Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Matolcsy György elnöksége alatt igazi hatalmi centrum lett a Magyar Nemzeti Bank. Miközben a szűken vett monetáris politikát szakmai körökben többnyire becsülik, az MKB Bank átláthatatlan privatizációja, az államban államként működő alapítványok működése, a felügyeleti és a tulajdonosi szerepből adódó zavarok, valamint az elnök személye körüli botrányok ártanak az intézmény tekintélyének.
Matolcsy György hozta a kétharmadot az Országgyűlés gazdasági bizottságában: a tíz kormánypárti tag támogatta újrajelölését a jegybank élére, az öt ellenzéki képviselő ellene szavazott. Maga a meghallgatás nem tette próbára az elnököt. Az egyik oldal alákérdezéseit, dicsérő megjegyzéseit a másik oldal olykor személyeskedésbe hajló kötözködései színesítették, a legkevesebb szó a monetáris politikáról esett. Matolcsy afféle miniszterelnöki expozét tartott, ismét bizonyítva, hogy
öndicséretben széles e honban nincs riválisa.
A kormány és a jegybank együttműködésének olyan példátlan sikereket tulajdonított, ami vetekszik az I. világháború utáni stabilizációval vagy a forint megteremtésével.
„Újkori történelmünk legegészségesebb konjunktúraciklusát élhettük át” – büszkélkedik a Magyar Nemzeti Bank 2013 és 2019 közötti időszakát átfogó jelentése is. Mellár Tamás megpróbálkozott ugyan néhány ellenvetéssel, egyebek mellett a versenyképesség romlásával, az infláció élénkülésével, a humánszféra leértékelésével érvelve, de nem kapott érdemi választ. Azt a felettébb aktuális kérdést pedig elengedte a füle mellett Matolcsy, miképp vélekedik arról, hogy a családvédelmi program keretében hitelbírálat nélkül is hozzá lehet jutni a tízmillió forintos kamatmentes kölcsönhöz.
Az érdemi diskurzust nélkülöző napirendi pont kipipálása elég volt ahhoz, hogy Áder János köztársasági elnök ismét kinevezze Matolcsy Györgyöt a Magyar Nemzeti Bank élére. A hvg.hu ezt az ünnepélyes aktust sem alábecsülni, sem megzavarni nem óhajtja. De azért néhány kérdést felvet, néhány dilemmát megfogalmaz, abban a nem titkolt reményben, hogy felkelti olvasóink érdeklődését, netán hozzászólásra késztet.
1./ Orbán Viktor kormányfő többször kifejtette, hogy az ő felfogása szerint az alacsony kamat jó, a magas kamat rossz. Bizonyára a szükség hozta így, de Matolcsy és csapata 0,9 százalékra csökkentette az alapkamatot, majd ott is tartotta. Ráadásul megszüntette az alapkamat irányadó funkcióját, a jegybank a nála elhelyezett egynapos betétekre 0,15 százalékos negatív kamatot kalkulál. Bár a Monetáris Tanács közleményei szerint létezik egy egyhetes fedezett hitel is, 0,9 százalékos kamatozással, de ez az eszköz gyakorlatilag nem létezik. Így nem oszt, nem szoroz.
A laza monetáris politika példátlan pénzbőséget okozott. Épp abban az időszakban, amikor a költségvetés is meglehetősen laza volt. Mert igaz ugyan, hogy az uniós szabályrendszer alapján összeállítandó költségvetési mérleg tartósan 3 százalék alatti hiányt mutat, de a tényleges bevételeket és kiadásokat elkönyvelő pénzforgalmi mérleg évek óta jóval e fölötti hiánnyal zárt, például az uniós támogatások erőltetett kifizetése, azok megelőlegezése miatt. Vagyis a költségvetés is öntötte a pénzt a gazdaságba, nemcsak a jegybank. Mindeközben a nemzetközi pénzpiaci környezet és a világgazdasági konjunktúra felettébb kedvező volt.
