Csaknem ezermilliárd forint folyt el arra, hogy az állam az energetikában szerezzen kellőnek tartott részesedést. Ennek fele ment el az orosz Szurgutnyeftyegaztól visszavásárolt Mol-részvényekre, de nem kímélte a közpénzt a gázszolgáltatók és -tározók megvásárlása sem. A lakossági kábítás 2013 óta az, hogy az államosítás teszi lehetővé a rezsicsökkentést; valójában azonban a hatalmas vagyon megszerzése volt a cél.

A lakossági gázszolgáltatás államosítása lassan a végéhez közeledik, és nem szűkölködik furcsaságokban.

Péterék úgy jártak a gázszolgáltatókkal, mint az a kárpátaljai nagymama, aki bár egész életében ki sem mozdult a falujából, több országnak is állampolgára volt a határrendezések következtében. A szegedi házaspár 2009-ben vette meg az alig 60 négyzetméteres, gázfűtéses lakást. Akkor a hazai földgázpiac negyedét uraló EMFESZ (Első Magyar Földgáz és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft.) számlázott. A 2010-ben kurtán-furcsán eladott, majd bedöntött cégtől a Tigáz vette át a szolgáltatási stafétát, most pedig a Főgáz tette meg ugyanezt. Péteréknek egyik szolgáltatóval sem akadt problémájuk, de azt nem értik, hogy ha a szolgáltatás ára évek óta nem változott, akkor miért éri meg az állami cégnek az, ami az előző szolgáltatót veszteségbe kergette.

Stiller Ákos

Péter arra már nem emlékszik, hogy Lázár János neki is megígérte: a rezsiharc eredményeként éves szinten akár több mint százezer forintnál is több marad majd a tárcájában, de azon elcsodálkozott, hogy az e havi gázszámlán, a narancssárga keretben az áll: „A rezsidíj csökkentésének eredményeképpen az Ön megtakarítása (…) 2013 január 1-je óta összesen: 70.625 forint”. Köszöni szépen akkor is, ha ezt az összeget 44 hónapra lebontva a kormányzati segítséget nem is igen érezték.

(Ebben az időszakban a szociális és családi juttatások egyáltalán nem nőttek, az áfát viszont két százalékponttal megemelték. Utóbbi sok nyugdíjasnak nagyobb veszteséget okozott, mint amennyit a rezsicsökkentéssel nyertek. A kormány voltaképpen a szociális juttatások emelését váltotta ki a rezsicsökkentéssel. A szolgáltatókat vonta be szociális politikájába, annak árát teljes egészében rájuk lőcsölte.)

A rezsiharc hangulatjavító és választási kampányt támogató indoka mögött ennél jóval nagyobb horderejű döntés kikényszerítése állt: a lakossági gázszolgáltatás államosítása. Kormányzati szempontból a rezsiharc fő feladata az volt, hogy a jellemzően külföldi tulajdonban lévő gázszolgáltatók pozícióit megtörje. A lefaragott rezsicsökkentési tételek zöme ennél fogva nem a termék (vagyis a gáz) árát, hanem a hálózati, szállítási, szolgáltatási költségek mesterséges csökkentését célozta. Úgy, ahogyan a 2010 óta e cégekre szabott adóztatási politika (pl. közműadó) is, amit aztán nem engedtek tovább hárítani a fogyasztókra. Ennek két következménye lett: az egyik, hogy a hatósági árszabással egyébként is sakkban tartott lakossági szolgáltatási szegmens masszív veszteséget termelt a szolgáltatóknak. A Tigáznak például 2011-ben 2 milliárd forint volt az üzemi vesztesége, ami 2012-ben 7 milliárdra, 2013-ban 14,3 milliárd forintra hízott. Ezt a különböző versenypiaci szektorban termelt nyereségekkel is csak -3,8 milliárdra tudták letornászni 2015-ben.

A másik következmény pedig az lett, az energetikai szektorban kierőszakolt állapotok miatt 2015 márciusában Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. (A kormány ugyan hajtogatja, mindez nem érinti a rezsicsökkentést, de az uniós ukáz egyértelmű: minden fogyasztói szegmensre – így a lakosságira is – a valós költségek elszámolását írja elő. Márpedig ez alapjaiban változtatja meg Orbánék eddigi rezsiharcos politikáját. És ehhez kellene megszereznie az államnak az energetikai szektorban a lakossági szolgáltatókat – eddig csupán az egyetemes földgázfogyasztók megszerzésére futotta.)

Amikor a Tigáz tavaly júniusban kiadott közleményében tudatta, hogy visszaadja a Magyar Energetikai- és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) az egyetemes gázszolgáltatói engedélyét, a magyar állam teljes diadalt aratott. Az olasz hátterű versenycég dobta be utoljára a törölközőt, mert a versenytársak – GDF Suez, E.On, Telekom stb. – már korábban bejelentették, hogy kivonulnak a lakossági üzletágból. Az indok minden esetben ugyanaz volt: a rezsicsökkentés masszív veszteségét a cégek nem vállalják tovább. A Tigáz és az E.On hálózati cégként ugyanakkor továbbra több ezer településre szállít nyereségesen, az infrastruktúrát ugyanis, melynek piaci értéke több százmilliárd forint is lehet, nem vásárolta meg az állam a cégektől.

