Rendszerváltók30 – Zwack Péter: Az Unicum a kedvenc italom, jól alszom tőle
7 perc
2020.05.22. 14:00
40 év távollét után tért haza, és nem tétlenkedett. Újraélesztette cégét, elnökségi tag lett a Fradiban, majd diplomatának állt. A HVG 1990 decemberében készített vele portréinterjút. Ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.
Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják. Eddigi az alábbi személyiségek portréit közöltük: Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni /// Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt /// Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás /// Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz /// Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó /// Matolcsy György: Nem vagyok félős típus /// Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok /// Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz /// Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon /// Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk /// Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer /// Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás /// Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában /// Bokros Lajos: A társadalmi vagyon 20%-át az állampolgároknak lehetne juttatni /// Kupa Mihály: Matolcsy rögtönzéseivel nem értettem egyet /// Györgyi Kálmán: Az ügyészség nem kvázi kegyelmi fórum /// Kopátsy Sándor: A reformra a nacionalisták a legveszélyesebbek /// Sólyom László: Nem barátkozom könnyen, nehezen tegeződöm /// Princz Gábor: Pandúr voltam, most a rablók oldalán állok /// Mádl Ferenc: Az SZDSZ és a Fidesz túlzott radikalizmusát nem pártolom /// Alexander Brody: Férfinak csak nővel szabad nyelvet tanulnia /// Széles Gábor: Camus-n és Kafkán nőttem fel /// Nagy Sándor: Kádári módon sakkoztak a káderekkel /// Lezsák Sándor: Soha nem gondoltam arra, hogy képviselő legyek
HVG: Ötvenhét évesen feltehetően pályát módosít: diplomata lesz. Olyasmivel foglalkozik, amivel még soha. Mennyi stresszel jár a váltás?
Zwack Péter: Semennyivel. Az egész egy óriási kihívás. A nagyköveti posztot egy nagy társaság elnöki beosztásához hasonlíthatom. Az illető éppúgy felelős a haszonért, mint a veszteségért, saját maga választja meg az embereit, felelős a „budget”-ért... A kettő szerintem hasonló. A tradicionális „frakkos” diplomácia kora lejárt.
HVG: Egy interjúban azt vallotta: „Nem vagyok politikus alkat, nem tudok hihetően hazudozni.” Most akkor majd leckéket vesz valahol?
Z. P.: Úgy érzem, egy nagyköveti helyen arra, amit említenek, nem lesz szükségem. Végeredményben ez nem politikai állás, a szónak ebben az értelmében.
HVG: A napokban idézik be a parlament külügyi bizottsága elé. Milyen vizsgázó?
Z. P.: A vizsgákra mindig alaposan felkészültem. De most fogalmam sincs, miket kérdezhetnek. . Gondolom, lehetett olyan ellenvetés személyemmel szemben, hogyan lehet valaki nagykövet, ha negyven éven át nem volt idehaza, s nem szenvedett ebben az országban. Ez szerintem butaság. Elvégre az sem ok a kitüntetésre, ha valaki itthon maradt.
HVG: Az a hír járja önről, hogy sokat ad a külsejére. Eldöntötte már, melyik öltönyében megy a meghallgatásra?
Z. P.: Valószínűleg egy könnyű, elegáns nyári öltönyben. Mondjuk egy szürkében. Nem kedvelem a sötét öltönyöknek a bürokráciával való azonosulását. A lényeg: meg kívánom adni a respektust a parlamentnek.
HVG: Ha a magyar diplomácia irányítója lesz Washingtonban, vajon változtatni fog image-dzsén?