Az idei extrém aszályos nyár miatt rendkívül leapadt Tisza szárazra került medrében állítottak fel tárgyalóasztalt Nagykörű közelében, ahol a parlament Fenntartható Fejlődés Bizottságának kihelyezett ülését tartották volna.

A bizottság ex-LMP-s elnöke, Keresztes László Lóránt által kezdeményezett ülés azonban végül nem valósult meg az eredeti formájában, miután sem a bizottság kormánypárti tagjai, sem a víz- és aszályügyben leginkább érintett meghívott kormánytagok – Nagy István agrár- és Lantos Csaba energiaügyi miniszter – nem jelentek meg. 

Az ülésre ugyancsak meginvitált civil szakértők és szervezetek így egymás között vitatták meg a hazai vízgazdálkodás legégetőbb kérdéseit: az aszályhelyzetet és az Alföld elsivatagosodását, illetve az erre adható válaszokat. A cél az volt, hogy felhívják a figyelmet a mielőbbi, helyes cselekvés fontosságára.

Bár az itt fent belinkelt cikk borítóképe a két évvel ezelőtt rendkívüli száraz nyár előtt készült, az idei aszály sem törpült el a 2022-es mellett. Már májusban tartósan vízhiányos időszakot hirdettek, és az, hogy nyár eleje óta szinte sehol nem hullott csapadék, ha nem is a Holdról, de az űrből is látszott, és nemcsak 400 ezer hektár termőterületet károsított, menthetetlenné téve kukoricát és napraforgót, hanem égette a gyümölcsösöket, és milliárdos károkat okozott a halastavaknál is.

A helyzetet a Tisza szárazra került mederrészén egy felespohárral és egy nagy befőttesüveggel demonstrálta Balogh Péter geográfus, gazdálkodó, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke: az alig félig telt felespohárral a napokban leesett 30 milliméternyi csapadékot, a befőttesüveggel pedig az elmúlt aszályos két hónapban elpárolgott 500 milliméternyi csapadéknak megfelelő vízmennyiséget mutatta. Mindezzel arra utalt, hogy az aszályos időszakok megoldását nem az esőtől kell várni, hanem a nedves időszakban érkező víz megtartásától az ártereken. 

A Tisza Nagykörűnél pár nappal az esemény előtt

Túry Gergely

Az esemény felszólalói jelezték: elhibázottnak tartják a 150 éve indult vízügyi gyakorlatot, amely során szabályozták a folyókat, elvezették a belvizeket, hogy minél nagyobb földterületen lehessen nagyüzemi gabonatermelést végezni, és aminek az eredménye, hogy mára alig maradt víz a tájban: az áradásokkal érkező vizeket nem engedjük az egykori ártérbe, hanem kiengedjük a határokon, a belvíz elvezetésével sem jut utánpótláshoz a talajvíz, aminek szintjét a kutakból zajló öntözés mellett a kiegyenesített és mélyre bevágódott medrű folyók elszívó hatása is csökkenti. 

Ezen a télen 7 milliárd köbméternyi víz ment el a tiszai árvízben, pedig ebből pótolni lehetne a most hiányzó mennyiséget 

– mondta Balogh Péter, aki szerint a folyók egykori árterében – nem csupán a jelenleg gátakkal szűkre szorított hullámtérben – kellene elhelyezni az árvizekkel érkező vizet, akár a Dunáról, akár a Tiszáról van szó. 

Kulcsár László gazdálkodó, a Zöld Gerilla Mozgalom vezetője az állattartók helyzetével világította meg az aszály okozta problémát: ő maga június óta „szénázza’” jószágait, mivel nem tudnak eleget legelni a kiégett legelőkön. Ez dupla költséget jelent számára, de tud olyan nagy agroholdingról, ahol 1500 hektáros legelőterületről sem tudják ellátni a cég 250 tehenét.

A gazda emlékeztetett, létezik szakemberek által készített, tudományos alapokon álló konkrét megoldási terv az elsivatagosodás elkerülésére, ami még csak nem is lenne drágán megvalósítható, csakhogy nincs rá nyitottság a politikai vezetés részéről.