A szaknyelven prociklikusnak titulált gazdaságpolitika miatt a magyar gazdasági vezetők a közelmúltban több figyelmeztetést bezsebeltek. Valóban megérte a gazdaságot minden eszközzel csúcsra futtatni, különös tekintettel arra, hogy a külső környezet romlik, az Európai Központi Bank előbb-utóbb szigorít, a Magyar Nemzeti Bank is kivezeti nem konvencionális eszközeit, és a költségvetésben szintén elkerülhetetlen a szigorítás?
2./ „2013-at követően a költségvetés kumulált kamatmegtakarítása 2018 végéig elérte a GDP 6,5 százalékát” – összegzi a jegybank önértékelése. Csakhogy az alacsony kamatszint, az olcsó hitel árnyoldala a lakosság esetében a bankbetéteken elszenvedett veszteség – a magas banki költségek, a tranzakciós illeték és a nullához közeli kamatozás miatt.
Az infláció ugyanis nekilódult, és folyamatosan kúszik felfelé. Végre, mondhatnánk, mert nem vitás, hogy a defláció egészségtelen, visszaveti a beruházásokat, így a gazdasági növekedést is. A biztonságos banki megtakarítások azonban tavaly általában veszítettek értékükből, amihez Matolcsy gazdaságpolitikai leleménye, a tranzakciós illeték is hozzájárul. A jegybank valósággal presszionálja kereskedelmi banki partnereit, hogy tegyék még olcsóbbá a hitelezést, ám részben ezt is a betétesek fizetik meg. Ha nem akarnak bukni a megtakarításaikon, akkor vagy állampapírt vásárolnak – dicséretesen hozzájárulva a pénzügyi stabilitáshoz –, vagy otthon tartják a pénzüket. Bár a készpénzfelvételnek is ára van.
A forgalomban lévő készpénz értéke Matolcsy első elnöki periódusa alatt
2013 és 2018 között bőven megduplázódott, a 2012-es 2738 milliárdról a tavalyi év végére 6117 milliárdra nőtt, jóval meghaladva az inflációt.
A háztartások látra szóló és folyószámlabetéteinek állománya 2013 márciusa, azaz Matolcsy beiktatása és 2018 decembere között 1744 milliárd forintról 6073 milliárdra ugrott, miközben a lekötött betétek állománya összeomlott.
Ez nem éppen győzelmi jelentés. Nincs itt valami zavar? Tekintsük a készpénzforgalom terjedését a monetáris politika nem kívánt mellékhatásának?
3./ A Magyar Nemzeti Bank kiadványa hitelezési fordulattal büszkélkedik, amihez a startot a saját növekedési hitelprogram adta meg. Az elemzés megállapítja, hogy ezt megelőzően a vállalati hitelállomány öt éven át évi 5 százalékkal esett vissza, összességében a válság előtti szint 75 százalékára zsugorodott. Ilyen méretű összecsuklást a térségben egyetlen másik ország bankrendszere sem produkált. A magyar bankok veszteglését ebben a fél évtizedben a Raiffeisen Bank korábbi vezetője, Felcsuti Péter találón „zombi” létként jellemezte:
léteznek, de nem hiteleznek.
Ezzel kapcsolatban két súlyos kérdés merül fel. A hitelezési pangás elhúzódása vajon nem függ-e össze azzal, hogy a magyar állam a bankrendszer nyereségét lenullázó kamatadót vetett ki, amelyet csak 2016-tól csökkentett? Másrészt, a magyar kormány 2010 nyarán leállította a Nemzetközi Valutaalap hitelprogramját, ezzel Magyarország kiiratkozott a Bécsi Kezdeményezésből is, amelynek keretében a nálunk is működő pénzintézetek tulajdonosai vállalták, hogy fenntartják a hitelezést. Mindkét döntés Matolcsy Györgyhöz köthető – még nemzetgazdasági miniszterként. Nem volna-e helye végre némi önkritikának?
