Nem először csalnak el Fehéroroszországban választást, de még soha nem lett akkora botrány ebből, mint most. 1994 óta, amikor valóban demokratikus választáson győzött, most először került valóban veszélybe Aljakszandr Lukasenka hatalma. Aki ennek az okait keresi, nem lő félre, ha a gazdaságra figyel. Nagyon nagy vonalakban a fehérorosz helyzetet így foglalhatjuk össze:

• egy szovjet időkből fennmaradt gazdasági rendszer úgy, ahogy eldöcögött,
• ezt nagyrészt az tartotta életben, hogy minden segítséget megkaptak Oroszországtól,
• a nyugatiak pedig nem nagyon piszkálták.
• Csakhogy az orosz viszony megromlott, és külső válság is érkezett, ez pedig megmutatta, hogy a gazdasági rendszer fenntarthatatlan,
• ami felszínre hozott olyan politikai-társadalmi feszültségeket, amelyeket csak nagyon komoly erővel lehet elnyomni.

A fehérorosz gazdasági-politikai modell alapja az 1990-es évek közepe óta az az elv volt, amelyet a magyarok a Kádár-korban jól megismerhettek (kivéve természetesen az első évek véres megtorlásait): aki elfogadja a vezetőket, azt nem piszkálják, nagy jólét pedig ugyan nincs, de a saját szomszédaival összehasonlítva senki nem érzi annyira szegénynek magát.

AFP / Michal Fludra

Ehhez hozzájött még az, hogy nem volt olyan politikai káosz, mint Ukrajnában, vagyis az emberek azt láthatták, ha elfogadják a mindig 80 százalék körüli többséggel megválasztott Lukasenkát, legalább kiszámíthatóságot kapnak. Ehhez hozzátartozott persze az ellenzék megfélemlítése és üldözése is, de amíg nincs nyílt terror, ebből az átlagember csak arra a következtetésre juthatott, hogy jobban jár, aki meghúzza magát.

Ehhez persze szükség volt az orosz segítségre is. A rendszer nagyrészt azért működhetett, mert Oroszország belföldi áron adta az olajat és a földgázt, Fehéroroszország viszont ezt már sokkal drágábban adhatta tovább a nemzetközi piacon. Az elmúlt években pedig, miután az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókat hozott Oroszország ellen, és jött az orosz válasz is, gyanús módon sokkal többet kezdett el vásárolni Fehéroroszország olyan termékekből, amelyeket az oroszoknak nem adhattak el nyugatra. Nem is egyszerű pletyka, hanem nyílt titok lett abból, hogy az oroszok fehérorosz segítséggel kerülik ki a szankciókat, ebből pedig nyilván a minszki kormány is kivette a maga hasznát.

De a nyugatiak egyébként is félrenéztek. Ennek csak az egyik oka az, hogy Fehéroroszország sem az USA, sem az EU számára nem annyira fontos, hogy emiatt nyílt konfliktust vállaljanak Oroszországgal. Az EU 2015 óta sorra enyhítette a korábbi szankcióit az ország ellen, azzal a megfontolással, hogy a megfelelő időben alkalmazott lazítással és szigorítással rábírhatja Lukasenkát a diktatúra enyhítésére. Mostanra látszik, hogy ez tévút volt.

AFP / Michal Fludra

Fehéroroszország vezetői pedig beleestek ugyanabba a hibába, ami már annyi mesterségesen felpumpált gazdaság bukását okozta: azt hitték, hogy megúszhatják a modernizációt. A KGST-piacon még elég volt az, hogy fehérorosz traktorokkal, más mezőgazdasági gépekkel és teherautókkal árasztották el Kelet-Európát (aki ma Magyarországon nem épp modern, ránézésre is öreg traktort lát, az szinte biztos lehet abban, hogy fehérorosz gépről van szó), de azóta eltelt három évtized, és az önállóvá vált ország még mindig ebből próbál megélni. A GDP több, mint 40 százalékát az ipar adja, ennek majdnem negyede a nehézipar, amiből pedig nehéz jólétet varázsolni. Főleg úgy, hogy túltermelés is van, 2013-ban egy orosz elemzés úgy számolt, hogy a fehérorosz raktárakban legalább 3,8 milliárd dollár értékben állnak az exportra szánt traktorok, amelyeket senki nem vesz meg. Verseny eközben nincsen, a GDP nagyjából háromnegyedét az állami cégek termelik meg - a többi egynegyed "háztáji" kisvállalkozásoké, valamint oroszoké.