A multik kiszállásával a Főgáz mind a 3,2 millió magyaroroszági lakossági fogyasztó gázszolgáltatójává válik.

A fogyasztók átvételével egyelőre nem akadtak komoly problémák. A GDF Suez és az E.On volt ügyfeleinek átsorolása szinte észrevétlenül megtörtént. Főként annak köszönhetően, hogy a gázszolgáltató cégek egymás közti adatbázis-egyeztetését, a szükséges információk átadás-átvételét az energiahivatal (MEKH) is megkönnyítette: a szolgáltatóváltás a fogyasztó számára nem járt sem plusz adminisztrációval, sem utánajárással. Gondot egyedül a távozó szolgáltató felé felhalmozott tartozások kérdése okoz, miután a kivonuló cégek – minthogy a Főgáz e tartozásokat nem veszi át – megpróbálják a tartozásokat behajtani. Akár eddig nem használt, de jogosnak vélt eszközök igénybevételével is. Ez 1500 energiahivatali panaszt követően egy hatósági eljárást, illetve 100 millió forintos bírságot eredményezett a Tigáz esetében.

A kormányzati ideológia szerint csak az állami gázszolgáltató tudja biztosítani az árak alacsonyan tartását. A nonprofit alapú lakossági és közintézményi szolgáltatás – vagyis az a modell, melyben a Főgáz a versenypiaci nyereségéből egyenlíti ki az egyetemes szolgáltatáson elszenvedett veszteségeit – eddig nem jött be. Bár maga a Főgáz 2,67 milliárd forintos adózott eredményt ért el, a részadatok rosszabbak: nonprofitnak szánt egyetemes (lakossági és közintézményi) gázszolgáltatása üzemi szinten 1,48 milliárd forintos, adózás után 2,12 milliárd forintos veszteséget hozott – írta a Világgazdaság, hozzátéve, hogy egyetemes szolgáltatásának saját tőkéje mínusz 20,2 milliárd forintra zuhant. Magyarán, időszerű a feltőkésítés, ami az államra vár.

Fazekas István

A lakossági gázszolgáltatásban 2014 áprilisa óta nem volt árcsökkentés, jóllehet, a gázpiacon azóta is jelentős mértékben (tovább) estek az árak. Iparági becslések szerint csak ezen az ár-befagyasztáson az ENKSZ (illetve a kormány) akár 150 milliárd forintot is kereshetett. A pufferpénz sorsa nem ismert; hivatalosan a Főgáz sem tette közzé részletes tavalyi mérlegét.

A fogyasztók átadás-átvétele jelenleg is zajlik, így az összehasonlításra, hogy a fogyasztó számára „mi változott”, legalább az október 1-től, már csak a Főgázzal induló fűtési szezon végéig várni kell. Komoly változások is jöhetnek abból is, hogy Lázár Jánostól nyáron elvették az energetikai területek irányítását, és azt – egy kormánybiztosi kinevezéssel és némi kerülővel – Seszták Miklósnak adták. A politikailag kinyerhető potenciált a fejlesztési miniszter ki is mondta: Jöhet a következő rezsicsökkentés.

Ellenzékben a Fidesz a „lesz-e gázáremelés?” kérdéssel bombázta a baloldali kormányokat, majd hatalmi pozícióban húszszázalékos csökkentést kényszerített ki a szolgáltatóktól. Történetesen éppen akkor, amikor a világpiaci árak vadul estek. Mára további díjcsökkentés válna indokolttá, de ezt a kormány két választás között nem játssza meg. Nem is érdeke, hiszen a lakossági gázszolgáltatást már megszerezte, így az árakat bármikor tetszése szerint manipulálhatja.
A monopolista állami szolgáltató árképzésének kártékony hatása  az alacsony gázpiaci árak miatt jelenleg nem érződik. A verseny kiiktatásának következményei azonban kérlelhetetlenül megjelennek majd az európai gazdasági élénkülés hatására megugró földgázkereslettel, illetve az emelkedő gázárakkal. Leginkább azért, mert a lakosságot ellátó rendszer ma gyakorlatilag függetlenül áraz a piactól, és így oda jutott, ahonnan a rendszerváltáskor elindult: a szociális gázár intézményéig.

A sorozat első részében a tankönyvpiac államosításának következményeit mutattuk be:

Az állam visszavesz: Ha Orbán Viktor képe virítana minden törikönyvben

Megérte? Mit kezdett a tankönyvpiaccal az állam, amely az elmúlt hat évben ötezermilliárd forint értékű vagyonra tette rá a kezét? Ezt mutatjuk be HVG Dosszié sorozatának első részében. Bár a tankönyvpiac monopolizálásának eredeti célja a kaotikus kínálat, no és a szülők költségeinek csökkentése volt, a szándék máig nem, vagy nem így valósult meg.