Több évtizede nem volt akkora aszály Magyarországon, mint az idei, sorra dőlnek meg a negatív vízszintrekordok, a Tiszántúl tele van elszáradt szántókkal és a gyümölcstermés is érezhetően gyengébb a korábbi évekhez képest.
Abban alapvetően semmi furcsa nincsen, hogy itthon száraz a nyár, az idei év azért extrém, mert április óta – a Dunántúl kivételével – egészen augusztus végéig nem esett eső. Ráadásul a szokásosnál melegebb is van. A problémák azonban már jóval korábban kezdődtek: Apáti Ferenc, a FruitVeB zöldség-gyümölcs szakmaközi szervezet elnöke szerint nem néhány hónapos, hanem egyéves csapadékdeficitről beszélünk, hiszen a tavalyi száraz nyár után ősszel és télen is kevés csapadék hullott.
Nem mindenen segít az öntözés
A hazai zöldségültetvények 80 százalékát öntözik, ez az arány a gyümölcsök esetében mindössze 25 százalék körül van, a szántóföldi növényeket pedig hagyományosan nem szokás locsolni, mert a talajból szívják fel a szükséges vizet. Öntözésfejlesztésre ugyan vannak állami támogatások, de ez gyakorlatilag csak a zöldségek esetében jelent megoldást. A szántóföldeknek és a gyümölcsfáknak ugyanis akkora a vízigényük, hogy ahhoz szakemberek szerint a vízgazdálkodás újragondolására, a meglévő csatornák felduzzasztására lenne szükség.
Több gyümölcstermesztővel is beszéltünk, akik ugyan – legalább részben – öntözték a kertjeiket, de így is katasztrofális károkról számoltak be. Egy Heves megyei kertész, Zoltán például több fajta gyümölccsel foglalkozik, 40 hektárt pedig öntözött. Itt egy fára naponta 200 liter víz jutott, így azok ugyan hoztak termést, de minőségük sokkal rosszabb, mint a korábbi években. Arról nem is beszélve, hogy ez igencsak költséges, két hónap alatt a locsolás 3 millió forintos áramszámlát eredményezett.
Bizonyos gyümölcsöket nem is lehet költséghatékonyan öntözni: a diófa gyökerei például olyan mélyen vannak, hogy csak a gyakori, áztató eső éri el, a jellemzően domboldalon termesztett szőlőhöz pedig technikailag nehéz eljuttatni a vizet.
Negatív rekordot döntenek vízállásban a hazai folyók, a kisebb vízfolyások közül több ki is száradt a súlyos csapadékhiány, illetve az aszályhajlamot fokozó hőhullámok miatt. A vízhiány konkrét konfliktushoz is vezetett a Tarna-mentén, ahol dühös aktivisták estek neki egy, a szőlőoltványait az elapadó folyóból öntöző borászat berendezéseinek.
A szántóföldi növények esetében még nehezebb védekezni a szárazsággal szemben. 40 fokos hőségben a növények akár 50 fokosak is lehetnek, a jóval hidegebb víz pedig megégeti a növényeket – a földek mérete miatt pedig szinte kivitelezhetetlen, hogy csak éjszaka öntözzenek. Alternatíva lehet a földfelszínre fektetett csepegtető csöveket használni, így a víz közvetlenül a talajt éri, azonban a légköri aszály – tehát a levegő nedvességtartalmának tartós, jelentős csökkenése – ellen ez sem véd.
A kukorica odalett, alma nem is volt
Ami az idei terméshozamot illeti, Apáti Ferenc szerint a zöldségeknél a legkisebb a kár, és bár itt is számít áremelkedésre, sokkal nagyobb problémákba ütköztek a hazai gyümölcstermesztők. Bár őszi- és kajszibarackból, szilvából és cseresznyéből a szárazság ellenére több termett, mint az elmúlt két évben (amikor a tavaszi fagy tizedelte meg a termést), a termelők nagyon elégedetlenek a gyümölcsök minőségével: sokkal kisebbek, fonnyadtabbak és sok esetben az ízük sem feltétlenül olyan jó, mint azt megszokhattuk. Erre a legszemléletesebb példa talán a szőlő:
1 kilogramm termésből általában 7 deciliter bor készül, idén ez a mennyiség csak 5-6 decire lesz elég.
Különösen nagy gondban voltak idén az epertermelők, az itthon megtalálható gyümölcsök közül ez az egyik legvízigényesebb. Emiatt gyakran fóliasátorban, csepegtetőcsővel folyamatosan öntözve termesztik. Egy dunántúli epertermelő „a sors fintorának” nevezte azt, ami idén az ültetvényével történt: miután májusban a szárazság ellen küzdött, a júniusi szüret előtt pár nappal megérkeztek az országba a nagy intenzitású esőzések, amelyek a hőséggel párosulva kirohasztották a fekete fólia alatt termő epret.
Egyes gyümölcsöknél – így a málnánál és a dinnyénél – az aszályon kívül az extrém hőség tizedelte a termést. A folyamatosan tűző nap gyakorlatilag rásütötte a növekvő málnaszemeket a hajtásokra, az UV-sugarak fehér foltokat égettek a gyümölcsre, a dinnyetermés egy része pedig megsült a kánikulában.
Különösen rossz a helyzet az almánál, Apáti Ferenc szerint „minden idők leggyengébb termése lesz az idei”, ezt több termelő is ugyanígy látja. Miközben van még pár hét a szüretig, azt tapasztalják, hogy az alma nagy része már lepotyogott. Beszéltünk olyan kertésszel, aki idén nem is takarítja be a termését: a munkaerő olyan drága, hogy nem térülne meg a bérköltség, így csak az idei veszteség mértékét növelné. Hasonló a helyzet a körténél és a diónál is.
