kiss levele és perújítási indítványa. Témánkban ma is tanulságos Balog Zoltán egykori emberminiszter Versecknek adott két év előtti interjúja:

Verseck: A gyilkosságsorozat nem az önök kormányzása alatt történt, hanem a szocialista-liberális kormányzás alatt. A tisztázatlanságok feltárása a vizsgálatban valójában az önök számára nem jelenthet veszteséget, épp ellenkezőleg, akkor mégis miért nem következett be?

Balog: Ez számomra is nyitott kérdés, sokkal többet nem mondhatok. Vannak feltételezéseim. Annál több nincs. Az ilyen dolgokban a kontinuitás mindig fontosabb a diszkontinuitásnál.

Verseck: Mik a feltételezései?

Balog: Az, hogy a folytonosság a hatóságoknál mindig fontosabbak, mint az ilyen esetek feltárása, ahogyan azt ön is említette. Az ember védi magát. A kormányzatok jönnek és mennek, a titkosszolgálat marad.

Néha előkerül ez a példátlan gyilkosságsorozat, főleg, amikor megérzi egy hatalom, hogy nem csak jöhet, de mehet is, s akkor persze előkerülhet a cigánykártya, de mindig csak az aktuális propagandaérdek szolgálatában. Ha Kiss Árpád és védője saját kezdeményezésre írtak, akkor az eseményeket követve próbáltak a végrehajtó hatalom kedvére tenni, de a propagandaművek proaktivitását sem zárhatjuk ki, ismerve piszkos fantáziájukat.

Hogy aztán az egész kísérletezgetés elhaljon a COVID-19-en.