A növekedési hitelprogram a jegybank adatai alapján közel 40 ezer vállalkozást finanszírozott, 2800 milliárd forint összegben, így 2013 és 2018 között 3,5 százalékos mértékben járult hozzá a gazdasági növekedéshez.
De vajon mennyivel vetette vissza a növekedést a bankadó, a kormány bankellenes fellépése, a hadüzenet a nemzetközi szervezeteknek, a pávatánc az IMF-fel?
4./ „A kamatkondíciók tartós csökkentése a reálárfolyam leértékelődése következtében javította az ország versenyképességét és támogatta az exportot” – írja a jegybanki jelentés, és ez aligha vitatható. Csakhogy a devizaadósok a forint gyengülésén brutálisan sokat veszítettek.
A jegybank viszont súlyos tízmilliárdokat keresett. A nyereségből 2014-ben alapítványokat hozott létre, mégpedig úgy, hogy – Kósa Lajos értelmezése szerint – az azokba átutalt summa „elveszíti közpénz jellegét”. Ezt aztán bírói ítélet cáfolta. Matolcsy a parlamenti bizottság előtt azt mondta,
ő sosem gondolta úgy, hogy a közpénzjelleg elvész,
felfogása szerint az alapítványok tulajdonában „a közpénzből közösségi pénz lesz”. Ezzel némi színt vitt az unalomba hajló beszámolóba. A csaknem 270 milliárd forint kimenekítése körüli tényekből a Kúria ítélete alapján levonható az a vélemény, hogy az elnök ellopta a közpénzt.
[[ Képelem () ]]">A jegybanki cél az alapítványokkal a közgazdasági oktatás színvonalának emelése, ami elvileg felettébb dicséretes szándék. Matolcsy tudományról vallott felfogása sem titok. Amikor a parlamenti bizottságban megkérdezték tőle, mi a véleménye a Magyar Tudományos Akadémia elleni kormányzati támadásról, azzal reagált, hogy a kutatóintézeti szakértők nem vettek részt a gazdasági-pénzügyi megújításban, helyes tehát a kormány reformáló törekvése. Hasonló célra fordítódik az alapítványi pénz egy része is: a közgazdasági képzés átalakítására.
Visszatérve a devizaalapú hitelekre, azok forintosítása épp időben történt, mielőtt a svájci frank árfolyama elszabadult volna. A megállapított árfolyam (egy svájci frank = 256,5 forint, egy euró = 309 forint) azonban messze elmarad attól a kurzustól, amelyen az adósok a devizaalapú hitelekre szerződtek, így a forintosítás stabilizálta a kárukat. Bár ha a mai árfolyamot vesszük, csökkentette is.
Egyetlen kérdés azért így is adódik: ha a jegybanki kamatpolitika hozzájárult a forint árfolyama leértékelődéséhez, így a devizaadósok terheinek növekedéséhez, akkor nem lett volna-e illő, hogy a jegybank is beszálljon a károk mérséklésébe is – akár az alapítványi vagyon mértékéig is?
5./ A Magyar Nemzeti Bankot összevonták a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, ami nem mond ellent a nemzetközi gyakorlatnak, sőt erre vonatkozó javaslatot a Nemzetközi Valutaalap is tett. Ugyanakkor a jegybank megvásárolta a Budapesti Értéktőzsde részvényeinek többségét, illetve szanálási hatásköröket is gyakorol, valamint szanálási eljárást is lefolytat.
Ellenőrzött és önmaga ellenőre.
A folyamatos felügyelés keretében – újdonságként – az MNB széles körben nyomon követi a felügyelt intézmények döntéshozó testületeinek munkáját” – állítja magáról a jegybank önértékelése.
De vajon valóban így volt ez az elmúlt években?