AFP / Viktor Drachev

És ahogy ilyen országokban lenni szokott, a vezetők fanatikus hívei a szép makroadatoknak. A munkanélküliség a hivatalos számok szerint 1 százalék alatt van, miközben független szakértők szerint valahol 15-20 százalék környékén lehet keresni a valós adatot. Ez persze csak trükközés a számokkal - annál komolyabb beavatkozás volt az, amikor a 2010-es választásra készülve megemelték az állami dolgozók bérét. Nem kell luxusra gondolni, ettől azonban így is megduplázódott az infláció és annyira megugrott a költségvetési hiány, hogy évekre visszaesett a gazdaság, a fehérorosz rubel pedig nagyjából az értéke harmadát elvesztette. Az IMF becslése szerint az ország egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson számolva 21 ezer dollár, ami nagyjából a kétharmada a magyar összegnek.

Vagyis a rendszer már akkor fenntarthatatlan volt önerőből, amikor a globális gazdaság még felfelé ívelő időszakban volt. De az, hogy könnyedén nagy baj lehet, már 2019-ben meglátszott. Lukasenka ugyanis elkezdett attól félni, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök az ő hatalma megnyirbálásával növelné a sajátját, közös föderációt hozna létre a papíron már 1999 óta létező - valójában nem működő - uniójuk helyett, amelynek a vezetését magánál tartaná, miután 2024-ben lejár az orosz elnöki mandátuma. Emiatt Lukasenka megpróbált kicsit távolodni Putyintól, de elszámította magát: az oroszok piaci áron kezdték el az olajat és a gázt adni nekik is, pedig korábban a világpiaci ár négyötödéért jutottak hozzá ezekhez. Egy rendkívül bonyolult számítási módszer állt mindezek mögött, de mindvégig egyértelmű volt, hogy Minszkben és Moszkvában is csak színjáték a gazdasági vita, a valódi üzenet sokkal egyértelműbb: ha nincs államszövetség, nincs olcsó olaj sem.

2020 februárjában jártunk, amikor a tárgyalás eredménytelenül zárult. Az ország ennek a hónapnak az utolsó előtti napján ismerte el, hogy a koronavírus megérkezett hozzájuk is. Azóta a - nem feltétlenül megbízható - hivatalos adatok szerint alig több, mint hatszáz áldozatot követelt a járvány, az aktív esetek száma pedig 1700 körüli. Ez nem tűnik soknak, de a fehéroroszok egyrészt hozzászoktak már, hogy ne higgyenek a hivatalos számoknak, másrészt hiába az alacsony esetszám, a gazdaság megroppant. A Világbank úgy számol, hogy idén a legjobb esetben is 4 százalékkal eshet a gazdaság teljesítménye, ami azért is különösen rossz, mert már a kiinduló helyzet is gyenge volt.

Egy ilyen helyzetben pedig különösen rosszul jön az, hogy Lukasenkáék láthatóan egyáltalán nem vették komolyan a járványt. Az elnök elmagyarázta például, hogy a vodka jó a koronavírus ellen, a sportminiszter azzal állt elő, hogy azért kell Euópában egyedüliként továbbmennie a focibajnokságnak, mert érdekes. Áprilisban Lukasenka megígérte, hogy az országban senki nem fog meghalni a koronavírus miatt - azt is hozzátette, hogy aki addig meghalt, annak más betegsége volt -, újabban pedig már azt terjeszti, hogy ő maga is elkapta a vírust, de nem lett semmi komoly baja. Hogy az ellenzék ártalmasabb-e számára, mint a vírus, arra most még csak tippelni sem nagyon lehet.