Rendszerváltók30 – Lengyel László: A tanácsadói szerep a legtöbb, amire képes és hajlandó vagyok
7 perc
2020.05.28. 16:00
A HVG 1990 novemberében készített vele portréinterjút. Ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.
Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják. Eddigi az alábbi személyiségek portréit közöltük: Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni /// Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt /// Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás /// Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz /// Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó /// Matolcsy György: Nem vagyok félős típus /// Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok /// Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz /// Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon /// Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk /// Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer /// Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás /// Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában /// Bokros Lajos: A társadalmi vagyon 20%-át az állampolgároknak lehetne juttatni /// Kupa Mihály: Matolcsy rögtönzéseivel nem értettem egyet /// Györgyi Kálmán: Az ügyészség nem kvázi kegyelmi fórum /// Kopátsy Sándor: A reformra a nacionalisták a legveszélyesebbek /// Sólyom László: Nem barátkozom könnyen, nehezen tegeződöm /// Princz Gábor: Pandúr voltam, most a rablók oldalán állok /// Mádl Ferenc: Az SZDSZ és a Fidesz túlzott radikalizmusát nem pártolom /// Alexander Brody: Férfinak csak nővel szabad nyelvet tanulnia /// Széles Gábor: Camus-n és Kafkán nőttem fel /// Nagy Sándor: Kádári módon sakkoztak a káderekkel /// Lezsák Sándor: Soha nem gondoltam arra, hogy képviselő legyek /// Zwack Péter: Az Unicum a kedvenc italom, jól alszom tőle /// Palotás János: Ott volna a helyem a Fidesz-frakcióban is /// Ormos Mária: Utópiák nélkül még mindig a fákon ugrálnánk /// Békesi László: Miénk a kevés pénzzel gazdálkodó háziasszony szerepe /// Surján László: Az abortusz elítélését nem lehet rákényszeríteni az emberekre /// Dornbach Alajos: Politikai ügyekben soha egyetlen fillért sem fogadtam el
HVG: Ismereteinél, kapcsolatainál fogva ön igencsak jól tájékozott. Lehet manapság egy ilyen ember optimista?
Lengyel László: Világéletemben a pesszimisták közé tartoztam. Néha utólag optimistának tetszem, mert a valóság túltesz negatív jövendöléseimen is. De inkább realista vagyok.
HVG: Mintha mindig kínosan ügyelne rá, hogy az eseményeket krónikásként kívülről, felülről szemlélje...
L. L.: Való igaz: krónikás vagyok.1989 nyaráig Monortól Lakitelekig, a Hálózat alapításán át az MSZMP-reformkörökig ott voltam szinte mindenütt. Azóta is lényegesnek érzem, hogy a pártokkal fenntartsam a kapcsolatot — de független emberként.
HVG: Ezzel azt kompenzálja, hogy volt egy elkötelezett korszaka? Akkor miért érezte szükségét, hogy belépjen az MSZMP-be?
L. L.: Őszintén hittem benne, hogy a párt a legalkalmasabb hely ahhoz, hogy változtassunk a társadalom és a gazdaság állapotán.
HVG: És meddig hitte ezt?
L. L.: 1974-ig, amikor félrerakták Nyerséket. Előtte még abban a naiv hitben éltem, hogy egy „68-as reformpártba” léptem be.
HVG: Bár a szűkebb szakma már régóta reformerként ismerte, reputációját ország-világ előtt mégiscsak akkor szerezte, amikor 14 évvel első csalódása után harmadmagával kizárták a pártból. Ezt akkor kudarcnak érezte?