A Budapesti Értéktőzsde alaposan felbolydult, amikor néhány részvény a kormányfő barátja, Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került. Ezek közül az Opus részvényeivel 2016 nyaráig 11-12 forintos áron kereskedtek, napi 10 milliós forgalom mellett. Mészáros követhetetlen és átláthatatlan belépése után az árfolyam 700 forint fölé repült, a fogalom százmilliókban, milliárdokban mérhető. A másik Mészáros-érdekeltség, a Konzum árfolyama kísértetiesen hasonló pályát írt le, 5 forintról 330 forint fölé drágult, szintén milliárdos napi forgalom mellett.
Vajon minden szabályosan zajlott? Mindent megtett a pénzügyi felügyelet az átláthatóság vagy annak kikényszerítése érdekében? Nem voltak-e olyan részvényesek, akik a bennfentes információk birtokában nagyot hasítottak, míg más befektetők csak távolról szemlélték a fejleményeket?
A Magyar Nemzeti Bank álláspontja az, hogy a tőzsdei társaságokat „prudenciális értelemben nem felügyeli”, üzleti modelljüket, gazdálkodásukat nem vizsgálja. A Mészáros-birodalom tőzsdei ágát a befektetési bankárok némelyike átláthatatlan hálózatnak minősíti.
Itt ér véget a sztori, vagy csak most kezdődik igazán? Tényleg nem lett volna teendője a pénzügyi felügyeletnek?
6./ A szanálást szabályozó és azt lebonyolító jegybanki szerep is alaposan összekeveredett az MKB Bank államosítása és privatizálása során. A külső szemlélő úgy látja,
a Magyar Nemzeti Bank szépen elfedte azt a folyamatot, amelynek végén az MKB Bankot a miniszterelnökhöz közeli üzletemberek kaparintották meg.
Amikor 2016 júniusában a privatizáció után az új tulajdonosok bemutatkoztak, mindenki azt firtatta, ki áll a vevő Blue Robin Investments és a Metis Magántőkealap mögött. Pénzügyi körökben Mészáros Lőrinc üzlettársára, Szijj Lászlóra vagy az ő Duna Aszfaltjára tippeltek. A bemutatkozó sajtótájékoztatón a tőkealapok képviselői kijelentették, nem fedik fel, kik az MKB végső tulajdonosai.
Rendben van ez így?
7./ Egy új módszer segített a 2015-ben feltárt brókerbotrányok feltárásában – büszkélkedik a jegybanki dokumentum, és ezt tette Matolcsy is a parlamenti meghallgatáson. Nem zárjuk ki ezt a lehetőséget. Csakhogy.
Mielőtt a Magyar Nemzeti Bank lefülelte a Quaestor, a Buda Cash és a Hungária brókercégeket, több állami intézmény kimenekítette belőlük a pénzét. Hasonlóképpen történt a Szemerey érdekeltségébe tartozó NHB Bank esetében is, amikor annak pénzügyi helyzete megingott. Történetesen a jegybankelnök fia, Matolcsy Ádám cégei időben nyitottak számlát más banknál, mielőtt a felügyeleti biztos betette volna a lábát az NHB-ba. A parlamenti bizottsági meghallgatáson többen is pedzegették, vajon Matolcsy György nem kivételezett-e az NHB-val, amit ő visszautasított. Mindemellett elismerte, hogy az NHB maga jelezte likviditási problémáit. Nem az új módszer szúrta ki azokat.
Valóban annyira „hatékony és szigorú” a jegybank mikroprudenciális felügyeleti munkája, mint ahogy önmaga értékeli? És annyira elfogulatlan, mint ahogy Matolcsy a bizottsági meghallgatáson állította? Vagy azért akadnak egyenlőbbek is?
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Főszabály szerint a munkabért forintban kell fizetni. Vannak azonban kivételek, amely esetekben ettől el lehet térni.
A papírmentes nyugtaadás mellett egyszerűbb használatot és költségcsökkentést hoz az átállás.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.