Keresztes László Lóránt megdöbbentőnek nevezte, hogy nem mentek el a víz- és aszálykérdésben leginkább érintett miniszterek, még csak megbízottat sem küldtek, és a kormányzat semmi láthatót nem tesz évek óta a probléma megoldása érdekében. Jelezte azt is, hogy ugyan csak két minisztert invitáltak, de igazából 4-5 is ott lehetne, annyira szét van tagolva az ügy a kormányzatban.

Balogh Péter szerint szemléletváltásra van szükség: az árvíz és az aszály problémáját „nem iparszerű, technokratikus módon” kellene megoldani drága építkezésekkel, hanem kis léptékű beavatkozásokkal, a természetes árterek helyreállításával, és ez a valós gazdasági érdek is. A víz tájban tartásával ugyanis, bár számos jelenleg „búzabányaként” hasznosított egykor ártéri területet kellene visszaalakítani rétté és legelővé, az itt megtartott víz javíthatna a többi szántóterület vízellátottságán is. A jelenlegi, a folyókat gátak közé szorító, szinte minden árvízi többletet levezető vízügyi berendezkedés és hozzáállás mindezt nem teszi lehetővé, és az eltérő koncepció is süket fülekre talál a kormányzatnál.

Víztelen tájgazdálkodás, helytelen vízgazdálkodás 

– mondja a szakember, aki szerint az öntözés sem megoldás, hiszen egyszerűen nincs elég víz hozzá. A nyári félév vízigényét nem lehet pótolni a kisvízi vízhozamból, a felszínről levezetett vizet pedig sokszor kaliforniai típusú öntözéssel akarják pótolni, amivel viszont csak elpazarolják a „családi ezüstöt”, a rétegvizet. Szerinte üresek az ellátásbiztonsággal kapcsolatos kormányzati ellenérvek: „Az ellátásbiztonságot nem az Alföld vizesítése veszélyezteti, hanem az, hogy a gátak mentett oldalán jelenleg minden száraz és sivatag. Ha megáztatjuk, vízzel töltjük a tájat, akkor ez elkerülhető, és uniós forrás is lenne rá” – mondta.

A kormányzat Homokhátsággal foglalkozó 1800 milliárd forintos ökológiai vízutánpótlási terve (amiből egy 400 milliárd forintos rész megvalósítását idén le is húztak – a szerk.) se nem ökológiai, se nem vízutánpótlás, hanem pénztemető – mondta Kulcsár László. A projekt – ami csak pár száz hektárnyi terület vízellátását javíthatja – árából például szerinte az érintett két megye összes földjét fel lehetne vásárolni. Sokkal hatékonyabbak lennének a kisebb beavatkozási pontokon, olcsón megvalósítható projektek, amire már vannak konkrét tervek. Például a Bugyi alatti Ürbőnél egy kis zsilippel 1400 hektárra lehetne beereszteni az árvizet, amivel a Homokhátság 17 ezer hektárjának talajvizét lehetne megtámasztani.  

Kulcsár szerint ha az 1800 milliárdos projektre szánt összeget az ürbőihez hasonló kis léptékű projektekre költenék, több százezer hektár földterület vízpótlását lehetne megoldani.

Szárazon a csónakkikötő mólója

Túry Gergely

Keresztes László Lóránt dermesztőnek nevezte, hogy Orbán Viktor kormányfő tavaly arról beszélt, hogy Magyarországon nincs vízhiány, és hogy a csatornarendszerrel bárhova el lehet vezetni a vizet. Szerinte az, hogy az ország legfelsőbb vezetésében is ilyen tévhitek vannak, azt jelzi, 

a vízügyi döntéshozatal mögött a legalapvetőbb szakpolitikai felkészültség sincs meg.

A politikus hiányolta a szemléletváltást, pedig szerinte a kormány által előszeretettel hangoztatott szuverenitásvédelmet is legelőször „a vízkincsünk és a természet védelmével kellene kezdeni, enélkül csak a jövő felélése folytatódik”.

Túry Gergely