Az őszi szüreten valamelyest fognak segíteni az elmúlt napok esőzései és a várható őszi csapadék. Ezt tapasztalták a szőlősgazdák is: miközben a korai érésű fajtáknál, mint például az Irsai Olivér és a muskotályos akár ötven százalékos kiesés látható, addig a vörösborok kedvelői kicsit nyugodtabbak lehetnek. A cabernet-t és a kékfrankost ugyanis ősz közepén szüretelik, így azoknál ennél kedvezőbb termésátlagra számítanak.
A szántóföldi növények közül a kukorica sínylette meg a legjobban az idei aszályt, egy lapunknak nyilatkozó gazda földjein gyakorlatilag egyáltalán nincs termés. A környéken járva ezt mi is több helyen tapasztaltuk, a szárak már augusztus legelején teljesen elszáradtak és csak elenyészve lehet rajtuk pár centis kukoricacsövet találni.
Sok gazda a menthetetlen termést látva úgy döntött, inkább lesilózza azt és – a kifejlett növényhez képest jóval kevesebbért – zöldtakarmányként értékesíti.
Az aszálykár a hazai szántóföldek közel felét, mintegy egymillió hektárt érint, a kelet-magyarországi napraforgótáblák már-már apokaliptikus képet mutatnak: mintha tűzvész pusztított volna rajtuk. Ez a növény ugyan a kukoricánál sokkal jobban bírja a meleget és a szárazságot, így is nagyjából 50 százalékos a terméskiesés. A gabonafélék, mint például a búza és az árpa egész jól megúszták az aszályt, azokat ugyanis ősszel vetették el, így a tavalyi csapadékmennyiségből túléltek és már a legnagyobb kánikula előtt le lehetett őket aratni.
Veszélyben a jövő évi termés
Még nagyobb probléma talán, hogy az idei szárazság a jövő évi termésre is hat, hiszen emiatt a gyümölcsfák kevesebb virágot hoznak majd tavasszal, így akkor is gyenge terméssel kell számolnunk. Fajtától függően nyár végén-kora ősszel zajlik a rügydifferenciálódás, vagyis a fa ilyenkor „dönti el”, hogy egy friss hajtás termőrügy lesz-e vagy nem. A sok hónapos szárazságtól legyengült növényeknek nincs elég tartalékuk ahhoz, hogy több energiát igénylő termőrügyeket növesszenek.
Ugyanez elmondható a szántóföldi növényekről is: egy Békés megyei gazda szerint a jövő év akkor lenne menthető, ha tavaszig 500 mm csapadék esne, de ez az elmúlt évekből kiindulva igencsak valószínűtlen.
Több olyan termelőt is elértünk, akik a tavalyi, szintén kifejezetten száraz nyár után felszámolták ültetvényeiket, ugyanis már szenvedésnek élték meg a gazdálkodást. Az idei évet látva pedig végképp meggyőződtek róla, hogy helyes döntést hoztak.
Félő, hogy példájukat sokan követik majd az elkövetkező években: a lapunknak nyilatkozó kertészek közül
szinte mindenki elgondolkodott már azon, érdemes-e folytatni.
Vannak, akik az öntözetlen területeket számolnák fel, mások szedd magad akciókkal csökkentik a kiadásokat.
"Nincs pénz a kasszában"
Egy lapunknak nyilatkozó kertész kifejezetten méltatlannak érzi, hogy jóval kevesebb szó esik a gyümölcstermelők – fentiek alapján jól látszó – anyagi kárairól. A terméskiesés – és ezáltal a bevételkiesés – sokszor itt is ötven százalék felett volt, miközben a kiadások egyre csak nőnek. Volt, aki ötven darab húsz évnél idősebb fát vágatott ki, ez növényenként ötezer forint is lehet, ehhez adódik hozzá az aprítás és szállítás költsége. Emiatt a többség az áremelés mellett döntött, de tisztában vannak vele, hogy ebben mértékletesnek kell lenniük, hiszen a vásárlókat egyéb termékek drágulása is sújtja.
Egy lapunk által megkeresett gazda támogatást leginkább a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarától várna, hiszen tagdíjként „komoly összegeket fizetünk nekik – a semmiért”. Bár az aszály miatti kártérítéseket még nem kapták meg, ezzel kapcsolatban sem túl bizakodó.
„Vagy 20 éve fizetjük az aszálykár-hozzájárulást, azóta nem volt ilyen extrém szárazság, erre most kiderült, hogy nincs pénz a kasszában” – mondta a termesztő, aki úgy számolt, hektáronként mindössze 20-30 ezer forintot fog majd kapni. Becslése szerint egy ekkora területen a kukorica bekerülési költsége 400-500 ezer forint, amiből idén nem lesz bevétele, hiszen a gyér termést szétzúzva beszántja majd, hogy a föld szervesanyag tartalmát pótolja.
Bár a gabona felvásárlási ára is jelentősen emelkedett, még így is „örül, ha nullára kijön”. A termeléshez szükséges anyagok – ide tartoznak a vetőmagok, műtrágyák és növényvédő szerek – még ennél is nagyobb mértékben drágultak. Szintén problémát okoz az üzemanyaghiány, az egyre több benzinkút által alkalmazott vásárlási limit messze nem éri el egy nagyobb gazdaság napi ezer literes fogyasztását.
A lapunk által megkérdezett gazda mindezek ellenére is bizakodó, mert gazdasági teljesítményét ötéves ciklusokban szokta figyelni. Tavaly ugyan nem volt túl jó a termés, de az azt megelőző három évben annál inkább, így szerinte azoknak a termesztőknek okozza a legnagyobb gondot az idei aszály, akik kevesebb ideje vagy kisebb területen gazdálkodnak és ezáltal kevesebb anyagi tartalékuk van.